FATÜKÖR (Deli Mihály verse)

FATÜKÖR

Minden fa egy ember

Erdő országban élnek

Vagy kivetve, magukban, erre-arra

útszélén, kis csapatban

Ősztől-tavaszig alszanak

Tavasztól őszig virulnak

Mindenfélék, de összetartanak

Viharban közösen jajgatnak

Esőben együtt dorombolnak

Napsütésben boldogan csókolóznak

Egyhelyben táncolnak

Miért rohangálnának?

Illatukat kócolják

Gyökérereiket a mélyben összefonják

Ágaik hegyével egymást csiklandozzák

Sarjaikat óvják

velük öregszenek és hullnak

Testükkel vadat, bogarat táplálnak

Lombszárnyaikkal szennyest mosogatnak

Billiárdnyi kis levélben és egy Nagy Lélegzetben

nyújtózkodnak és újjászületnek

Örök életet szeretnének

Ezért mindent megtesznek

Többel-mással nem törődnek

Akár elvesznek, akár üdvözülnek:

e malomkövek között őrködnek-örlődnek-égnek

Dov Segev: Az emberfa

(A kép forrása: itt)