Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 688.

688.

Nehezen kibogozható, hogy született

egységes világnézetünk gyakorlata,

mint szorultak háttérbe addigi legek,

s jött előtérbe való világ illata.

A hozzá vezető utat egyengette

árult-vett termékegység kiszámítása,

aki egymás eljárását elismerte,

látta, hogy a másik ember lelki társa.

S megtudhatta tőle, mit addig nem tudott,

hogy miért nem látszanak nappal csillagok,

sőt, a bolygók járásában nincsen hurok,

jogosan imádták régiek a Napot.

S kiderült, hogy a királyok udvarában

mindez régóta közismert és fejlesztett,

arra használták, hogy sorsdöntő csatában

buta ellenség meneküljön fejvesztett,

ha a fényes Nap hirtelen elsötétül,

tudatosítsák, hogy csak a Hold takarja,

de már életalakulás menedékül

csillagjárást nem mindenki használhatta.

Mert a csillagjóslás inkább szólt hívőről,

aki aszerint, hát, jól tervezett jövőt,

mígnem rájöttünk, hogy csak nagyobb erőtől

kell félni: boldogok a napi kőtörők.

Bár gondolatvilág különállására

tisztelettel tekintünk a mai napig,

ne feledjük, milyen drága volt az ára,

valóság tengerre keljen tudás ladik.