Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 615.

615.

Szenvedély jó vagy rossz irányát a nyelvünk

jól jelzi szenvedés különítésével,

ahol nem izgalmat, de fájdalmat okoz,

ha nem égbe emel, de lehúz a métely.

Mert a lelkesedést nem tudod, honnan van,

amikor mindent megteszel valamiért,

nem érzel fáradtságot, fájdalmat se talán,

bírod a harcot, mint a honvédő vitéz.

Másként mondva: nem tudsz meglenni nélküle,

s úgy intézed, hogy mindig tiéd legyen,

vagy csak úgy teszel, mintha ez igaz lenne,

s törekedsz rá, évente járj magas hegyen.

Vagy hosszú évek kitartó munkájával

építed fel kedvenc tárgyadat, sőt magad

valamilyen sport, művészet alkotónak,

sok áldozat árán, megtagadva magad.

Ám a testromboló eszközök és hitek

ugyanúgy meg tudják szállni a lelkünket,

mikor tudom, hogy egészségem ellen van,

hogy az a szer, eszme, végsősoron büntet.

És aztán amikor elkerülhetetlen

mérlegre tenni saját boldogságunkat,

nálunk többért egyéni sikertelenség,

halál is hozhat eredményt mindnyájunknak.

Szerencsekovácsok csak akkor lehetünk,

hogyha egyensúlyba kerül szenvedélyünk

szenvedésünkkel, amihez az szükséges,

legyen sok békés napunk és nyugodt éjünk.