top of page
szilajcsiko

Egy másik Amerika: Az ukrán demokrácia paradoxonja (Vukics Ferenc cikkismertetője)




Ted Snider az Antiwar.com, a Libertarian Institute rovatvezetője,  a Responsible Statecraft és a The American Conservative lapok újságírója nemrégiben tette közzé A demokrácia kontra autokrácia narratívának van egy Ukrajna-problémája c. írását. Eredeti cikk: The Democracy Versus Autocracy Narrative Has a Ukraine Problem


Snider szerint Joe Biden amerikai elnök a háború kezdete óta megpróbálja úgy eladni az ukrajnai háborút, mint "a szabadságért vívott nagy csatát: a demokrácia és az autokrácia közötti csatát". Bár ez talán hatékony narratíva a háború olyan keretbe foglalására, amely hatékonyan eladja a háborút az amerikai közvéleménynek, a demokrácia kontra autokrácia indoklás – az összes elköltött pénz és az összes elvesztett ukrán élet ellenére – egy problémával küzd: sem Oroszország, sem Ukrajna, sem az Egyesült Államok nem a demokráciáért harcol.

Suzanne Loftus szerint Ukrajna egész posztszovjet történelme során Oroszország soha nem törekedett aktívan arra, hogy elpusztítsa Ukrajna demokratikus kormányzati rendszerét, mert Oroszországot nem az érdekli, hogy Ukrajna milyen kormányzati rendszert választ, hanem az, hogy Ukrajna azt az utat választotta, hogy hagyja magát egy nyugati fegyverekkel felfegyverzett oroszellenes hídfőállássá tenni a saját határán. Az orosz aggodalom nem a demokrácia, hanem a NATO miatt van. A Newsweeknek írt véleménycikkében Rebekah Koffler, a Védelmi Hírszerző Ügynökség korábbi vezető tisztviselője azt mondja, hogy "Washington propagandanarratívát vetett be, amely azt állította, hogy segít Ukrajnának a demokráciáért folytatott harcban", de "Ukrajna, Európa legkorruptabb országa semmivel sem demokratikusabb, mint Oroszország".

Snider szerint a demokrácia Ukrajnában visszavonulóban van. Az, hogy nem sikerül meggyőzni a világot arról, hogy Ukrajna otthon a demokráciát épít, kétségessé teszi azt a narratívát is, hogy Ukrajna globálisan a demokráciáért küzd.

 

 

"Az ukrajnai háború általában véve egy háború az értékekért: az életért, a demokráciáért, a szabadságért. Tehát ez egy háború az egész világon" mondta Volodimir Zelenszkij ukrán elnök. "Ma az ukrán nép nem csak Ukrajnát védi, mi Európa és a világ értékeiért harcolunk... Ezért ma az amerikai nép hangsúlyozta nemcsak Ukrajnát, hanem Európát és a világot segíti".

 

Zelenszkij nem először hozta ezt az üzenetet, hogy Ukrajna "mindenki sorsáért" harcol, hogy a "demokráciáért folytatott harcában" "megőrzi a szabadságot" és "megvédi a szabad világot". Joe Biden amerikai elnök a háború kezdete óta úgy fogalmazta meg az ukrajnai háborút, mint "a szabadságért vívott nagy csatát: a demokrácia és az autokrácia közötti csatát". 

Bár ez talán hatékony narratíva a háború olyan keretbe foglalására, amely hatékonyan eladja a háborút az amerikai közvéleménynek, a demokrácia kontra autokrácia indoklás – az összes elköltött pénz és az összes elvesztett ukrán élet ellenére – egy problémával küzd: sem Oroszország, sem Ukrajna, sem az Egyesült Államok nem a demokráciáért harcol.

 

Oroszország soha nem foglalkozott azzal, hogy Ukrajna demokratikus államformát válasszon. Ahogy Suzanne Loftus rámutat új, Oroszország, Kína és a Nyugat a hidegháború utáni korszakban című könyvében: "Ukrajna egész posztszovjet történelme során Oroszország soha nem törekedett aktívan arra, hogy elpusztítsa Ukrajna demokratikus kormányzati rendszerét". Oroszországot nem az érdekli, hogy Ukrajna milyen kormányzati rendszert választ, hanem az, hogy Ukrajna azt választotta, hogy hagyja magát egy erősen nyugati fegyverekkel felfegyverzett oroszellenes hídfőállássá tenni a saját határán.

Ez nem politikai aggodalom: ez nemzetbiztonsági aggodalom; nem arról van szó, hogy Ukrajna csatlakozik az amerikai politikai rendszerhez: arról van szó, hogy Ukrajna csatlakozik az amerikai biztonsági rendszerhez. Az aggodalom nem a demokrácia, hanem a NATO miatt van. 

Oroszország nem a demokrácia ellen harcol. És az USA nem a demokráciáért harcol. Biden nem tudja meggyőzni a globális többséget, hogy áldozatot hozzon ezért az ügyért, mert

a legtöbben első kézből tudják, hogy ez soha nem volt Amerika ügye.

A globális többség számos országa saját bőrén tapasztalta meg azt a traumát, hogy

az Egyesült Államok egy demokráciát kiiktatott egy Amerika-barát autokrácia javára.

Még több ország tapasztalta meg az amerikai puccsokat és a demokráciájukkal szembeni amerikai tiszteletlenséget. Mindannyian tanúi voltak annak, hogy Amerika olyan országokkal lépett partnerségre, amelyek sokkal autokratikusabbak, mint Oroszország.

 

A legfontosabb azonban az, hogy Ukrajna nem a demokráciáért harcol.

Azért küzd azzal, hogy meggyőzze a világot arról, hogy külföldön a demokráciáért küzd, mert nem tudja meggyőzni a világot arról, hogy otthon a demokráciáért küzd.  

A Newsweeknek írt véleménycikkében Rebekah Koffler, a Védelmi Hírszerző Ügynökség korábbi vezető tisztviselője azt mondja, hogy


"Washington propagandanarratívát vetett be, amely azt állította, hogy segít Ukrajnának a demokráciáért folytatott harcban", de "Ukrajna, Európa legkorruptabb országa semmivel sem demokratikusabb, mint Oroszország".

 

Volodimir Ishcsenko szociológus szerint, bár a felmérésekből van némi bizonyíték arra, hogy a háború kezdete óta több ukrán támogatja a demokratikus értékeket, ugyanilyen erős bizonyíték van arra is, "hogy az ukránok még mindig inkább az erős vezetőt részesítik előnyben, mint a demokratikus rendszert, és nem tolerálják a háborús másként gondolkodókat".

 

A narratíva szerint a demokráciáért vívott háború kezdete óta a demokrácia Ukrajnában jelentős lépéseket tett visszafelé.

 

A háború hátterében, mondja Iiscsenko,


"az ukrán politika a háttérben folytatódik, az ellenzéki pártok bezárásával, a televíziós adások monopolizálásával, a jellemzően büntetlenül maradó önbíráskodással, az "árulók" adatbázisának bővítésével... és a hazafias konszenzustól eltérők elleni támadásokkal".

 

A demokratikus visszalépések négy kategóriába sorolhatók: politikai szabadság, szólásszabadság, vallásszabadság és a kisebbségek kulturális jogai.

 

Politikai szabadság

 

2022 márciusában Zelenszkij aláírta azt a törvényt, amely hivatalosan betiltotta az ellenzéki pártokat. A tilalom tizenegy politikai pártra vonatkozott, köztük az Ellenzéki Platform az Életért pártra, amely a Rada mandátumainak 10%-át birtokolja.

 

Szólásszabadság

 

"Oroszország 2022-es teljes körű inváziójának kezdete óta" írja a The New York Times "az ukrán nép egyetlen televíziós hírforráshoz jutott hozzá". Ezt az egyetlen forrást Telemarathon United Newsnak hívják. Mint egy maraton, ez is hosszú távra nyúlik; a maratonnal ellentétben azonban nincsenek versenytársai. A 2022. március 18-án hatályba lépett elnöki rendelet "egységes információs politikát ... az összes olyan országos televíziós csatorna egyesítésével, amelyek programtartalma főként tájékoztatásból és/vagy tájékoztató és elemző műsorokból áll, egyetlen stratégiai kommunikációs információs platformon 24 órás információs maratonon".

 

Három ellenzéki televíziós hírcsatornát röviddel a rendelet után betiltottak. A The Times szerint a Telemaraton "az ukrán információs háború egyik fő eszköze volt". Zelenszkij "fegyvernek" nevezte.

 

2023 márciusában új médiatörvényt fogadtak el, amely az elnök és a parlament által kinevezett testület cenzori jogkörét kiterjesztette a nyomtatott és az online médiára. Nicolai Petro, a Rhode Island-i Egyetem politikatudományi professzora, az Ukrajna tragédiája című könyv szerzője szerint a tanács "mostantól felhatalmazással rendelkezik arra, hogy felülvizsgálja az összes ukrán média tartalmát, betiltsa az általa a nemzetre nézve fenyegetőnek ítélt tartalmakat, és kötelező érvényű utasításokat adjon ki a médiumoknak". David Rundell és Michael Gfoeller a Newsweekben megjelent véleménycikkükben azt írják, hogy a törvény felhatalmazza a tanácsot "a független platformok cenzúrázására és bezárására". Petro elmondta, hogy a tanácsnak mostantól arra is van hatalma, hogy "bármely regisztrált médiaoldalt gyorsított bírósági eljárás útján blokkoljon".

 

"Jelenleg nincsenek független televíziós csatornák, amelyek híreket sugároznának Ukrajnában" írja David Rundell és Michael Gfoeller a Newsweekben megjelent véleménycikkében. "A nyomtatott és digitális média továbbra is erősen cenzúrázott". És a helyzet a tervek szerint nem fog javulni. Petro szerint "2024-ben a Nemzeti Tanács felügyeleti funkciói tovább bővülnek, és a háború befejezése után sem szűnnek meg".

 

Vallásszabadság

 

A vallásszabadságot Ukrajna alkotmánya védi. De úgy tűnik, hogy ez az alkotmány nem nyújt túl sok védelmet a háború kezdete óta. 

"2022 decemberében Zelenszkij betiltotta az összes, Oroszországgal kapcsolatban álló vallási szervezet tevékenységét" – írja Rundell és Gfoeller. "Ebbe beletartozott Ukrajna legnagyobb felekezete, az ukrán ortodox egyház is."

 

Petro kifejti, hogy "az ukrán kormány az egyházat az orosz befolyás ügynökének tekinti". De, mondja, "az UOC 1990-ben, a háború előtt megszakította adminisztratív kapcsolatait az orosz ortodox egyházzal", "és 2022 májusában, a háború után minden hivatalos kánoni kapcsolatot megszüntetett vele". Az UOC elöljárója a háború első napjaitól kezdve kifejezte az egyház hűségét Ukrajnához és elítélte Oroszország háborúját.

 

Annak ellenére, hogy nem Moszkvához, hanem Kijevhez való hűségét fejezte ki, az UOC több papja ellen nyomozás folyik "a társadalmi egységet aláásó konfliktusok provokálása" bűntette miatt. És 2023 októberében Petro szerint az ukrán parlament


"lépéseket kezdeményezett az egyház teljes betiltása felé, amikor jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amely megtiltja a »befolyási központokkal kapcsolatban álló vallási csoportokat ... amelyek Ukrajnán kívül, az Ukrajna elleni katonai agressziót folytató államban helyezkednek el«".

 

A politikai szabadság, a sajtó- és szólásszabadság korlátozására tett lépésekhez hasonlóan ezek a vallásszabadság visszaszorítására tett lépések is ellentmondanak annak az értelmezésnek, hogy az Ukrajna Oroszország elleni támogatás az autokrácia elleni demokrácia támogatása. A demokráciák nem tiltják be a vallási felekezeteket. A Nyugat gyakran azt mondja, hogy a háború a "szabadság megőrzéséről" és a választás szabadságáról szól. De a közelmúltbeli ukrajnai lépések nincsenek összhangban ezekkel a szabadságjogokkal.

Ukrajna az Európai Unióhoz való csatlakozásra törekszik. Az EU Alapjogi Chartájának 10. cikke azonban garantálja mindenkinek "a gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogát".

Ígéri "a vallás vagy meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallás vagy meggyőződés szabad kinyilvánításának szabadságát, akár egyedül, akár másokkal együtt, nyilvánosan vagy magánéletben, istentisztelet, tanítás, vallásgyakorlás és vallásgyakorlás terén".

 

A kisebbségek kulturális jogai

 

Amint azt a politikai pártok, médiumok és vallási felekezetek betiltása mutatja, amelyekről úgy vélik, hogy szimpatizálnak bármivel, ami orosz, az ukrajnai antidemokratikus reformok különösen az oroszbarát ukránok ellen irányulnak.

 

Egy olyan monista Ukrajna-víziót hirdetve, amely nem ismer el semmit, ami az ukrán nemzeti identitásban orosz etnikumú, Iscsenko szerint Ukrajna elindult azon az úton, hogy "eltöröljön mindent, ami a kultúrában, az oktatásban és a közszférában orosz befolyással kapcsolatos". Szerinte Ukrajna "olyan politikát fogadott el, amelynek középpontjában egy bizonyos esszencializált csoporthoz való tartozás megerősítése áll". És ebben a politikában nincs helye semmi etnikailag orosz dolognak.

 

A ruszofil ukránok elleni támadás elsődleges célpontja a nyelv. Petro szerint a ruszofil ukránok olyan ukránok, akik az orosz nyelvvel, kultúrával vagy vallással azonosulnak.

 

Loftus szerint 2019-ben "a törvény kötelezővé tette az ukrán nyelv használatát az élet minden területén, így a politikai kampányokban, az iskolákban, az egyetemeken, a tudományos, kulturális és sporttevékenységekben, a könyvkiadásban, a nyomtatott tömegtájékoztatásban, a televíziós és rádiós műsorszórásban, a gazdasági és társadalmi életben, valamint a kórházakban és idősotthonokban. A Petro beszámol arról, hogy "egy 2021-es törvény az orosz nyelv használatát a szolgáltatási szektorban bírságolja, míg más törvények az orosz nyelvű médiát, könyveket, filmeket és zenét veszik célba, még akkor is, ha azok Ukrajnában készülnek".

 

Petro szerint

mivel az ukrán törvények "nem ismerik el az oroszokat Ukrajna őslakosainak", "nem lehet igényük kulturális örökségük és nyelvük jogi védelmére".

Loftus szerint, míg az Ukrajnában "őshonos" nyelvek, mint a krími tatár, az angol és más uniós nyelvek mentességet kaptak, "az orosz, a fehérorosz és a jiddis nem szerepeltek ezekben a mentességekben". A Petro beszámol arról, hogy az EU-val folytatott csatlakozási tárgyalások részeként 2022-ben elfogadott, a nemzeti kisebbségek jogairól szóló törvény kifejezetten mentesítette az orosz nyelvű ukránokat a védelem alól a hadiállapot idején és az azt követő öt évig. Petro szerint az orosz kulturális örökség és nyelv védelmének megtagadása "szöges ellentétben áll az ukrán alkotmány 10. cikkelyével", amely kimondja, hogy "Ukrajnában garantált az orosz nyelv, valamint az ukrajnai nemzeti kisebbségek más nyelveinek szabad fejlődése, használata és védelme".

 

A demokráciák nem zárják ki, nem hagyják el multikulturális kisebbségeiket. Nem fogadnak el olyan törvényeket sem, amelyek sértik saját alkotmányukat.

 

A demokrácia nem halad előre Ukrajnában: visszavonulóban van. Az, hogy nem sikerül meggyőzni a világot arról, hogy Ukrajna otthon a demokráciáért küzd, kétségessé teszi azt az elbeszélést, hogy Ukrajna globálisan a demokráciáért küzd.

 


 


370 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page