2022. okt. 28.

Háborús meteorológia. Vukics Ferenc jegyzete

–

„Ha keressük az okát annak, ami történik, rájövünk arra, ami történni fog.” Stendhal

Sportolóként hamar megtanultuk, hogy a siker fontos eleme a játékintelligencia, vagyis a játékhelyzetek felismerése és a jó helyezkedés. A játékhelyzet gyors és megfelelő felismerése, a játékhelyzet további alakulásának elővételezése (anticipációja) is egyfajta jövőbe látó képesség. Miután pedig a sportban megtapasztaltam, hogy ez létezik, úgy gondolom, hogy a vezetők, tudósok közül azokra kell igazán figyelnünk, akiknek az előrejelzései közül több megvalósul. Ez azt jelzi, hogy az adott személy megfelelő információkkal rendelkezett és megfelelő vizsgálati módszereket használt, vagy csak egyszerűen formálta, „feltalálta” a jövőt.

Az ukrán elnöki adminisztráció katonai szóvivője, Olekszij Aresztovics 2019-ben megjósolta a mostani putyini inváziót Ukrajna ellen, sőt akkor ennél is tovább ment: két újabb orosz-ukrán háborút jelzett előre 2030-ig.

A The Infographics Show YouTube csatorna 2019 szeptemberében például azt vizsgálta, hogy miként festene egy nukleáris konfliktus Oroszország és az USA közt – a harmadik világháborút berobbantó szikra náluk 2022 márciusában villan fel. A csatorna szinte hónapra pontosan megjósolta az ukrajnai háborút, és azt is, hogy később totális nukleáris háborúvá eszkalálódik.

Valentin Vaszjanovics rendezte azt az Atlantis című ukrán filmet, amely 2019-ben díjat nyert a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon. A film 2025-ben játszódik, egy évvel azután, hogy befejeződött a történetbeli orosz–ukrán háború. A filmben nincs szó Putyinról, az akció is kimarad, Vaszjanovics láthatóan azzal a szándékkal készítette el az Atlantist, hogy megvizsgálja és bemutassa, hogyan léphet túl a kisember egy hasonló nemzeti tragédián. A válasz erre, hogy nagyon nehezen. Az Atlantisban Ukrajna romokban hever, hatalmas árat fizettek az oroszok feletti győzelemért: az ország szinte lakhatatlanná vált, a víz ihatatlan, és úgy összességében Ukrajna egy elsivatagosodott betondzsungel, valami hasonló, mint ami a Mad Maxben volt.

2018-ban (07.06.) a Martosi Szabadegyetemen a „Fenntartható Nemzet” c. előadásomban jeleztem, hogy óriási mértékű fegyverkezés zajlik a világban, és nincs az a mennyiségű fegyver, amit az országok meg ne vennének. Minden jel arra mutatott, hogy egy komoly háború készülődik a háttérben.

Akkor arra (is) hívtam fel a hallgatóság figyelmét, hogy azért is kell kiépíteni egy fenntartható nemzetet, mert elképesztő mértékű válságok sorozata és háborúk várnak ránk. Szellemi műhelyeinkben az elmúlt években bekövetkezett eseményeknek az eljövetelét már mintegy két évtizeddel korábban jeleztük, de 2018-ban már biztosak voltunk benne, hogy nem tévedtünk. Ekkor már a tanítványaimmal azt számolgattuk, hogy milyen erőforrásokra van szüksége Magyarországnak az ukrán határ biztosításához.

Azon a nyáron (2018. júl. 28., Tusványos) Orbán Viktor is jelezte, hogy az EU orosz politikája háborúhoz fog vezetni.

„Vajon mit fognak csinálni az oroszok a következő egy évben… Ennek megértéséhez azt kell tudnunk, hogy Oroszország úgy tekint magára, mint ami egy nem biztonságban lévő ország abban az esetben, ha ütközőzónák nem veszik őt körül. Ezért Oroszország körül ütközőzónák kialakítására fog törekedni éppúgy, mint eddig. Ennek Ukrajna az egyik áldozata. Az ukránok úgy döntöttek, hogy nem kérnek többé ebből az 50-50 nyugati és orosz befolyásoláson nyugvó helyzetből, a nyugati világhoz akarnak csatlakozni, és ezért elszakadnak az orosz övezettől, közelebb kerülnek talán, be is lépnek a NATO-ba, az Európai Unióba, és felépítik a modern Ukrajnát. NATO-tagságot nem látok, európai uniós tagság realitása szinte zéró, és az új ukrán állam helyett jelen pillanatban adósrabszolgaság felé sodródó ukrán gazdaságot látok.

Az oroszok célja, hogy visszabillentsék a korábbi állapotot, úgy tűnik, nem irreális. Ebben az összefüggésben kell gondolkodni az Európai Unió és Oroszország viszonyáról. És engedjék meg, hogy elnagyoltan és megfontoltan, de azt mondjam, hogy

az Európai Unió ma primitív oroszpolitikát, a szankciók és biztonsági fenyegetésre hivatkozó politikát folytat. Képtelen különbséget tenni, pedig erre szükség volna, hisz az Európai Unión belül vannak országok, amelyek tényleg fenyegetve érezhetik magukat, tényleg úgy érezhetik, hogy minden nap biztonsági kockázat mellett telik el az életük. Ilyenek a balti államok és ilyen Lengyelország is.

Ezt az érzést mind a történelem, mind pedig a földrajzi adottságok indokolják. Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy Magyarország nem érez ilyen fenyegetést, Szlovákia nem érez ilyen fenyegetést, a csehek sem, és Nyugat-Európa sem. És nekünk is megvan az okunk arra, hogy így érezzük magunkat.

Nyilvánvaló, hogy nincs egy olyan politika, ami mindenkinek jó, ezért helyesebb lenne, ha a lengyeleknek és a balti államoknak a NATO és az Európai Unió extra, szuper biztonsági garanciákat adna, és közben Európa többi részét pedig engedné, hogy végre kereskedjen, gazdasági együttműködést építsen ki, a nyersanyagot, az energiát és a kereskedelmi lehetőséget beépítse a saját gazdasági fejlődési lehetőségébe.

Primitív Oroszország-politika helyett tagolt Oroszország-politikára volna szükségünk az Európai Unió esetében."

A Dubioza kolektiv bosnyák együttes mindannyiunkat megelőzött háborús előrejelzésével. A népszerű délszláv alakulat a hip-hop, dub, ska, reggae, rock, punk, elektronikus zene és balkáni népzene elemeit ötvözi. A 2017 elején megjelent "Himna generacije" c. számukban már jelezték, hogy miről is szól az általános európai közhangulat:

Ahogy reggel felébredek

Falom az információkat

Napilapok, portálok, az aggodalom napi adagja

Bombasztikus főcímek, hírességek, bűnügyek

Kik esküsznek, hány a halott

Terrorizmustól a harmonikákig minden

Ezer miért, de egyetlen azért sem

Ki kezdi a legújabb háborút?

Oroszország vagy a NATO

Minden új hír teljesen leblokkol

„Természetesen” van, aki mindenkinél előbb jelezte a konfliktust. George Friedman, magyar származású geopolitikai elemző 2009-ben megjelent „A következő száz év” című könyvében arról írt, hogy pár éven belül ismét Oroszország kiterjeszti befolyását Ukrajnára.

Friedman akkor arról írt, hogy amint véget ér az Amerikai Egyesült Államok és az iszlám világ közötti háború, helyére Oroszország ellen vívott második totális hidegháború lép.

Az amerikai tanácsadó cég, a Stratfor alapítója művének megírásakor háborús konfliktussal nem, inkább egy növekvő orosz befolyással számolt Kijev esetében, amiről annyit mondott, „ez csak idő kérdése”. A 2017-es magyarországi látogatása során adott interjújában pedig fontos tanácsokat fogalmazott meg számunkra:

„Moszkva kétarcú, egyszer félkarú óriásnak tűnik, máskor alvó oroszlán benyomását kelti. Közép-Európa országai csak magukra és egymásra számíthatnak, össze kell fogniuk, minden eshetőségre felkészülve.”

A Stratfor alapítója 2017-es riportja során arról beszélt, hogy Oroszország esetében fő motiváló tényező a fenyegetettség érzése:

„Oroszországot semmilyen természetes akadály és terület nem védi Nyugat felől, ebből pedig számtalanszor komoly problémája származott a múltban. Így volt ez a napóleoni háborúk és a 2. világháborús német offenzíva idején. Hiába volt Németország 1932-ben romokban, 1941-ben már Moszkva kapui előtt állt. Oroszország nagy stratégiája mély pufferek létrehozását vonja maga után az Észak-európai-alföldön, ezzel megosztja és manipulálja a szomszédait, egy új regionális hatalmi egyensúlyt létrehozva Európában. Amit Oroszország nem tud elviselni, az az ütközőzónák nélküli szoros határok és szomszédai ellene való egységes fellépése. Ezért tűnnek majd Oroszország jövőbeni cselekedetei agresszívnek, pedig valójában defenzív jellegűek lesznek.”

„Ebből fakadóan Ukrajna és Fehéroroszország is létfontosságú területek Oroszország számára, amik ha „az ellenség kezére kerülnének – például csatlakoznának a NATO-hoz - Oroszország halálos veszélybe kerülne” – mondta ki több mint 10 évvel korábban Friedmann.

Friedmann akkori véleménye az volt, hogy az ukrán politika a 2000-es években gyakorlatilag zsákutcába került. Ezzel együtt a háborús konfliktust nem tartotta realitásnak, de azt igen, hogy 5-10 éven belül Moszkva ismét kiterjeszti csápjait Kijevre.

Friedman jóslata szerint az eljövendő orosz–ukrán konfliktusnban a világrend alapjaiban fog megváltozni. Az új hidegháború megjelenése olyan átrendeződést hozhat el, amire 70 éve nem volt példa. Az Oroszországgal szemben kirajzolódó törésvonalak mentén hagyományos szövetségek bomlanak fel, jönnek létre újak, miközben korábbi nagyhatalmak tűnnek el a süllyesztőben.

Épp ezért lesz érdemes mostani hozzáállását figyelni. Friedman akkor úgy vélte, Németország és Franciaország nem akarja tovább élezni a konfliktust Oroszországgal. Mindez pedig elvezet ahhoz, hogy az Egyesült Államok számára felértékelődik a kelet-európai régió, sőt nemcsak hogy felértékelődik, hanem egy új blokk jön létre, amely a volt szovjet szatellitállamokat és a balti államokat foglalja magába, ennek élén pedig Lengyelország fog állni. Friedmann szerint „meglepő dinamizmusra fog szert tenni” ez a lengyelek által vezetett blokk.

Gábor Dénes szerint „a jövőt, azt föl kell találni, azt nem lehet megjósolni.” Ezek a feltalálók pedig mi vagyunk. Részt kell vennünk a világ folyamatainak megalkotásában, ha nem csak elszenvedői akarunk lenni a történéseknek. A martosi előadás során arra is felhívtam a figyelmet, hogy proxy és hibrid háborút nemcsak a világ távoli országaiban vívnak, hanem ellenünk is. Meg kell ismételnem az ott elhangzottakat: