Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 603.

603.

Barátságra gyulladni ugyanúgy ritka,

mint szerelemre, örök hűség a titka,

mint nemzettel, hazával szoktunk bensőnkben

bánni, hit nélkül a kapcsolat erőtlen.

Két irányban áramlik a jóság kegye,

belőlünk is növekedvén közös hegye,

közben úgy érezzük, hogy mi többet kapunk,

barát által nyílik világra több kapunk.

Rajta keresztül szűrten visszaköszönhet

tőlünk világra szóló véleményöntet,

első igennel, utolsó nemmel értés,

miáltal kiküszöbölt idegen sértés.

Mert ugyan kinek tárulkozhatnék én ki,

hogy kételyem, sejtésem elől nem tér ki,

mint fontos ügyekben egyetértő felé,

kirakván féltett titkaimat is elé?

Mert néha hitvesemet se terhelhetem

azzal, amibe csak reményemet vetem,

egészen más érdeklődési körömben,

legmélyebben szántó észbeli örömmel.

Hiszen egy baráttal van sok közös fertály,

hol ő otthonosabb, helyettem is helytáll,

aztán együtt mégis sokkal többre megyünk,

csupán általunk ismertnek örvendezünk.

Ki szerencsésnek vélt, ám sokat tett érte,

hogy igaz barátra lelt, bár sosem kérte,

eredménye felszínesség-felülmúlás,

kölcsönös megbecsülésért legyen hálás.