Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 849.

849.

A korábban kialakult és virágzott

kettős társadalom, mint olyan a népet

az elit kiszolgálójaként használva

évezredeken át, eszmei eszközként

teljes jelképrendszerrel alapozta meg

és tartotta fenn katonai hatalmát,

olyan rendet képezve és képviselve,

amely birtokolja ég, föld és alvilág

üzenetét, értelmét és befolyását,

amennyiben élet és halál uraként

tőle függ a közösség sorsa, élete,

hivatása irányítást gyakorolni,

törvényekkel szabni e berendezkedést,

harcban fegyverrel kivédeni támadást,

szükséges új területet hódítani,

felsőbbségi elvet szentként betartatni.

Eszköznek mindehhez a vagyon is szolgált,

földterület, állatállomány és az arany,

a hősi vezérség rendelkezett vele,

nemzedékről nemzedékre szállt a tudás.

Mindez szerves folytatása volt korábbi

idők alacsonyabb fokozaton élő világának,

ahol ugyan már megvolt minden ismeret,

de egyenrangúk együttműködése folyt.

Hatalmat egyedül természet mutatott,

hozzá alkalmazkodásban versenyeztek,

az eredményeset örökítették át,

fényűző életmódra nem volt igényük.

Amikor megbomlott éghajlat áldása

s csak emberfeletti erőfeszítéssel

tudtak fennmaradni, olyan lépést tettek

akkori emberek, minek máig látjuk

következményeit. Vizsgálták az eget,

szabályosságait a földre vetítve,

és óriási földmunkákat elvégezve

öntözött növények magva adott étket.

Feltárult és működött ez a világrend,

de elsodorta semmisítő erő,

fokozatos éghajlatváltozást váltott

hirtelen haragú tengerár rombolás.

A maradék menekült, mentette, ami

menthető, de csak a fejében vihette

magával szellemi téren nyert s működő

tapasztalatát, a szent rend ígéretét,

hogy azt fel lehet építeni újonnan,

új körülmények között is, de szigorúbb

szabályozással, mert rosszabb feltételek

között kellett élni, másokra támadva

esetenként, ha más választás nem maradt,

ezért a harciasság váltotta fel a

korábbi békés egyetemességet, csak

a széleken megbújva őrződött a régi.

A békés szellemi réteg jelképein,

melyeket tárgyaikon látunk, küzdelmet

segítő, erőt és fegyvert istenítő

ábrázolások kerekedtek már felül,

hármas tagolású világunk mutatva,

a csillagos ég olyan nagy befolyását,

ami részletesen irányítja sorsunk,

ezért lépten-nyomon kedvében kell járni.

A halál utánra gondoskodni kellett

folytatáshoz szükséges örök javakról,

melyeket a sírok ma feltárnak nekünk,

híradással ama egykori világról.

Ezt az uralmat és szolgaságot gyártó,

alá- és fölé rendelést működtető,

kiszolgáltatottságot természetesnek

vevő, a tömegembert háttérbe nyomó

berendezkedést kívánta javítani

a kereszténység, megújítani elvi

és gyakorlati alapon, testvériség

és istengyermekség eszméjével, egység

teremtés céljával a boldogulásért,

megtartva a hatalmat is, de a békét

előtérbe hozva, szabályokat lelki

erővel betartatva, mialatt tudást

és törvényt a természet és minden ember

fölött álló istenségtől származtatva,

a hagyományt célszerűen betagolva,

szent rendet teremtve kezdett kormányozni.