Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 695.

695.

Éppúgy, ahogy a többértékű logika

mindig is visszavezethető kettőre,

bármennyire is divatos lett a vita,

az emberi megjelenés férfire s nőre.

Kettősség legfőbb mintája éjjel s nappal,

amikor dolgozunk és álmodunk pappal,

éjszakai sötétséget megszüntetni

hagyjuk a Napra: ébrenlétünk eteti.

Persze fontos felmérni fokozatokat,

az idő múlását órákra tagoltuk,

de nem szüntetjük meg a folyamatokat,

melyek háttérben folynak, tudva mivoltuk.

Mire felnövünk saját egyéniségbe,

egyedi s különös lesz személyiségünk,

hogy kívül és belül mi megy bennünk végbe,

természet adja s örökölt neveltségünk.

A cél, hogy másik nemből párra találjunk,

istentől elrendelt: előtte megálljunk,

és kérjük szüleink, rokonok áldását,

kivédve irigyek üres károgását.

Családi kötelékben egymást keringjük,

holdjai vagyunk a másik ember-fődnek,

az összességben egymást a jóra intjük,

párban viselői fájdalom s gyönyörnek.

A közszellemből részesülünk mindnyájan,

bősége nem fogy ki, míg ember létezik,

viselkedésünk az egyetemes tájban

odaillő színes újdonságként feszít.