Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 750.

750.

Tanácskozásra ma is kevesen járnak,

vannak még tagjai az egyháztanácsnak,

vagy gyülekezetben szintén presbiterek,

mind-mind úgy érzik, kiválasztott emberek.

Különösen ha maguk kezdeményeznek

egyesülést, hol ügyet komolyan vesznek,

egyént s közösséget érintő esetet,

„együtt érzünk, nehéz sorsúak, veletek”.

És felkarolnak ők minden jót és szépet,

sokban képviselik igazán a népet,

leginkább az állam kiegészítői,

mert ágyúval nem lehet verébre lőni.

Igen fontos, amit előtérbe hoznak,

más vállára nagy terheket nem pakolnak,

régen a kaláka volt ez az intézmény,

ahol a részvétel maga is nagy élmény.

Miért nem barát minden ember a földön,

összefogva az elérhető köröndön,

inkább tudást, tapasztalatot cserélve,

mint árucserén hasznot nyúzni nyerésre?

Mára már idejétmúlt a szállítás,

inkább érvényes helyi előállítás,

még a kedvtelést is magad szervezheted,

megtisztítva lelki s testi szervezeted.

Ilyenkor lehet valódi eszmecsere,

teremjen minden észnek saját ereje,

amikor mindenki magát képviseli,

mégis az összesség szellemét termeli.