EMBERHEZ MÉRTEN (Gavallér János verse)

EMBERHEZ MÉRTEN

Van jogom, nincs kenyerem.

Ölelem, ki holnap megöl,

aki megért, megszentelem.

Nincstelen sors megörököl!

Van jogom, nincs kenyerem.

Legjobb világok között:

van jogom, nincs kenyerem,

otthonom, hazám, börtönöm.

Boldog szabad büszke népem

magyar vérem csurog érted!

Ha megérted a kereszten,

van jogod, nincs kenyered!

Megváltó költözött közénk,

a győztes mindent vihetett,

lopott, csalt, hazudott, ki mert,

s lett joga, lett kenyere.

Mi nem mertünk tenni semmit,

mi mindig szolga-magyarok:

Csak testvéreinkért halni,

sose tűrtük a hazugot.

Nekünk nem jutott hatalom,

emberhez méltón élettér,

szívünkben ott az irgalom,

Isten bocsásson meg tettükért!

Nem loptam, csaltam, hazudtam,

alázattal meghajoltam,

neki rugaszkodtam, húztam,

mint igásállat, dolgoztam.

Majd megérted a kereszten,

van jogod, nincs kenyered!

Testvéred lesz a végtelen,

elveszik Isten-hitedet!

Majd megérted örök testvér,

miért nem tűrtük a hazugot,

miért fontos a magyar vér,

miért féltjük az országot!

Van jogom, nincs kenyerem.

Ölelem, ki holnap megöl,

aki megért, megszentelem.

Nincstelen sors megörököl!

2013. 07. 18.