Deli Mihály: CSERESZNYESZERELEM

Idén a két testvér elhatározta

hogy a kert közepén álló hatalmas cseresznyefát kivágják

Cseresznyeéréskor a báty minden évben hazavárta a húgát

de már nehezükre esett megszedni

ráadásul valami betegség is megtámadta

a levelei zsugorodtak, a termés egyre gyérült

A báty, idős korát meghazudtolva

(kissé hencegve, de még egyszer utoljára)

fürgén mászott fel az ágakon, egészen a koronáig

Húga aggódva, mégis nosztalgikusan kuncogott mozgásán

Kötélen húzogatták magasba a szerszámokat

Minden ágnak neve volt, gyerekkoruk kis „portái”, lelkük „irodái”

ahová menekültek, ahol megbújtak, ahol játszottak

ahol titkokat, s kimondhatatlanságokat cseréltek

A vékonyakat ollóval, a vastagabbakat motoros fűrésszel aprították

A lecsupaszított törzset (hogy ne romboljon más növényeket a kertben)

egyre lejjebb ereszkedve, nagyobb darabokban metszette el a báty

Húga a fal mellé húzta a zuhogó ágakat-gallyakat, s tovább aprított rajtuk

Keveset beszéltek, a ’vigyázz’ szó alig-alig hangzott el

Pontosan, fegyelmezetten, összeszokott mozdulatokkal haladtak

Megbíztak egymásban, mint önmagukban

A végén a derék-vastag törzset a földre döntve darabolták

Délutánig dolgoztak

Elcsúszott az ebéd is

Háromkor ültek asztalhoz

Fáradtan nevetgéltek

„Hát, ez volt az utolsó, már csak a ház maradt…” – mondta a férfi

„Meg mi magunk… legalább…” – válaszolt a húga

„Nincs kedved visszaköltözni? Egyszerűbb lenne mindkettőnknek” – kérdezte a férfi

„Egyedül maradtunk. De még bírjuk, nem?” – mondta csendesen a húga

„Bírjuk” – bólintott a férfi

Búcsúzáskor a fal mellé halmozott rönkök, ágak, fonnyadó halmok előtt

egy pillanatra megálltak

Eláradt a napfény, világos lett a kert, a ház

mégis úgy érezték, üres lett felettük az ég

Hosszan, szorosan összeölelkeztek

és szelíd, bánatos mosollyal néztek egymás szemébe

mint a hajdani szerelmesek

Georgij Harcsenko: Érik a cseresznye

(A kép forrása: itt)