top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 713.









713.

Az ember már csak ilyen: helytáll nehezebb

körülmények között, mint amit elképzel

korábban, amire felkészülhet vidám

korszakokban, építve magát jövőnek.


És ha beüt romlás és rombolás tombol,

nem kesereg soká, ha nem menekült el,

hanem nekilát a tennivalóknak és

menti, mi menthető, végső leheletig.


Ami nem ő maga: minden rászoruló,

s lépcsőzetesen alakul a szükséglet,

aki jobban bírja lelki téren, kisebb

lesz igénye másoktól gondoskodásra.


Ez az összefogás összeáll egy testté,

minden sebesülése fáj mindenkinek,

a túlélt idő sokszorozza az erőt,

s aztán már a hit kitölti az egészet.


Kívülről szemlélve együttérzést vált ki,

még a távolban is erkölcsi magaslat

és minta e helytállás végszükség között,

parancs megelőzni nálunk hasonló vészt.


Feladat számot vetni, hogy juthat ide

bárki, ha feladja messzi gyökereit,

időben és térben, testben és szellemben,

s eluralkodik rajta jelen semmi.


És ha megmenekültünk legnagyobb rossztól,

világossá kell tenni, mitől volt veszély

teljes megsemmisülésünkre és miként

menjünk tovább, hogy örökre elkerüljük.


13 megtekintés

Kommentare


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg