Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 546.

546.
Kárpát-medencénk jelentőségét talán
itt élők sem tudatosítják eléggé,
hogy itten föld és víz napfény hatására
emberré vált, lett, s nem szélfútta léggé.
Ha a teremtésnek gyermek képzeletét
meghaladó fokon nézzük részleteit,
a tudomány is csak csodát emlegethet,
számba véve régészet eredményeit.
Mert a feltételek megvoltak ugyan jól,
sűrű lombozat és benne ezer állat
állt rendelkezésre, hogy az ügyességet
hasznára fordítsa gyűjtés és vadászat.
De a nagy teleket csak úgy élhették túl,
hogy sokkal szorosabban együttműködtek,
mint a trópusokon, hol ösztönéletben
megrekedtek majmok, itt jól jött sok ötlet.
S ahhoz, hogy a tudást és a képességet
minden utódra átruházhassák, kellett
a szó a mozdulat mellé, agyhasználat
tette meg hatását, őrzött emlékeket.
Azóta szeretünk este beszélgetni,
ételt s képzetet sütögetni tűz mellett,
oly gazdaggá téve gondolat világát,
felkészülten várjunk megújuló terhet.
És látunk példákat, közösség erejét,
ahogy ég s föld vizét kedvükre terelve
halat tenyésztettek, majd háziállatot,
búza termett, s főztjüket kenyérrel ették.
Hegyet s völgyet megműveltek szép őseink,
aztán még hódítókkal is megbirkóztak,
szószerint, azaz testüket kápráztatva,
kényeztetve használtattak lelki jókat.
Comments