Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 817.

817.

Messzi múltról úgy érdemes gondolkodni,

hogy késői világ ne befolyásoljon,

sem berendezkedés mai részletei,

sem hogy a fejlődés irányunkban folyjon.

Bár ezt elősegíthetné a régészet,

mert olyan eredeti tárgyakat tálal,

melyek egyszerűként mutatnak életre,

feladatra, mit az ember ma is vállal.

S ebből következtetni arra kellene,

mi akkor egyetemesen érvényesült,

jóféle szerszámokra kézreállóan,

s ételük főzve volt-e, vagy füstölve sült.

Meg aztán nagy terület jó ismerete

is elengedhetetlen volt, s nemzedékek

együttműködésében lett továbbadva,

érdekellentét nem vert közéjük éket.

Így aztán sokáig ugyanazt találjuk

a ritkaságnak számító leleteken,

ami, nem mai szemmel tekintve rájuk,

örök, természetes boldogságot terem.

Mindez megbomlását onnan vesszük észre,

hogy egyes sírokban az arany megjelent,

ami mögött tömegek munkája rejlik,

és olyan erő, mely fejük fölött kereng.

Ez is régen történt, de közelebb hozzánk,

nem szabad mondani örök emberinek,

azt se, hogy csoportok egymást kényszerítik,

kapjon igazságot, ha az jár, akinek.