Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 684.

684.

Te sem tudod mindig megértetni magad,

legjobb barátod is szemtől-szembe tagad,

úgy tartják alaptalannak véleményed,

hogy végig sem gondolták még érvelésed?

Önostorozással itt nem sokra mehetsz,

sokkal inkább határozottsággal tehetsz

állításod mellé érvényes példákat,

ne levelet mutass, hanem egész ágat.

A szokásos vádat is utasítsd vissza:

kitanultságod nem élet vizét issza,

mert a világ éppen attól ment előre,

sok tudósnak került vásárra a bőre.

Azon viszont elgondolkodhatsz tartósan,

miért feltáratlan felé megy a józan

eszünk, ahelyett, hogy a szokásos úton

járva jelenen rágódnánk, nem a múlton.

A válasz egyszerű, mert a tudományok

vétlen vagy szándékkal adnak hamisságot:

előbbi természet vizsgálata közben,

utóbbi emberi történeti körben.

Isteni rendelés felöleli mindet,

de benne nem egyformán kezelnek minket,

egymásra épülő növény s állat világ

nem képezhet számunkra jó minta irányt.

Nemlétező különbséget felnagyítva

ember s ember között, szabott sorsot írva

valamikor kicsorbult a szabadságunk,

lényegéért odáig kell visszaállnunk.