2021. nov. 12.

Deli Mihály: GYERMEKEK FÉLÚTON

GYERMEKEK FÉLÚTON

Milyen okosak a bácsik és a nénik!

Mindent tudnak / amit meg ők sem tudnak, azt

félretolják, bölcsességükkel foltozzák

Megkérdeztem, milyen bácsinak, néninek

lenni / zavaros dolgokat mondtak, végül

ami érdekelt volna, azt elhallgatták

Még gyereknek tartanak, de mégis furcsán

néznek rám / kényelmetlenségüket csuda

lazán palástolják / talán rosszul teszem

föl a kérdést / de az is lehet, hogy meg se

kéne szólalnom / inkább kivárnom, hogy én

is olyan öreg legyek, mint ők / vagy inkább

eljussak abba az állapotba, mikor

kérdezhetnék, mégis tudom, hogy jobb bölcsen

hallgatni / akár lenne válasz, akár nem

(utószó)

„Amikor ezt írtam, már elég öreg voltam ahhoz, hogy elviseljem, ha kinevetnek. Nem kellett biztatnom őket, hogy nevessenek. Magamban én is nevettem rajtuk. Fiatalok és öregek, minél többen nevettek, én is annál vidámabb lettem. Más volt az én vidámságom, mint az övék, mégis, ugyanaz a fájdalom bimbózott az övékben is, mint az enyémben; mert ugyanazokról a dolgokról beszéltünk. Ők azt hitték, szebben mondják a fontosabbat. Ölembe hulltak szavaik. Aztán magunkban ugyanúgy nevettünk tovább. Félúton voltunk mindannyian. Néha megpihentünk. – Nem lenne jó mindent tudni. De nem bírtunk ellenállni. Ilyen az ember.”