Eladó a menyasszony, na meg a Bundeswehr fegyverkészlete – Oroszország kiterjesztheti a háborút

–

Vukics Ferenc írása

A világjárvány alatt megtapasztalhattuk, hogy az a társadalmi csoport, amely korábban a legkisebb vélt vagy valós jogsértés kapcsán azonnal nekiesett bárkinek, tökéletes partnere volt a regnáló hatalmaknak abban, hogy a lehető legkeményebben korlátozzák az emberek jogait. E jelenséget megtapasztalva már nem volt meglepő, hogy a korábban a fegyverek betiltása, leszerelése mellett kardoskodó csoportok a leghangosabb szorgalmazói voltak a fegyverszállításoknak és a háborús részvételnek.

Európának nincs háborús tapasztalata, ezért háborús „tudata” sincs. Ha van, amihez az európai vezetők és az állampolgárok egyáltalán nem értenek, az a háború.

A legtöbb országban a kötelező katonai szolgálatot eltörölték és az „örök békére” és a „történelem végére” készülve leépítették a hadseregeket, szélnek eresztették a szakértőket. A zöldek és a liberálisok élen jártak a hadseregek felszámolásában és szükségtelen, pénzpazarló, „feudális” maradványnak tartották őket.

Ursula von der Leyen kijevi látogatása során arra szólította fel a tagországokat, hogy vegyék komolyan Kijev harckocsik szállítására vonatkozó kéréseit. Az Európai Bizottság elnöke a Bild című német lapnak nyilatkozva kifejtette: „ha az ukránok azt mondják, hogy harckocsikra van szükségük, akkor ezt komolyan kell venni és biztosítani kell.” Mint megjegyezte, Ukrajna pontosan ismeri az összes kulcsfontosságú szükségletét, amelyek segítenek megvédeni az embereket és a területet. Az európai vezető emlékeztetett arra, hogy most egész Európa helyett az ukránok küzdenek a demokrácia győzelméért. „Szilárd meggyőződésem, hogy Ukrajna győz, Putyin pedig veszít. Ukrajna rendkívül motivált. Tudja, hogy miért harcol. A barátok pedig világszerte mindent megtesznek annak érdekében, hogy Ukrajna megkapja a megfelelő fegyverrendszereket” –

hangsúlyozta Ursula von der Leyen, akiről annyit már biztosan tudunk, hogy Európa és Németország érdekei egyáltalán nem számítanak a számára.

Robert Habeck német alkancellár (igen, az az ember, aki korábban azt nyilatkozta, hogy Európának nincs szüksége Németországra) a Politiconak egy április 14-i kampányeseményen elmondta, hogy attól tart, a nyugati modern tankok átadásával Oroszország kiterjesztheti a háborút a nyugati országokra is. A gazdaságért és klímavédelemért felelős zöld alkancellár úgy fogalmazott,

a NATO-tagállamok még korábban úgy döntöttek, hogy ők maguk nem akarnak célponttá válni, és emiatt a katonai szövetségnek együtt kéne eldöntenie, hogy „átlépjük-e a korábban meghúzott vonalat, vagy sem”.

Akkor Olaf Scholz szociáldemokrata kancellár nem volt hajlandó elkötelezni magát a nehézfegyverek, például harckocsik, helikopterek és repülőgépek küldése mellett, noha balközép koalícióján belül egyre harsányabbak lettek azok a hangok, amelyek erősebb katonai támogatást sürgetnek. Korábban a német kancellár a országát ért bírálatokra reagálva elmondta, hogy a német hadsereg az Ukrajnába küldött harci eszközök könnyű és gyors szállítására és használatára helyezte a hangsúlyt. „A katonai felszereléseket hosszas kiképzés, további logisztika és a saját országaink katonáinak igénybevétele nélkül kell minél könnyebben és minél gyorsabban elszállítani.” Ehhez pedig a leggyorsabb megoldás a korábbi szovjet hadseregtől hátramaradt fegyverek használata, amelyeket az ukránok jól ismernek – magyarázta Scholz, utalva arra, hogy ilyen fegyverzettel elsősorban a kelet-európai NATO-tagországok rendelkeznek.

A NATO kitűzött célja olyan készültség fenntartása, hogy egy esetleges támadás esetén a lőszerek és a harci felszerelés minimum 12 napig kitartson – emlékeztetett a szövetség általános stratégiájára Scholz, hozzátéve: „mindent megtesz annak érdekében, hogy ne felejtse el ezt a kötelezettségvállalást”.

„Nem gondolom, hogy indokolt lenne akár Németországnak, akár a NATO-nak beszállnia a háborúba” - tette hozzá akkor Scholz.

A nehézfegyverzetet illetően Scholz úgy vélte, „hideg fejjel kell gondolkozni”, hiszen Németország „felelősséget visel Európa békéjéért és biztonságáért”. Noha kritikusai azt gondolják, hogy fél nehézfegyverzetet küldeni, ő úgy foglalt állást: ez „nem félelem kérdése, hanem a politikai felelősségvállalásé”.

Később Marco Buschmann igazságügyi miniszter, a liberális Szabad Demokraták, a koalíció legkisebb pártja részéről a Welt am Sonntagnak azt mondta, hogy a nemzetközi jog nem minősíti a fegyverszállítást hadba lépésnek. Ha tehát Ukrajna él önvédelmi jogával, akkor támogatása a fegyverszállításokkal nem vezethet ahhoz, hogy Németország a háború részesévé váljon. A németek egy ideig az ún. körcsere révén próbáltak trükközni. A körcsere lényege az volt, hogy Németország hazai gyártású eszközöket – például páncélozott harcjárműveket – ad át olyan partnereknek, amelyek átadják Ukrajnának a korábban beszerzett, szovjet gyártmányú, az ukrán hadseregben ismert és így azonnal használatba vehető eszközöket.

Májusban a közvélemény-formáló német értelmiségi elit két levéllel fordult a kormányhoz. A két levél tartalma jól mutatja, hogy mennyire különbözik a német közvélemény viszonyulása az ukrajnai háborúhoz. Az első állásfoglalásban az orosz csapatok ellen harcoló ukrán hadsereg támogatásának korlátozására, a néhány nappal később megjelent második nyílt levélben pedig a támogatás kiterjesztésére szólították fel Olaf Scholz kancellárt.

Mindkét nyílt levél kiindulópontja a szövetségi parlament (Bundestag) április 28-án hozott határozata volt, amelyben pártpolitikai oldalakon átívelő egyetértésben, a hatból négy frakció támogatásával felszólították a szövetségi kormányt, hogy az úgynevezett könnyűfegyverek – például vállról indítható páncéltörő rakéták – után úgynevezett nehézfegyverzettel, páncélozott harcjárművekkel, önjáró lövegekkel is támogassa Ukrajnát.

A parlamenti határozat elfogadása utáni napon közölt első nyílt levél szerint a nehézfegyverek szállítása azzal a veszéllyel jár, hogy Oroszország hadviselő félnek tekintheti Németországot, ami beindíthat egy új világháború felé mutató folyamatot.

„Ez a háború atomháború lenne, és kirobbanásáért nem egyedül az agresszor Oroszország lenne a felelős, hanem a nemzetközi közösség azon tagjai is, amelyek okot adnak a konfliktus kiszélesítésére. Németország éppen ilyen szerepbe kerülne, ha támogatja Ukrajnát a nem védekezésre, hanem támadásra való nehézfegyverekkel” – fejtették ki a feminizmus leghíresebb német képviselője, Alice Schwarzer újságíró kezdeményezésére készített állásfoglalásukban az első levél írói.

A nyílt levélben hangsúlyozták, hogy a kancellárnak a fegyverszállítások kiterjesztése helyett a fegyverszünet elérésére kellene törekednie, és arra, hogy lezárják a konfliktust egy mindkét félnek elfogadható kompromisszummal.

Ez az állásfoglalás valójában azt jelenti, hogy "egy kis területszerzés, nemi erőszak és kivégzés még belefér, és Ukrajnának gyorsan meg kell adnia magát" – reagált Robert Habeck alkancellár, gazdasági és klímavédelmi miniszter a Die Zeit című hetilapnak, amelyet a második nyílt levéllel kapcsolatban közöltek.

A Zöldek legtekintélyesebb politikusa kijelentette, hogy a Schwarzer-féle nyílt levél azon a feltételezésen alapul, hogy egy orosz győzelem véget vetne a pusztulásnak és szenvedésnek, és "valahogy újra minden rendben lenne", holott Oroszország ténykedése a megszállt ukrán területeken "egészen más képet mutat".

A Die Zeit hírportálján közölt második nyílt levél szerint "nem kell különösebb katonai szakértelem" annak felismeréséhez, hogy az úgynevezett támadó fegyverek, például a páncélozott harcjárművek és az önjáró lövegek "a megtámadottak kezében védelmi fegyverek, mert az önvédelmet szolgálják",

a fenyegetés az atomháborúval pedig "Oroszország pszichológiai hadviselésének része".

Ugyanakkor az atomháború, az új világháború valós veszély, és minden háború magában hordozza a szélsőséges eszkaláció kockázatát, ezt azonban nem lehet kiiktatni az orosz vezetésnek tett engedményekkel – áll a levélben, amely szerint

"további agresszióra ösztönözné a Kremlt, ha a Nyugat visszariadna attól, hogy hagyományos fegyvereket szállítson Ukrajnának, és ezzel meghajolna az orosz fenyegetések előtt".

Az állásfoglalásban kiemelték: valóban kerülni kell a közvetlen katonai összeütközést Oroszországgal, de ez nem jelentheti azt, hogy Ukrajna szabadságának és függetlenségének védelme nem tartozik a németekre. Az ukránok "a mi biztonságunkért és a szabad Európa alapvető értékeiért is harcolnak, ezért mi (németek) nem hagyhatjuk, és Európa nem hagyhatja, hogy Ukrajna elbukjon" – írták.

Aztán jött a német korábban plágiumon kapott Annalena Baerbock zöldpárti külügyminiszter, aki Prágában jelentette ki, hogy nem érdekli a választóinak a véleménye: „De ha azt ígérem az ukrajnai embereknek, hogy az ő oldalukon állunk, ameddig csak szükségük van ránk, akkor azt teljesíteni akarom. Mindegy, hogy mit gondolnak a német választóim.”

Egy héttel ezelőtt a Németországot kormányzó koalíció három pártja közül a Zöldek és a Szabaddemokrata Párt (FDP) kijelentették, hogy még több fegyverrel támogatnák Ukrajnát, de vannak olyanok is, akik modern páncélosok küldését is szorgalmaznák – számolt be a német ARD híroldala. A kormánykoalíció harmadik pártja, azaz a Szociádemokraták (SPD) mind ezidáig visszafogott nyilatkozatokat tettek a kérdésben.

Aztán Olaf Scholz német kancellár egyszer csak kijelentette, hogy az ukrán fegyveres erőknek Németország által szállított fegyverek döntő szerepet játszanak a fronton jelenleg zajló eseményekben.

Németország átfogó támogatást nyújtott Ukrajnának a szövetségeseivel együtt. „Egy nagyon hatékony fegyvert is szállítottunk, amely ma már döntő szerepet játszik a jelenlegi csatákban” – hangsúlyozta Olaf Scholz. Németország katonai támogatásként Gepard légelhárító lövegeket, PzH 2000 tarackokat, légvédelmi rakétákat és a legújabb IRIS-T légvédelmi rendszereket szállította le eddig Ukrajnának.

Anka Feldhusen, Németország ukrajnai nagykövete hétfőn egy rádióinterjúban kijelentette, hogy a hivatalos Berlin „el van ragadtatva” az ukrán fegyveres erők keleti és déli ellentámadásától. A szavai szerint: „mindannyian figyeltük Berlinben az ukrán fegyveres erők keleti és déli ellentámadását, és nagyon örültünk neki”. Ugyanakkor szerinte Berlinben még nem ért véget a vita a nyugati gyártású harckocsik esetleges szállításáról Ukrajnának. „Ez a vita még folyik. Nem egyszer hallották a kancellárunkat arról beszélni, hogy szoros kapcsolatban áll partnerekkel, az USA-val, Nagy-Britanniával, Franciaországgal ebben a témában. Az egyeztetésnek még nincs vége, de remélem hogy ez sikeresen és pozitívan végződik Ukrajna számára” – fejezte ki bizakodását a német diplomata.

A német vezetésre az ukrán kormány és az amerikai adminisztráció fejt ki igazán nagy nyomást. Az új amerikai nagykövet jelezte, hogy többet vár el Németországtól, miközben a német vezetés maradék „esze” mindent megpróbál megtenni azért, hogy a Bundeswehr raktárait felelőtlenül ne ürítsék ki a mindent kisöpörni akaró „zöld menyasszonyok”, és ne tegyék teljesen védtelenné Németországot.

Volodimir Zelenszkij elnök csütörtök esti videoüzenetében kijelentette, hogy az Európai Unió békéje Ukrajna győzelmétől függ. „Általánosságban elmondható, hogy Ukrajna fegyverekkel, lőszerrel és pénzzel történő támogatása kulcsfontosságú az európai béke tekintetében. Minél nagyobb támogatást kapunk, annál hamarabb véget ér ez a háború” – mutatott rá.

Az államfő hozzátette: „erről beszéltem Lengyelország, Nagy-Britannia, Franciaország és az USA vezető agytrösztjeinek Kijevbe érkezett képviselőivel”. Szerinte a szabadság és a szabad világ értékeinek valódi védelme most csak Ukrajna győzelmének eredményeként lehetséges az orosz agresszió elleni háborúban.

Ugyanebben az időben a pápa kijelentette, az orosz agresszió elleni védelem érdekében a fegyverek szállítása Ukrajnának „erkölcsileg elfogadható”. A Szentatya felvázolta a római katolikus egyház „igazságos háborújának” elveit, amelyek lehetővé teszik a halálos fegyverek arányos használatát az agresszor elleni védekezés érdekében.

Miközben a szólásszabadság és a demokrácia melletti kiállásáért az M100 Media Awards díjat adományozott az ukrán népnek Olaf Scholz német kancellár, Kijev felszólította Németországot, hogy mutassa meg Európának, milyen vezetője is a kontinensnek, és adjon tankokat Ukrajnának.

Mihajlo Podoljaknak, az Elnöki Hivatal vezetőjének tanácsadója szerint Németország továbbra is blokkolja harckocsik szállítását Ukrajnának, ezért Kijev felszólítja Berlint, hogy erősítse meg vezető szerepét Európában, és adja oda a Bundeswehr készletében lévő eszközöket az „Európa szabadságát védelmező országnak”.

A német ellenkezésre reagálva Podoljak ismét hangsúlyozta, hogy Németországnak döntenie kell erről a lépésről, és bizonyítania kell vezető szerepét Európában. „Németországnak a történelem helyes oldalán kell állnia. Ezt csak az Ukrajnába irányuló fegyverszállítások terén folytatott vezető szerepével és az Oroszországgal való partnerség elutasításával teheti meg.”

Ruszlan Sztefancsuk, az Ukrán Legfelső Tanács elnöke a háború kezdete óta másodszor utazott Berlinbe, hogy meggyőzze a német kormányt, hogy adjon tankokat Ukrajnának. „Németországnak meg kell felelnie vezetői szerepének, és az első országnak kell lennie, amely harckocsikat szállít. Egy olyan ország, mint Németország, nem várhat arra, amit mások már régóta megtesznek Ukrajnáért.”

A sors úgy hozta, hogy az Európai bizottság elnöke, a Biden-kormányzat, a német vezetés jelentős része és Ukrajna mindenáron ki akarja üríteni a német fegyverraktárakat és meg akarja szabadítani a Bundeswehrt a maradék harci potenciáljától is.

Ezeknek az ügyesen megválasztott „zöld menyasszonyoknak” igencsak megkérik az árát. Miközben már az USA és Lengyelország jelezte, hogy a továbbiakban a hadsereg készleteiből nem, csak az újonnan gyártott eszközökből szállít Ukrajnának, hogy harci erejét megőrizze, a németeket szinte kényszerítik az „önlefegyverzésre”. A legnagyobb keletje pedig a német harckocsiknak van.

Az összfegyvernemi és az összhaderőnemi harchoz azonban nem csak harckocsira van szükség. A „tankok” nimbusza amúgy is alaposan meg lett tépázva az új kézi páncéltörő eszközök tömeges alkalmazásával, de arra jó példa, hogy néhány gondolatmenetet elindítsunk más fegyverek esetében is.

Most pedig jöjjenek a politikusok rémálmát jelentő matematikai fogalmak, a mennyiségek leírására használatos számok.

Ukrajna harci kapacitásait pótolni azért is nagy feladat, mert eredetileg is óriási hadereje volt. Ahhoz képest, hogy a kontinens legszegényebb országáról van szó, ez egy elképesztő méretű haderő.

Napjainkban a Bundeswehr egy európai középhatalom hadserege és nem jelképez különösen nagy katonai erőt. Hagyományos fegyverzete sem kiemelkedő. Mind az angol, mind a francia haderő lekörözi csaknem valamennyi fontos mutatóban – nem beszélve arról, hogy Berlin, ellentétben Párizzsal és Londonnal, nem atomhatalom. Ami a mai helyzetet illeti, Németország területén az Egyesült Államok hadserege mintegy 60, a B61-es fegyvercsoporthoz tartozó atombombát tárol. Ezeket a bombákat éles hadi helyzetben a német légierő, a Luftwaffe Panavia Tornado, Büchelben állomásozó, többcélú vadászbombázó gépekre szerelnék, hogy elinduljanak az Oroszországi Föderációban vagy Belorussziában lévő katonai célpontok ellen.

Németország 2020-ban a világ nyolcadik helyén állt a katonai költségvetések tekintetében, és a védelmi büdzsé aránya a nemzeti jövedelemben (GDP) nem éri el az 1,3 százalékot – miközben a NATO-követelményrendszer 2 százalékot ír elő. Azóta elképesztő mértékű fegyverkezési programot hirdettek meg, de az előirányzott összegek ellenére továbbra is a gyártási kapacitás a legnagyobb problémájuk. A futószalagokról havonta 2-3 harckocsi és új harcjármű kerül le, és a Magyarországtól Katarig érkezett megrendelési állományokat is teljesíteni kell a német hadiiparnak. A német szárazföldi erőknek 250-350 harckocsijuk van (négy különböző forrás ötféle számot közöl), ami lényegesen kevesebb, mint Ukrajna közel 3 400 darabos készlete (ebben benne vannak a kelet-európaiak által adományozott harckocsik is). Igaz, hogy az 1200 T-72 –es modellből (a többi, T-64, T-80, T-84) a fele működésképtelen volt a háború előtt, de az ukrán, a cseh, a szlovák és a lengyel üzemek keményen dolgoznak a helyreállításukon.

A Leopard harckocsik természetesen jobb harcértékkel rendelkeznek, mint a korábbi szovjet érában készült eszközök, de mindezt figyelembe véve a németeknek legalább 1000 Leopárd harckocsit kellene átadniuk, hogy pótolják az ukránok eddigi veszteségeit. Ennyi pedig nincs. 2-300 új harckocsi komoly erősítés lenne az ukránok számára, de az oroszok 9944 db T–72BM, 4500 db T–80UM , 4000 db T–64BV és 700 db T–90, T-90A, T–90SZ harckocsijához képest elenyészőnek tűnik.

Ráadásul a szakadárokat is ellátták többszáz régi T–62M1 harckocsival (ezeket amúgy kivonták 2013-ban). Ekkor szajkózta a nyugati sajtó, hogy minden bizonnyal drámai helyzetbe kerülhetett az orosz hadsereg, mert „Moszkva visszahozza hadrendbe a kivont ősrégi T-62-es harckocsikat, hogy pótolni tudják Ukrajnában elszenvedett harckocsi-veszteségeiket”.

Amikor egyes nyugati szakértők azzal próbálják „nyugtatni a közvéleményt”, hogy Oroszországnak csak 2800 harckocsija volt a háború előtt és a konfliktus során ebből már az első hónapban 700-1000 eszközt elvesztett, akkor tényleg nehéz lesz számolni. Ukrajna már május végén azt állította, hogy az orosz invázió kezdete óta 1300 harckocsit semmisítettek meg, ami az orosz mozgósítható állomány több mint 30%-a.

Állításaik szerint máig mintegy 2100 harckocsit semmisítettek meg. Ha a „nyugati szakértők” és az „ukrán jelentések” valóságosak, akkor már csak azok az orosz harckocsik vannak hátra, amelyek javítás alatt állnak.

Az Európai Bizottság elnökének a német zöldeknek és liberálisoknak meg kellene győzni az EU minden tagországát, hogy adják át összes fegyverüket az ukránoknak ahhoz, hogy megfelelő mértékű haderőt állítsanak fel az oroszok ellenében. Ukrajna már jelezte, hogy a háború vége után egymillió embert továbbra is fegyverben akar tartani és szívesen ellátja az EU közös hadseregét.