top of page

Jelentés Bakhmut poklából – ukrán katonák mondják el a valóságot



Vukics Ferenc jegyzete


A végéhez közeledik a Bahmutért folytatott pusztító hatású közdelem a donbasszi fronton. A helyzet rosszabbodásával a nyugati média korábbi állításaival ellentétben már azt mondja, hogy nem egy stratégiailag fontos városról van szó. Olekszij Reznyikov ukrán védelmi miniszter a Bild című német lapnak adott interjújában már azt nyilatkozta, hogy Moszkva legfeljebb egy „kis győzelmet” aratna Bahmut elfoglalásával, és míg a várost hatodik hónapja ostromló orosz fegyveresek közül naponta nagyjából ötszázan esnek el vagy sebesülnek meg, az ukrán csapatok veszteségei sokkal kisebbek. A helyszíni riportok ezt a véleményt nem támasztják alá.


Közben Kijev elrendelte a tavaly visszafoglalt Kupjanszk evakuálását. Az orosz csapatok az invázió elején foglalták el Kupjanszkot, ami hónapokig fontos utánpótlási csomópontként szolgált számukra, mielőtt az ukrán erők szeptemberben visszafoglalták. A város Bahmuttól 130 km-re délre található. Az elmúlt hetekben Bahmut körül folynak a háború legintenzívebb harcai. Az ukrán hatóságok közölték, „a bizonytalan biztonsági helyzet” indokolta az evakuálást, és segítséget nyújtanak a várost elhagyóknak, élelmet, orvosi ellátást és szállást is biztosítanak számukra.

Fontos hír, hogy az ukrán elnök hivatalát állítólag Kijevből Lvovba helyezték át. A hírt igazolni látszik az a tény, hogy Zelenszkij napok óta Lembergben tart hivatalos megbeszéléseket. Az utóbbi hetekben először fordul elő, hogy Zelenszkij nem említi beszédeiben Bahmutot, és ez biztos jele annak, hogy már búcsút intett a városnak.

Akárcsak azoknak az embereknek, akik még mindig próbálják megvédeni, mert elhitették velük, hogy „időt kell nyerniük”, az ukrán hadsereg számára.

Bár a város elestét már több ukrán vezető is beharangozta, Szerhij Cserevatij, a Kelet hadseregcsoport sajtószóvivőjének legutóbbi nyilatkozata szerint Bahmutban nem ukrán csapatkivonás, hanem az egységek rotációja folyik.

Cserevatij a CNN amerikai hírtelevíziónak nyilatkozva elmondta, hogy Bahmutban a harcok többnyire a külterületeken zajlanak, magát a várost pedig az ukrán fegyveres erők, a határőrség és a Nemzeti Gárda ellenőrzi. „Az ukrán csapatok tömeges kivonásáról nincs szó” – hangsúlyozta. Azt is megjegyezte, hogy az ukrán csapatok irányított, tervezett állásváltást hajtanak végre Bahmutban.

Olekszandr Marcsenko, Bahmut alpolgármestere azt nyilatkozta a CNN-nek, hogy vasárnap lelassult az emberek kimenekítése a városból. Korábban volt olyan nap, amikor akár 600 embert is evakuáltak az orosz hadsereg által lőtt városból, mára azonban ez a szám 5–10 főre csökkent.

Marcsenko elmondása szerint 4000–4500 ember rekedhetett Bahmut városában, róluk szinte semmit sem lehet tudni.


A Sky News az Institute for the Study of War értesüléseire hivatkozva arról számolt be, hogy az orosz erők pozíciós előnyt szereztek a Bahmutért vívott heves harcokban. A Wagner katonai magánvállalat jelezte, hogy a Bakhmutból kivezető vezető humanitárius folyosó nyitva van, és nemcsak a civilek, de az Ukrán Fegyveres Erők (AFU) is használhatja azt az életük megmentése érdekében. Az ajánlat valószínűleg 7-10 nap múlva lejár.

Tegnap láttam egy azóta eltávolított videót róla, ahol egy orosz zsoldos két fiatal ukrán fiúval a jobb oldalán és egy idős férfival a bal oldalán könyörög a kijevi vezetésnek, hogy engedjék meg a sorkatonáknak, hogy visszavonuljanak, mert nem akarnak képzetlen, védtelen gyerekeket és öregembereket megölni.

Úgy tűnik, hogy az "elit" egységek elhagyták a várost, hátrahagyva a gyerekeket és az öregeket. Az elit ukrán erők és hozzájuk kapcsolt zsoldosok (lengyelek, amerikaiak és britek) állítólag már poszttraumás stressz szindrómában szenvednek. A katonákat alaposan frusztrálja, hogy egy másodvonalbelinek számító irreguláris erő legyőzheti őket.

A nyugati elemzők egy része nem érti, hogy egy ország, mint Ukrajna, aki minden tekintetben hátrányos helyzetben van Oroszországgal szemben, ilyen pazarló módon szórja el azt, ami a rendelkezésére áll. Egyes amerikai elemzők szerint, ha George Washington így harcolt volna, az amerikaiak még mindig brit uralom alatt élnének.

Az ő véleményük szerint a végsőkig kitartani elhatározás, az nem egy terv.

Az orosz hadsereg a jelentések szerint inkább az ukrán katonai veszteségek maximalizálására összpontosít, mintsem a területfoglalásra. Az amerikai védelmi miniszter korábbi főtanácsadója, Douglas McGregor, az amerikai hadsereg nyugalmazott ezredese ennek megfelelően arról számolt be, hogy "az oroszok átálltak védekező pozícióba, és ledarálták az ukránokat, akik több tízezer katonát öntöttek a húsdarálójukba". Az oroszok csak kisebb veszteségeket szenvedtek az ukránokhoz képest, az ukránok pedig elvesztették a legtöbb ütőképes alakulatukat és kiképzett emberüket. McGregor ezredes szerint csak Lengyelországból becslések szerint 20 000, állítólag ukrán egyenruhát viselő lengyel PMC-nek dolgozó zsoldos van jelen, akik a nyugati világ hasonló katonai magánvállalkozások harcosaival együtt fontos szerepet játszottak Ukrajna eddigi háborús erőfeszítéseiben.

Ritka betekintést nyújtott a fronton uralkodó körülményekbe Troy Offenbecker, egy volt amerikai tengerészgyalogos beszámolója, aki hónapok óta részt vett a térségben zajló harcokban. Az elbeszélésből az derül ki, hogy már 2022 áprilisától a frontvonalakra telepítettek több száz brit királyi tengerészgyalogost, a CIA hatalmas "lopakodó hálózatot" épített ki, valamint számos nyugati ország volt katonái is az ukránok mellett harcolnak.

Ezek a nyugati katonák kiemelkedő szerepet töltöttek be az olyan különleges egységekben is, mint a pl. a Grúz Légió.

A "nyugati" média nem tudja eldönteni, hogy Bakhmut stratégiai fontosságú város-e vagy kevéssé stratégiai értékkel bír. Azt állítják, hogy mindkettő igaz.

Bakhmut természetesen stratégiai értékkel bír. Három fő vasútvonal és négy főútvonal (M-03, M-32, T-13-02, T-05-13) keresztezi egymást. Mint ilyen, az egész donbászi régió ellátásának egyik kulcspontja. Ezért is küldte az ukrán kormány több tízezer katonáját harcolni és meghalni ezért a városért.

A DW cikke jól foglalja össze a helyzetet:


"Bakhmut mind az ukrán, mind az orosz erők számára nagy stratégiai jelentőséggel bír" mondja Marina Miron, a londoni King's College katonai etikai központjának kutatója. Miron úgy véli, hogy ha az orosz csapatok elfoglalják a várost, akkor tovább fognak nyomulni, talán Kramatorszk felé.

"Fontos utakat tartanának ellenőrzésük alatt, elvágva az ukrán fegyveres erőket, és sokkal nehezebbé téve számukra a védekezést" mondja Miron. A kutató arra figyelmeztet, hogy a város elvesztése alááshatja az ukrán csapatok morálját, és ahhoz is vezethet, hogy a nyugati partnerek elveszítenék bizalmukat az ukrán hadsereg képességeiben.

Ralph Thiele, nyugalmazott német ezredes, aki a NATO európai szövetséges főparancsnokának személyi állományában szolgált, egyetért ezzel. "Az ukrán fél alapvetően arra kényszerül – nyugati partnerei által elvárt módon –, hogy sikereket érjen el. Valamiféle folyamatos nyilvános igazolásnak kell lennie az Ukrajnának nyújtott hatalmas támogatásnak" – mondja Thiele.

Mike Martin, a londoni King's College kutatója szerint Oroszország azért ragaszkodik Bakhmut elfoglalásához, mert az megfelel Putyin kinyilvánított háborús céljának "a Donbasz felszabadításának". Martin kifejti: "Ha megnézzük az utak és a vasúthálózat elrendezését, akkor Bakhmuttól nyugatra, de még mindig a Donbaszban van két nagyobb település: Szlovjanszk és Kramatorsk. És ahhoz, hogy ezeket a nagyobb városokat bevegye, amire szüksége van a stratégiai céljának megvalósításához, először Bakhmutot kell elfoglalnia".

Az ukrajnai háború kegyetlen csatává vált, amelyben a tüzérség dominál, és az ukrán erők óriási hátrányban vannak: Oroszország 10 nehézfegyvert tud felvonultatni minden egyes Kijev rendelkezésére álló nehézfegyverrel szemben. Ráadásul Ukrajnának fogytán a lőszere, és sürgős lőszerutánpótlásra van szüksége.

Az Európai Bizottság adatai szerint, amelyekhez az EL PAÍS nemrégiben hozzáférhetett, Oroszország naponta 40-50 ezer tüzérségi lövedéket lő ki, míg az ukrán erők 5000-6000-et. Az észt kormány, amely az egyik legnagyobb támogatója Kijev háborús erőfeszítéseinek, az orosz tüzérségi lövedékek átlagos felhasználását napi 20.000-60.000-re, az ukrán lövedékekét pedig 2.000-7.000-re teszi. Ezek a számok 600 ezer és 1,8 millió közötti orosz lövedéknek felelnek meg havonta, míg az ukrán tüzérség 60 ezer és 210 ezer közötti lövedéket lőtt ki ugyanezen időszak alatt.

Az elmúlt hat hétben az orosz haderő „tüzérség elleni hadjáratot” folytatott, amely során mintegy 500 ukrán ágyút és sorozatvetőt semmisítettek meg. Az orosz Lancet öngyilkos drónok (videók) sokat tettek ezért. Oroszország ezzel még tovább növelte saját tüzérségi fölényét. Julian Röpcke német újságíró szerint Ukrajnának minden tüzérségi alakulatát el kellene látni drónelhárító egységekkel, különben rövid időn belül megsemmisítik őket.

Az elmúlt hetekben az orosz védelmi minisztérium jelentése naponta mintegy 350-400 ukrán katona haláláról számolt be a frontvonal teljes hosszában. Csütörtökön ez a szám 640-re emelkedett, a pénteki jelentésben 640-en maradt, a szombati jelentésben pedig 880-ra nőtt. Ebből 490-et Bakhmut térségéből jelentettek.

A BBC más szervezettel együttműködve minden egyes halott katonáról szóló bejelentést megszámol az orosz helyi médiában. A háború kezdete óta összesen 16 ezer elesett orosz katonát azonosított: Az orosz források 2022 folyamán jellemzően hetente 250-300 halálos áldozatról számoltak be, ami januárban megduplázódott, és februárban ismét növekedett. Úgy tűnik, hogy nemcsak a tüzérségi fölény 10:1, hanem az ebben az időszakban elesett katonák aránya is.

Az orosz tüzérség elérte a város utolsó ukrán kézben lévő be- és kivezető útjait. Bár az ukránok tagadják, a város már több napja teljesen be van kerítve. Az oroszok a közvetlen irányzású fegyvereikkel is tűz alatt tudják tartani Bakhmut összes utánpótlási útvonalát. Lőnek minden autóra, amelyik arra próbál hajtani. Ez az egyik oka annak, hogy a bejelentett halálesetek száma durván megnőtt. A Bakhmutban lévő ukrán katonáknak úgy tűnik, hogy még mindig több ezren vannak ott csak két lehetőségük marad: megadják magukat vagy meghalnak.

Az amerikai katonai szakértők egy része szerint jelenleg azért nem láttunk nagy offenzívát az orosz reguláris hadseregeitől a tél folyamán, mert a kevés gyalogsággal rendelkező dandáraikat a megfelelő élőerő megérkezésével hadosztály méretűvé bővítették.

Miközben a nyugati médiában arról beszélnek, hogy a végletekig kitartó ukrán harcosok Bakhmutban "időt nyernek" a bajtársaiknak, úgy tűnik, hogy valójában az orosz hadsereg nyert időt (RUAF) az újjászervezésre.

Mivel a következő védelmi vonalak egyre gyengébbek és az ukrán haderő lassan kimerül, inkább csak tartalékokkal való zsonglőrködést látunk. Az ukrán katonai vezetés és tanácsadó testületei megpróbálják betömni a keletkezett réseket, és a már korábban nagy veszteségeket szenvedett, megtört zászlóaljakat/dandárokat vetik újra harcba.


A harcokról szóló beszámolók szerint Ukrajna naponta egy-három harckocsit és húsz-harminc katonai járművet veszít. Az új nyugati eszközöknek hatalmas lyukakat kellene majd befoltozniuk.

Nemrégiben jelent meg Igor Kossov riportja a The Kiyiv Independent-ben. Az Ukrán katonák Bakhmutban: A csapatainkat nem védik c. írásában elképesztően embertpróbáló körülményekről ír. Igor korábban a közel-keleti konfliktusokról, az ukrajnai korrupcióról és az ember okozta környezeti károkról tudósított Délkelet-Ázsiában. A CUNY Graduate School of Journalism újságírói mesterszakán szerzett diplomát, és publikált a Kyiv Post, az USA Today, a The Atlantic, a Daily Beast és a Foreign Policy című lapokban. Nem lehet orosz propaganda terjesztésével vádolni. A cikkben szereplő összes katonát csak keresztnévvel vagy hívójellel azonosították, mert a sajtószóvivő engedélye nélkül beszéltek a lapnak:

A közeli Kosztantyinivka városában tett rövid látogatásaik során az ukrán gyalogosok a Kyiv Independentnek arról számoltak be, hogy felkészületlen, rosszul kiképzett zászlóaljakat dobtak be a frontvonal húsdarálójába, hogy valahogy túléljék az elkövetkező napokat. Kevés a páncélozott jármű, az aknavetők, a tüzérség, a drón és elégtelen mértékűek a taktikai információk.

"Nem kapunk semmiféle támogatást" – mondja egy Szerhij nevű katona, aki a fronton harcolt Bakhmutban, amikor leül egy beszélgetésre a szintén Szerhij nevű barátjával egy kis kávézóban a Kosztyantyinivka piacán. Mindkét férfi a negyvenes éveiben jár, de egyikük valamivel idősebb a másiknál.

Azt mondják, hogy az orosz tüzérség, gyalogsági harcjárművek és páncélozott személyszállító járművek gyakran órákig vagy napokig támadhatják az ukrán állásokat anélkül, hogy az ukrán nehézfegyverek csapást mérnének rájuk. Néhányan panaszkodtak a rossz koordinációra és helyzetfelismerésre, ami ezt lehetővé teszi.

Az aknavetősök arról beszéltek, hogy rendkívül kevés a lőszer, és hogy a második világháborúból származó fegyvereket kell használniuk. A drónok, amelyeknek kritikus felderítési információkat kellene szolgáltatniuk, szintén hiányoznak, és a harctér egyes részein nagyon nagy arányban vesznek el. Mindez ijesztő veszteségekhez vezet mind a halottak, mind a sebesültek tekintetében. "A zászlóalj december közepén érkezett... a különböző szakaszok között 500-an voltunk" – mondja Boris, a Bakhmut körül harcoló Odessza megyéből származó katonai orvos. "Egy hónappal ezelőtt már csak 150-en voltunk."

"Amikor kimész a tüzelőállásba, még az 50/50, százaléknyi esélye sincs meg annak, hogy hogy (élve) kijutsz onnan" – mondja az idősebb Szerhij. "Inkább 30/70 az esély."

Az ukrán elnöki hivatal azt állította, hogy Oroszország január közepétől több tízezer embert veszíthetett a bakhmuti csatában. A harcok azóta csak fokozódtak, Ukrajna napi frissítéseiben többször is közel ezer orosz halottról számolt be. A hatóságok azonban nem közöltek semmilyen információt a bakhmuti csatában elszenvedett ukrán veszteségekről. A katonák beszámolói alapján úgy tűnik, hogy az ukrán veszteségek is magasak. Egyesek az orosz támadásokat hatalmas ágyútöltelék-hullámokként jellemzik, míg mások szerint a megszállók taktikája folyamatosan fejlődött, hogy lépést tartson a harctéri követelményekkel.

Az idősebb Szerhij szerint az ellenség szeret három-négy feláldozható gyalogosból álló csapatot küldeni támadásra, és ezzel megtéveszteni az ukránokat. Ekkor az elitebb erők lenullázzák a védők pozícióját. Amint elkezdik a tűzelőállás váltásokat, az ukránokat nehezebb fegyverekkel, például orosz aknavetőkkel és a Grad többutas rakétarendszerek rakétáival, illetve BMP gyalogsági harcjárművekkel és BTR páncélozott személyszállító járművekkel gépágyúival támadják.

"Megszerzik a pozíciók adatait, megállapítják a koordinátákat, aztán hét-kilenc kilométerről aknavetőkkel csapást mérnek ránk", valamint közelebbről gránátvetőkkel – mondja az idősebb Szerhij. "Megvárják, amíg a ház összedől, hogy ki kelljen ugranunk. Az épület kigyullad, és akkor megpróbálnak végezni velünk". "Kijönnek a mi srácaink (madaraink), és eközben folyamatosan tűz alatt tartanak minket" – teszi hozzá a fiatalabb Szerhij, utalva az orosz UAV-kra, például a quadcopterekre és az Orlan-10-es merevszárnyú drónokra, amelyek a távoli nehézfegyvereket észlelik. "Pontosan lőnek és el is találnak minket."

Miközben az oroszok egyre több épületet rombolnak le, az ukránok egyre több olyan helyet veszítenek el, ahol megbízhatóan fedezékbe húzódhatnak. Boris, a felcser szerint sok ember veszett oda, amikor a védelemre használt épületek a heves orosz tűzben összeomlottak, és megfulladtak.

"Ki kell vinnünk az embereinket, mert ha nem indulunk el időben, akkor a következő hetekben nagyon rossz lesz" – mondja Olekszandr. Egy Illia nevű aknavető-kezelő egyetért azzal, hogy Bakhmut "gyakorlatilag be van kerítve".

Március 3-án leromboltak egy kulcsfontosságú hidat, amely Bakhmutot a szélén fekvő Khromove faluval köti össze. Ez volt a civilek evakuálásának és a Csaszov Jar városból érkező ellátmány szállításának létfontosságú ütőere. A CNN tudósítása és a katonák megerősítették, hogy a hidat egy orosz támadás rombolta le.

A katonai vezetés tagadta, hogy az ukrán erők kivonulnának, és azt mondta, hogy az ukrán erők csak akkor vonulnak ki a városból, ha erre kényszerülnek.

"Egy aknavető akár három órán keresztül is támadhat minket, várjuk a támogatást, nincs támogatás" – mondja az idősebb Szerhij.

"Azt mondják nekünk, hogy tartsatok ki, fél órán, egy órán belül kaptok támogatást. Hét órát várunk, nincs támogatás" – szól közbe a fiatalabb Szerhij.

Úgy tűnik, az orosz erőknél nincs ilyen probléma, mondja a két bajtárs. Az orosz ágyúzás és a járművekre szerelt fegyverekkel történő támadások brutális erősségűek. Amikor az ukrán erők aknavetős támogatást kapnak, az aknavetők gyakran messze célt tévesztenek, állítják a katonák.

Az ukrán katonák azt is mondják, hogy nagyon megérzik a gyalogsági járművek hiányát a frontvonalakon. A könnyű területvédelmi erők kivételével az ukrán gyalogságnak gépesítettnek kellene lennie.

"Hallottam, hogy a gyalogságnak (az egységeknek) gépesítettnek kell lennie" – mondja az idősebb Szerhij. "Mi, úgy tűnik, a régi rendszert követjük, ezt senki sem tudja. Hol vannak a BMP-k? Hol van a tüzérségünk?"

Illia megerősíti, hogy aminek papíron gépesített gyalogságnak kellene lennie, az a gyakorlatban gyakran csak gépkocsizó gyalogság. Szerinte Ukrajnának nagy szüksége van gyalogsági járművekre, mivel az elégtelenül kevés, amivel rendelkeznek, és a rendelkezésre álló eszközök a harcokban gyorsan elhasználódnak.

A két katona feltette azt a kérdést is, hogy miért látnak ukrán gyalogsági harcjárműveket a hátsó sorokban, míg a fronton alig.

Illia, az ukrán nemzeti gárda 3017. egységének aknavetős katonája egyszerű magyarázatot ad a közvetett támogató tűz hiányára.

"Amikor lőszert kapunk, naponta 10 lövedéket kapunk, 120 milliméteres lövedékeket" – mondja Illia. "Ez egy perc munkára elég".

Maguk az aknavetők az 1938-1943-as évekből származnak, és hogy eltalálnak velük valamit, ahhoz "csodára van szükség". „Lőszerre, lőszerre, lőszerre van szükségünk" – teszi hozzá Illia. "Ha továbbra is 10 lövedéket kapunk, Bakhmut hamarosan körül lesz véve".

A fiatalabb Szerhij szerint az aknavető lövedékek gyakran öregek és használhatatlanok, vagy nem repülnek jól, vagy nem robbannak fel. Ez nem mindenhol van így. Mikola, az Odesszai területről származó aknavetős azt mondja, hogy mivel a szovjet lőszer kritikus szintre fogyatkozott, az ő egysége most NATO aknavető lövedékeket kap, de a csövek itt is még a második világháborúból származnak.

De Mikola megerősíti, hogy ők nem kapnak elég lőszert. Az aknavetőgránátok bőségesebbek voltak, amikor Ukrajna Szoledar városát védte, de mióta a harc áttevődött magára Bakhmutra, hiány van mondja.

Egyesek szerint a szervezetlenség túlmutat a lőszerhiányon. Bár az egységek hozzáférnek a kommunikációhoz szükséges rádiókhoz, a jobb kommunikációs eszközök és az azokat működtető szakemberek hiánya nagyon nehéz pillanatokat eredményez teszi hozzá a fiatalabb Szerhij.

Egy orosz BTR egy hónapon keresztül terrorizálta az ukrán gyalogságot Bakhmut egy része körül, anélkül, hogy nehézfegyverekkel egyszer is lőttek volna rá, annak ellenére, hogy többször jelentették felfelé a parancsnoki láncban, és több katona is megerősítette az általa okozott veszteségeket.

"Ezért adják fel a pozíciókat" – mondja a fiatalabb Szerhij. "Nem adnák fel őket, ha továbbítani lehetne, hogy egy BTR egy hónapig a nyakunkon ült (embereket lövöldözve). Ha gondoskodtak volna arról a BTR-ről, a tüzelőállásaink biztonságban lennének."

Több katona szerint nincs elég drón vagy ember ahhoz, hogy megfelelően használják őket, ezért gyakran elvesznek, ráadásul az oroszok elektronikus ellenintézkedései miatt sokszor a földre is kényszerülnek.

A Kosztyantinivkában állomásozó Lawyer hívójelű légi felderítő specialista, aki egy dróncsapattal jár a fronthoz közelebbi bevetésekre, azt mondja, hogy Bakhmutban kevesebb drón van, mint azon kívül, és ott nagyobb a lemorzsolódás. Az oroszok számos irányított elektronikus fegyverrel rendelkeznek, amelyek a közel repülő drónokat leszállásra kényszeríthetik.

Több katona szerint a bakhmut-i csapatoknak alig adnak elég időt arra, hogy megtanuljanak a fegyverükkel lőni – néha mindössze két hétig tart a kiképzésük, mielőtt a háború legintenzívebb csatájának legforróbb részeire dobják őket. Jobban örültek volna, ha a katonák legalább két-három hónapos kiképzést kapnának, mielőtt ilyen forró pontra vezénylik őket.

"Két hét éles kiképzés, és máris ide küldik őket. Ezt nem lehetne megtenni"– mondja az idősebb Szerhij. "Néha olyan emberről van szó, aki egyszer már szolgált a hadseregben, de olyan régen volt ez mindent elfelejtett."

"Nekünk azt ígérték, hogy nem küldenek minket rögtön az első vonalba, először a második vagy harmadik vonalba kellet volna kerülnünk" – folytatja. "Aztán az éjszaka közepén idejöttünk, és azonnal Bakhmutba küldtek minket."

"Nyilvánvalóan az ember egy idő után elkezd kiborulni. Az igazat megvallva, ha nem lőnek rám először, akkor egy lövést sem adtam volna le. De, amikor tőlem fél méterre csapódtak be a lövedékek, arra már én is elkezdtem lőni."

A két Szerhij nevű katona szerint a legtöbb katona és alegység nem eléggé kiképzett, és nincs elég tapasztalatuk egy olyan brutális környezethez, mint a Bakhmut. Az embereket éjszaka viszik egy olyan helyre, amit még sosem láttak, és reggel pedig megkezdődik a harc.

"Ezért hagyják el az állásokat, mert az emberek először vannak ilyen környezetben" – mondja a fiatalabb Szerhij. "Háromszor mentem egy állásba, és hat olyan embert kaptam, akik korábban egyáltalán nem harcoltak. Volt néhány halottunk és sebesültünk, akiket evakuálni kellett... A mi katonáinkat nem védi senki."

Olekszandr megerősíti, hogy bár néhány Bakhmutban harcoló zászlóalj jól kiképzett és felkészült, de a legtöbbjük nem. "Igen, ez igaz, az én zászlóaljam sem volt felkészülve. Öt hónapnyi szünet nélküli harc után Olekszandr zászlóaljának már csak a fele maradt életben.” – mondja.

"Nem kellett volna annyira sietni azzal, hogy ennyi képzetlen embert ide dobjanak " – mondja a fiatalabb Szerhij. "Jobb lett volna elhagyni azokat az állásokat. Kit érdekel annyira ez a néhány rom? Jobban tennénk, ha inkább megfelelően kiképzik az embereket."

 

Jó ideje beszédtéma, sőt vita tárgyát képezi, hogy a fronton egy éve harcoló katonáknak pihenésre van szükségük és fel kell őket váltani. Ennek kapcsán merült fel a kérdés, vajon mozgósíthatóak-e a 27 év alatti férfiak. Roman Szvitan katonai szakértő, az Ukrán Fegyveres Erők tartalékos ezredese azt javasolja, hogy a 18-27 év közötti fiatalokat és a nagy tapasztalattal rendelkező biztonsági erők munkatársait is mozgósítsák. Szvitan szerint Ukrajnában több kategória is hadra fogható még: így a 18 és 27 év közötti ukránok. A tavaszi és őszi sorozás eltörlése miatt a lakosság ezen kategóriája nem tartozik mozgósítás alá, hisz a mozgósításról szóló törvény ugyan nem ír elő korlátozást a 27 éven aluliak számára, azonban a Miniszteri Kabinet 2023. február 1-jei 92. számú határozata alapján csak a 27 év feletti állampolgárok vehetők katonai nyilvántartásba. A katonai szakértő szerint Ukrajnában el kell törölni a sorkatonai szolgálatra vonatkozó tilalmat. Ez lehetővé tenné, hogy felváltsák azokat, akik jelenleg a fronton szolgálnak. És ez vonatkozik a nagy tapasztalattal rendelkező biztonsági erők tagjaira is: a Belügyminisztériumra, az Ukrán Biztonsági Szolgálatra, a rendkívüli helyzetek minisztériumára, a biztonsági őrökre. Jelenleg több kategória, több százezer férfi szerepel külön nyilvántartásban, mely felmenti őket a sorozás alól, magyarázta. Ahogyan egy sor köztisztviselő is. Szvitan szerint

legalább egymillió emberről van szó, akiket a közeljövőben behívhatnak Ukrajna védelmére.

Az Isten irgalmazzon nekik!




2 269 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page