Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 640.

640.

Két végletet tud elképzelni egyszerű

felfogás, ha a van és nincs állapotot

húzza rá mindenre, azzal minősíti,

tartalmaz-e vagy nem dolgot, mi megszokott.

Vagy úgy mutatkozik-e, ahogy szerinte

kell, hasonlít eddigi tapasztalatra,

s olyankor nem jelentkezik, fordul elő,

amikor és ahol nincs indoka adva.

Hogy mondjunk példát, mindjárt itt a szeretet,

minek önzésekhez kell viszonyulnia,

mert aki adja, túl kell lépjen önmagán,

nem várva viszonzást, érdemről sincs vita:

hogy rászolgált-e, vagy jó helyre megy-e mindig,

mert aki kapja, a forrására figyel,

s nem önmagát mérlegeli, fogadja-e,

hanem rajta jóérzés uralkodik el.

Szerető szándékból tetterős akarat

származik, ez minden kapcsolat alapja,

ajándékul bizony hogy magunkat adjuk,

erre épül életünk apraja, nagyja.

S jól tudjuk, hogy akkor jön csűrés-csavarás,

többértékűség-skálán ingatag helyzet,

amikor akaratirány rosszra fordul,

hiányzó együttérzés alantast kerget.

Egyetértést felkelthet együttes élmény,

építése, lebontása egyéni kaland,

megelőlegezett s visszatérő hozzánk

nyújt változatos világban szilárd talajt.