Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (21)
Tillárom versek?
Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)
Ború
Szomorú idő van. – Szürke az ég.
Mintha nem lett volna sohasem kék.
Mint széltől zörgetve az ablakok,
Zörögnek bennem a gondolatok.
Azt kérdezed tőlem, mitől zörög
Gondolat, amelyen fejet török?
Talán, mert göcsörtös és nem sima;
Ablak sem zörög, ha nincs rajt’ hiba,
Vagy hogyha nem fújja folyton a szél,
S beáll a szélcsend, amelyet remél...
Zörögnek, szóval – bár nem szeretem.
Sehogy sem tetszik a hangjuk nekem.
S mindössze azt szeretném mondani,
Te tudnád őket csak csitítani...
Sziéna, 1984 IX. 23.
Kézkérő
Ahogy láttam hancúrozni
a Nap fényét hajadon,
elhatároztam magamban:
nem maradok hajadon!
Ki látott ilyen szemeket?
Ki látott ily csoda nőt?
Szívem kirepült belőlem,
hozzád szállt és odanőtt!
Pont ilyen lány kell nekem, lám,
aki velem él, vezet,
és akinek viszonzásként,
élni velem élvezet.
Olyan egyszerűen élnénk:
nem lesz más, csak szerelem...
És a magány-zárkám rácsát
gyerekággyá szerelem!
Ágyra sem lesz tán szükségünk,
jó nekünk a langy alom...
Ne habozz már olyan soká,
gyere hozzám, angyalom!
Ha nemet mondsz, édes szívem
– elképzelem könnyedén –,
nincs, amit tele ne sírnék,
nincs akkora könny-edény...
Sziéna, 1984 IX. 23.
Engesztelő
Nem akartam berontani
ajtóstól a házba.
Nem láttam, hogy ajtó nincs, és
rég rám vár a ház.
Szerettem volna, ha előbb
te jössz kicsit lázba,
s majdnem addig vártam, amíg
elmúlt az a láz!
Aztán, valahogy csak mégis
összehoztuk ketten,
s mind a kettőnknek nagyon is
jól esett a tett.
Lám az ember – nem is ritkán –
attól visszaretten,
mihez egyszer bátorságot
elkapkodva vett.
Bocsánatot kérek most, hogy
ilyen soká vártam.
Tudom, sértve érzi magát
aki erre vár.
S talán elég engesztelő,
ha megmondom bátran:
Én, magamnak nem bocsájtom
ezt meg soha már!
Sziéna, 1984 IX. 24.
(innen folytatjuk)
Felvezető cikkünk és az első 3 vers:
Commenti