Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 827.

827.

Mikor kört írunk le, nem is tudjuk, mi az,

rajzolva vagy lépve ugyanoda érünk,

hogy a természetnek ez alaptörvénye,

összes példánk mutatja, bárhová nézünk.

Virágfejek és buborékok, meg minden

fazekaskorongon gyártott agyagedény,

de a kerek karám és kerekerdő is

szép alak és takarékos kerületén.

Csak következtetéssel derült ki nekünk,

hogy a Nap járás és Földünké körön

fut, megvalósítva örök visszatérést,

világtengely nélkül nem marad kő kövön.

Kellett ez a mélység gondolkodásunkba

a csillagos ég tanulmányozásán át,

hogy a parányiság irányában szintén

meglássuk életünk körfolyását.

Ezen az elemek és vegyületeknek

összekapcsolását s szétválását érjük,

modern tudományos eszközökkel szépen

apró mozgásoknak eredményét mérjük.

De az évszakokhoz igazodás útján

egész kultúránkat látjuk táncot járni,

munkálkodásunkat időponthoz kötni,

hűen kikeletet és lombhullást várni.

Mindettől függetlenedni lázadással

ér fel, mert a teremtődést utasítja

vissza, aki a körforgást elhazudja,

természet rendjét művivé hamisítja.

Ezért az ember úgy könnyíthet a lelkén,

üdvözli a múltat, de éltet hagyományt,

amit a Nap-Isten kijelöl számunkra,

betartja és élvezi: mint oszlat homályt.