Izrael kegyelemként kínálja a halált Gáza északi részén (Shahd Abusalama jegyzete)

Eredeti cikk:

Israel Makes Death Feel Like Mercy in Northern Gaza, Shahd Abusalama, December 18, 2024

Schiller Mária küldeménye

Izrael fojtogató ostroma a harmadik hónapjába lépett ‒ írja Shahd Abusalama, akinek családját Gáza északi részén izraeli drónok lövik, és éhhalál fenyegeti.

A Fehér Ház előtt a Gázáért indított washingtoni menet során, 2024. január 13-án. (Diane Krauthamer, Flickr, CC BY-NC)

Az amerikai választások csúcspontján Joe Biden teátrális lépéssel fenyegetőzött, hogy korlátozza az Izraelnek szánt katonai szállítmányokat, ha egy hónapon belül nem érkezik több humanitárius segély a Gázai övezetbe.

Határideje [a választások után] lejárt, az ostrom pedig folytatódott, a palesztinokat pedig a „küszöbön álló” éhínség veszélye fenyegeti.

A Fehér Ház mégis úgy döntött, hogy nem szankcionálja Izraelt, Vedant Patel külügyminisztériumi szóvivő pedig azt állította, hogy „némi előrelépés” történt a segélyek áramlásában.

A Gáza északi részén élő rokonaimmal folytatott beszélgetéseimből tudom, hogy ez az értékelés nem is állhatna távolabb a helyszínen tapasztalható apokaliptikus valóságtól.

Izrael fojtogató ostroma már harmadik hónapja tart, és a tömeggyilkosságok szörnyű jelenetei közepette elkülöníti Dzsabáliát, Beit Lahiát és Beit Hanúnt Gáza város többi részétől.

Netanjahu bemutatja az "új Közel-Kelet" térképét Palesztina nélkül az ENSZ-ben szeptemberben. 22, 2023. (ENSZ fotó / Cia Pak)

Az elképzelhetetlen elviselése

A 82 éves Abu Osama a legidősebb apai nagybátyám. Beit Jerzsában született ‒ mintegy 10 mérföldre Gázától ‒ 1942-ben, hat évvel azelőtt, hogy Izrael Palesztina etnikai tisztogatása miatt a családunknak a dzsabaliai menekülttáborba kellett menekülnie.

Képzett ápoló volt, aki nyugdíjazása előtt évtizedekig az ENSZ egyik dzsabaliai klinikájának igazgatójaként dolgozott.

A jelenlegi népirtás során a kerekes széke tönkrement egy légicsapásban, ami megakadályozta, hogy kövesse Izrael bűnös „evakuálási” parancsát, hogy délre menjen.

Május 20-a körül a családom meglátta őt az Al Jazeera által az interneten terjesztett felvételeken, amint két szomszédja kimentette a romok alól, porosan, egy sétapálcát tartva.

Ugyanezen a napon tudtuk meg, hogy fiát, Wajdit, aki hátramaradt, hogy fogyatékos apját ápolja, egy másik helyen, Jabaliában ölték meg, miközben élelmet keresett.

November 18-a körül Abu Oszama ismét csodával határos módon túlélte, miután az izraeli hadsereg robbanószerkezetekkel felszerelt robotokkal a földdel tette egyenlővé Beit Lahia lakótelepét, ahol ő, lánya, Maha, veje, Mousa és unokája, Ibrahim menedéket keresett.

A hír kétségbe ejtett minket, kétségbeesetten próbáltuk elérni őt. Egy nappal később sikerült hívnom, és így beszélhettem vele és a többi túlélő rokonnal, akik átélték az elképzelhetetlent, és még mindig a sokk és a gyász állapotában vannak.

Amikor megkérdeztem, hogy van-e valami, amit felajánlhatnánk, hogy legyőzzük a távolból érkező tehetetlenségünket, megnyugtatott, hogy a hangunk hallása olyan ajándék, amire már régóta várt, de átkozta Izraelt, amiért szétszórt minket és megszakította a távközlést.

A Gázai övezet térképe a legfontosabb városokkal és a szomszédos országokkal, 2023-ban frissítve az újonnan bezárt határellenőrző pontokkal. (Gringer, UN OCHA, Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0)

Maha és Ibrahimmal is tudtam beszélni. Néhány nappal korábban Maha sikoltozott a fájdalomtól, miközben órákig egy fal és egy hatalmas törmelékhalom alatt rekedt.

Úgy érezte, mintha minden érzékét elvesztette volna, és öntudatlanul imádkozni kezdett, feltételezve, hogy az utolsó pillanatait éli. „Felhívtam apámat, és bocsánatot kértem tőle, elfogadva, hogy a halál ebben a szakaszban kegyesebb lenne” ‒ mesélte.

A hívás legnehezebb része az volt, amikor Ibrahimmal beszéltem, aki azzal zavarta meg a bátorságát méltató dicséretemet, hogy azt mondta: „Az apám a mennyben van. Sokkal jobb neki, mint ez a világ”.

Hogyan tudtam volna megvigasztalni egy rémült gyermeket, akinek az apja, Mousa a romok alatt maradt, és elszakadt a sérült anyukájától, miután el kellett kísérnie sérült testvérét Nyugat-Gázába?

Azon kaptam magam, hogy sírva ismételgetem: „Nyugodjon békében, habibi [szerelmem]... Hős vagy”.

A 12 éves Ibrahim egyértelműen a nagybátyám hőse. Rögtön azután, hogy magához tért, átfurakodott a törmelékeken, és integetett két férfinek, akik a megmentésükre siettek.

Egy szamárfogaton ülő férfi kórházba vitte őket, majd keresett egy elhagyatott házat, ahol felépülhettek.

Exodus

E támadások közepette nem meglepő, hogy a családom egy része nehéz szívvel úgy döntött, hogy elhagyja a várost.

December első hetében nagybátyám és más rokonok fehér zászlókat vittek a ma már felismerhetetlenné vált Gáza északi részén keresztül, és drónok figyelése és a környező robbanások füstjének felszálló füstje alatt Gáza városába menekültek.

A nagybátyámat az izraeli hadsereg három órán keresztül kihallgatta útközben, de szerencsére elengedték. Sokan mások eltűntek.

Anyai unokatestvérem, Rana és az összes sógora és gyermekeik néhány héttel korábban hasonló utat tettek meg.

Rana sógora, Mohammed Ezzat Al-Salibi, ötgyermekes családapa, azóta eltűnt, hogy november 27-én elrabolták egy izraeli ellenőrzőpontról.

Családja többször fordult a Vöröskereszthez, hogy azonosítsák hollétét, de Izrael információs tilalmat rendel el a fogvatartottakkal kapcsolatban.

Ez a valóság a Gázai övezet északi részén, bármit is mondjon a Fehér Ház a körülmények „javulásáról”.

Nem az a kérdés, hogy Izrael népirtást és etnikai tisztogatást követ-e el, mivel ez a gazemberállam ezt a teljes nyilvánosság előtt teszi.

Nem is a tudatosság hiányáról van szó, hiszen a palesztinok és szövetségeseik évtizedek óta küzdenek a kulturális fronton azért, hogy megkérdőjelezzék Izrael domináns narratíváját a nyugati diskurzusban.

A palesztin életek és szabadsághoz és igazságossághoz fűződő jogok iránti politikai közönyről van szó egy mélyen rasszista, profitorientált és erkölcstelen világban, amely leginkább a palesztinai telepes-gyarmatosító európai előretolt helyőrség anyagi túlélésében érdekelt, bármi áron.

Dr. Shahd Abusalama palesztin tudós, aktivista és művész, aki a Gázai övezet északi részén található Dzsabalíja menekülttáborban született és nőtt fel. A Sheffield Hallam Egyetemen szerzett doktori disszertációját a Gázai övezet és menekültjeinek dokumentumfilmekben való történelmi ábrázolásáról írta, és idén jelenik meg a Bloomsbury kiadónál, Between Reality and Documentary (A valóság és a dokumentumfilmek között) címmel.

Ez a cikk a Declassified UK című lapból származik.

(VDGy fordítása a DeepL.com segítségével)