Fénylik Vince, megtelik a pince. – Szőlővessző-szentelés Kácson, a Magyar Kultúra napján
A szőlő és a bor védelmezői közül január 22-én Szent Vince nyitja a sort. Az újra élő Vince-napi hagyomány minden évben kiemelkedő esemény a boros gazdák, borkedvelők körében Kácson is.
(Kács Mezőkövesd járásban Felkács néven a honfoglalás időszakában már létezett. Örs vezér itt telepedett le, birtokait itt gyarapította. Mindössze 400 fő lakja ezt a Kis Svájcnak elkeresztelt települést. Pincesorával, várával, Bencés kolostorával, egykori vízimalmaival, forrásaival, barlangjával, templomával rendkívül békés arcot mutat. )
2020.január 22-én, a Magyar Kultúra napján, Kácson, Vince napi szőlővessző szentelő ünnepségen vettek részt borlovagok, civilek, színészek, zeneművészek és előadóművészek.
Aki a földdel együtt lélegzik, azt nem tántoríthatta el az a mínusz két fok, amit a meteorológia mondott. A Kács-patak mellett, Dusza Bertalan birtokán, egy közösségi ház teraszán került sor erre a nem mindennapi ünnepségre. A hideg ellen melegítő források segítették az ünneplőket, akik díszbe öltözve, reneszánsz borlovag köntösben álltak a placcon. Dusza Bertalan, mint házigazda, köszöntött minden megjelentet, s beszélt arról, hogy áldozatos szívvel sokadik alkalommal szervezik meg ezt a Vince napi rendezvényt, reményében annak, hogy a szőlők megfakadnak rendben és legközelebb a borköszöntőn is megjelenünk hiánytalanul. A közmondás azt tartja: „Ha fénylik Vince, megtelik a pince. Ha csepeg, csurog, kevés lesz a borod”. Ez egy közismert időjárási regula is. A régi szőlősgazdák harmóniában éltek a természettel, szorosan együtt léteztek a földdel, a gazdálkodással. Így mindig kiemelten fontos jelentőséggel bírtak számukra azok a szokások, babonák, melyek a szőlészethez, borászathoz kapcsolódtak.
(A kultusz elterjedése és népszerűsége az ünnep dátumához köthető. Szent Vincét a bor védőszentjének, neve napját pedig hagyományos termésjósló ünnepnapnak tartják. Kultusza térségünkben a XI. században terjedt el, majd a borkereskedők, szőlőművesek, vincellérek, pincemesterek védőszentjévé vált. Szent Vince vértanú volt, akit Hispániában halálra kínoztak a Diocletianus császár uralkodása alatt elrendelt nagy keresztényüldözés idején (303–313). A Vince-nap időjárásából, a metszett „vincevesszők” állapotából következtetnek ma is a várható szüret gazdagságára.)
A pulpituson ott sorakoztak a szőlővesszők, melyek a megszentelésre vártak. Ekkor lépett elő Balázs József mezőszemerei plébános, hogy megszentelje azokat: A hagyomány szerint január 22-én vesszőket kell metszeni a szőlőből, majd vízbe állítva várni, hogy kihajtson. A vesszőkön található rügyek mennyiségéből lehet számítani arra, hogy bőséges lesz-e a termés az évben. Egy másik hagyomány szerint a Vince-napi időjárás is befolyásolja a szüretet, ugyanis ha ezen a napon csapadékos az idő, akkor sok bor lesz, azaz tele lesz a pince, viszont ha száraz, a pince üres marad.
Koscsó Lajos köszöntőjében visszatekintés bornak a bibliában legalább 50 helyen megjelenő részleteire, mely az Ószövetségben, de kiváltképpen az Újszövetségben központi helyet foglal el. A Szentírás részleteibe elmélyülve megállt az idő néhány percre ebben a rendkívüli rohanásban és még a vírusveszélyről is elfeledkezett mindenki.
Czupper András az István Nádor Borrend elnök-nagymester köszöntője után Patkós Attila a Szentírás idevágó részleteit elevenítette fel, Pázmándy László pedig az alkalomra írott borversét mondta el.
Ezt követően Szíki Károly lépett a porondra, s felelevenítette az egy évvel ezelőtti ígéretét, amire senki nem tett volna egy petákot sem, hogy elkezdte a Mezőkövesd és környéke forradalmának interjúit, és ha jövőre itt állunk, már kész könyvről számolhat be. És Szíki felmutatta a könyvet! Arról is szólt, hogy egy videofelvételen látott egy mókás jelenetet, amint egy cicus az otthagyott borospohár tartalmát meg-megkóstolta és lerészegedett. Akkor határozta el, hogy megírja a cicás könyvét is, amit ezennel fel is mutatott. Végezetül, komolyra váltva a szót, elmondta Vörösmarty Mihály: A vén cigány című versét.
Daragó Károly tárogató és harmonika zenéje, éneke ( Rákóczi nóta, Tiszán innen – Dunán túl népdal, Balázs Árpád: Borhimnusz közös ének, Cseh Károly: Áldott helyek) tette emlékezetessé ezt a „Kis Svájcban” tartott szőlővessző szentelést.
A Magyar kultúra tiszteletére Kölcsey versét, a Himnuszt énekelték el.
Ősszel bőséges termés legyen! -- erre emelte mindenki a poharát. Nos, ebből, meg pezsgőből, kiegészítésként pálinkából nem volt hiány, Dusza Bertalan bőkezű adakozó volt ez alkalommal is, mindenből jutott mindenkinek bőven. A csülkös babgulyás után túrós batyuval tölthette meg mindenki a gyomrát és szóltak a dalok, melyeket tangóharmonika kísérettel Daragó Károly adott elő, a megjelenteket is bevonva az éneklésbe.
Jó volt magyarnak lenni a Magyar Kultúra Napján Kácson, verőfényes januárvégi napon, a hegyek ölelésében.
Heti Hang Szóró – Heti Hang Szóró – Hangosan mindenről, ami nekünk fontos
Sz. K.
Képgaléria:
