Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország és Litvánia valójában hadban áll Oroszországgal
–
Vukics Ferenc írása
A Szilaj Csikó olvasói már régóta tisztában vannak azzal, hogy nemcsak külföldi „önkéntesek”, de képzett nyugati katonák is részt vesznek az ukrán műveletekben. Az amerikai felderítés folyamatosan biztosítja a valós idejű adatokat az ukránok számára, az amerikai, a brit titkosszolgálat aktívan tevékenykedik az ukrán kézen lévő területeken (itt az orosz tevékenység elhárítására) és a „megszállt” területeken is (itt a fegyveres ellenállásra, robbantásos merényletekre képzik ki az arra alkalmas helyieket).
A háború legfontosabb műveleteiben tűntek fel ezek a nyugati média által „veteránnak” nevezett személyek, akik privát biztonsági cégek alkalmazásában „dolgoznak” Ukrajnában. A nyugati sajtó először közel hétezer önkéntesről beszélt. Két hónappal később ezeknek a valódi önkénteseknek a fele már elesett a harcokban, a másik fele pedig már vagy megsebesült, vagy felismerve a háború valóságát, elhagyta az országot. Ezek többsége képzetlen civil, vagy alacsonyan képzett katona volt. Rajtuk kívül azonban ott voltak azok az erők is, akik alapvetően befolyásolták az eseményeket. Ezek lényegesen többen voltak és jobb felszereléssel és kiképzéssel rendelkeztek.
Ezek az erők biztosították, hogy az „orosz bevonulás” sikertelen legyen és a „nacionalista alakulatokkal” együtt megakadályozzák, hogy az ukrán haderő „megadja” magát az oroszoknak. Az ukrán vezetési pontok megsemmisülése után ezek a katonák átvették a műveletek irányítását és a kritikus helyszíneken bevetették a nagy harci tapasztalatokat szerzett erőiket.
Korábban írtunk már arról, hogy a magáncégek (PMC) olyan mértékben „elszivattyúzták” a hadseregek jól képzett tagjait, hogy pl. a britek inkább egyéves „fizetés nélküli szabadságra” engedik a nagy pénzek miatt „viszkető tenyerű” katonáikat. Ezek állományban maradnak, de „ideiglenesen” civil vállalkozásoknak dolgoznak.
Így fordulhatott az elő, hogy Ukrajnában több tízezer ilyen (nem önkéntes) zsoldos is harcol a Kijevi vezetés mellett.
Macron a Mariupolban harcoló idegenlégiósok miatt aggódhatott, a britek és az amerikaiak pedig nemrégiben a fogságba került állampolgárok halálbüntetése ellen szólaltak fel. Ezeknek a kormányoknak csak az okoz problémát, ha „élve” fogják el a katonáikat, mivel az „elesettek már nem szólalnak meg”, és bármikor letagadhatóak. Az orosz védelmi minisztérium három nappal ezelőtt arról számolt be, hogy közel 80 lengyel katona halt meg orosz légicsapások következtében Donyeck megyében. Nyolc évvel korábban a donyecki reptér ostromakor is egy nagy létszámú lengyel alakulatot számoltak fel a „szeparatista” erők.
Az orosz hadvezetés különös figyelemmel kíséri a „nemzetközi alakulatok” mozgását Ukrajnában. Nap mint nap érkeznek híradások a külföldiek számára fenntartott kiképzőközpontok elleni támadásokról.
Az orosz parancsnokok előszeretettel harcolnak azokon a frontszakaszokon, ahol külföldiekkel találkozhatnak, mert nem szívesen lőnek ukránokra és az ukránok által erőszakosan besorozott helyi orosz kisebbségek tagjaira.
Egyelőre csak becslések vannak arról, hogy hány külföldi állampolgár csatlakozott az ukrán erőkhöz. Az ukrán külügyminisztérium korábban arról számolt be, hogy a háború elején létrehozott idegenlégióhoz több mint ötven országból legalább húszezren csatlakoztak, elemzők viszont negyven–százezer főre becsülik az ukrán oldalon harcoló külföldiek létszámát. Az első hetek „ukrán” sikerei sokkal inkább köszönhetőek voltak a külföldi, mint a helyi illetőségű katonáknak. Amíg az oroszok abban bíztak, hogy egyfajta „hallgatólagos megállapodás” lesz az ukrán és az orosz katonák között abban, hogy a „rokonok” kímélni fogják egymást, addig a külföldieket nem zavarta meg a humanista gondolat, és kegyetlen pusztítást végeztek a fedezőbiztosítás fontosságáról megfeledkezett oroszok körében.
Három héttel ezelőtt a kijevi Majdan-téren az ukránok egy emlékművet állítottak fel, melyen köszönetet nyilvánítanak azoknak a külföldi országoknak, melyeknek harcosai segítik az ukrán fegyveres erőket. Az emlékművön szereplő országzászlók mellett látszik azon önkéntesek száma is, akik Ukrajna oldalán harcolnak, és az is, hogy közülük hányan estek el a harcokban. Az emlékművön szerepel Magyarország zászlója is: ezen az látható, hogy két magyarországi önkéntes is harcol az ukrán fegyveres erők kötelékében.
Úgy tűnik, hogy ezzel kapcsolatban is „áttört” egy gát a nyugati médiában, mert egyre több cikk jelenik meg a nyugati fegyveres erők „aktív” jelenlétéről az ukrán harctéren. Egyes újságírók fel is teszik a kérdést:
ha a saját országának állományában lévő katona az oroszok ellen harcol Ukrajnában, akkor országa a valóságban hadat visel Oroszország ellen.
Nemrégiben jelent meg Yves Engler legújabb könyve a Stand on Guard for Whom? A People’s History of the Canadian Military. A neves kanadai biztonságpolitikai szakértő most azt állítja az Antiwar oldalán megjelent Troops on the Ground Prove Canada Is at War With Russia c. cikkében, hogy
a kanadai szárazföldi csapatok ukrajnai jelenléte bizonyítja, hogy Kanada háborúban áll Oroszországgal.
A Sky News értesülései szerint a CIA ügynökei hírszerzési információkat gyűjtenek Ukrajnában a kijevi erőknek. Joe Biden amerikai elnök korábban nyilvánosan kijelentette, hogy a Fehér Ház nem küld amerikai csapatokat az országba, de a New York Times szerint más NATO-országok, köztük Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada és Litvánia néhány tucatnyi kommandósa is aktív tevékenységet folytat Ukrajnában.
„Kanada háborúban áll Oroszországgal. De a kormány nem akar erről beszélni. A New York Times szombaton arról számolt be, hogy a kanadai különleges erők egy NATO-hálózat részét képezik, amely fegyvereket és kiképzést biztosít az ukrán erőknek. Az elit csapatok egy része az országban gyűjt hírszerzési adatokat az orosz hadműveletekről. A Nemzetvédelmi Minisztérium elutasította az Ottawa Citizen katonai riporterének, David Pugliese-nek a kérését, hogy a kormány kommentálja az amerikai lap állításait. De január végén a Global News és a CTV arról számolt be, hogy a titkos, különleges erőket Ukrajnába küldték. (A kanadai különleges erőket már eddig is sok háborús övezetbe küldték titokban.)
A különleges erők mellett ismeretlen számú volt kanadai katona harcol Ukrajnában. Rengeteg sztori kering a kanadaiakról, akik Ukrajnába utaztak, hogy csatlakozzanak a harchoz. A szervezők szerint kezdetben több mint 500-an csatlakoztak a műveletekhez, míg az orosz kormány a közelmúltban úgy becsülte, hogy 600 kanadai harcol ellenük.
(Itt jegyezném meg, hogy csak a cikk írása közben is működik az „orwelli kommandó”, mert van olyan hivatkozás, amely a cikk elolvasásakor még működött, a fordítás ideje alatt pedig már elérhetetlen lett. A szerk.)
Már a háború elején Mélanie Joly külügyminiszter és Anita Anand védelmi miniszter is arra biztatta a kanadaiakat, hogy csatlakozzanak a harchoz, ami megsérthette Kanada külföldi konfliktusokkal kapcsolatos ún. „bevonási” törvényét.
A legfelsőbb katonai vezetésből is többen csatlakoztak az ukránokhoz. A kanadai erőknél eltöltött több mint 30 év szolgálat után Trevor Cadieu altábornagy április 5-én nyugdíjba vonult (egy nemi erőszak vizsgálata közepette), és napokkal később már Ukrajnában tartózkodott.
Szombaton számos sajtóorgánum arról számolt be, hogy Rick Hillier volt védelmi vezérkari főnök az Ukrajna Területi Védelmi Erőit támogató és tanácsadással foglalkozó stratégiai csoportot vezeti. A Hillier vezette tanács mandátuma Ukrajna 100 000 fős önkéntes tartalékos haderejének felszerelésről szól. Az elmúlt négy hónapban Ottawa több mint 600 millió dollár fegyvert szállított vagy juttatott Ukrajnának. 20 000 tüzérségi lövedéket, 4500 M72 rakétavetőt, 7500 kézigránátot, száz Carl-Gustaf M2 páncéltörő fegyvert, több ezer lőszert, könnyű páncélozott járműveket és egyéb fegyvereket küldtek az Oroszország elleni harcba.
Kanada is példátlan szankciórendszert fogadott el Oroszországgal szemben. A Politico szerint Chrystia Freeland pénzügyminiszter vezette azt a nemzetközi jogi csoportot, amely az orosz központi bank több mint 300 milliárd dolláros eszközeinek befagyasztására irányult. Ottawa kezdeményezte az orosz vagyon lefoglalására és Ukrajnának való átadására irányuló nemzetközi kampányt is.
Ottawa az év eleje óta több mint kétmilliárd dollár közvetlen segítséget ajánlott fel az ukrán kormánynak. A Nemzetközi Valutaalap égisze alatt Kanada több adományozó által kezelt számlát biztosított Ukrajna számára. Kanada segítségének jelentős részét a háborús bűnökkel kapcsolatos vádemelésekre fordították. Ottawa emellett több millió dollárt ajánlott fel a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, hogy nyomozzon az orosz tisztviselők ellen, és az orosz háborút 'népirtásnak' minősítette. Kanadai tisztviselők többször is szabadságharcként írták le a konfliktust, miközben nyíltan elutasítják a béketárgyalásokat.
Az elmúlt négyhónapos harcot – legalábbis részben – úgy kell tekinteni, mint az Oroszországgal vívott nyolc évig tartó USA/UK/Kanada proxyháború eszkalációját. A kanadaiak nagyban segítették az ukrán erőket abban a konfliktusban, amelyben 14 ezren vesztették életüket a Donbászban, mielőtt Oroszország illegálisnak tekintett inváziója bekövetkezett.
Kanada jelentős szerepet játszott az ukrán hadsereg felfegyverzésében és kiképzésében, jóval Oroszország február 24-i inváziója előtt. A szövetségi kormány 900 millió dollárt költött az ukrán erők kiképzésére Viktor Janukovics megválasztott elnök 2014-es megdöntését követően. 2015 áprilisa és 2022 februárja között a kanadai csapatok – félévente váltva – 33 346 ukrán katonát képeztek ki az UNIFIER hadművelet részeként. Kanadai katonai kiképzők segítettek helyreállítani Ukrajna 'legyengült' hadseregét, ami arra késztette Petro Porosenko volt ukrán elnököt, hogy Jason Kenney volt kanadai védelmi minisztert 'a modern ukrán hadsereg keresztapjának' titulálja az Egyesítő Hadművelet megindításában játszott szerepe miatt.
Az UNIFIER megerősítette a keleten harcoló ukrán erőket, és lehetővé tette Kijev számára, hogy elkerülje a Minszk II békeegyezményben vállalt kötelezettségeit, amelynek végrehajtására 2015 februárjában Franciaország és Németország is kötelezettséget vállalt. Amikor az UNIFIER elindult, az ottawai orosz nagykövetség közleményt adott ki, amelyben a missziót 'siralmas' lépésnek minősítették.
A február 24-i orosz invázió előtt az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság is több milliárd dollárt költött az ukrán hadsereg kiképzésére és felfegyverzésére. A CIA titkos kiképzési programot folytatott Ukrajnában, és az elmúlt négy hónapban az ügynökség segített irányítani az ukrán háborús erőfeszítéseket. Az elmúlt néhány hónapban az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és más NATO-államok több tízmilliárd dollárnyi fegyvert szállítottak az országba.
Noha a nyugati szerepvállalással kapcsolatos részletek valószínűleg az elkövetkező hónapokban és években fognak napvilágot látni, a nyilvános forrásokban elegendő információ áll rendelkezésre ahhoz, hogy megállapítsuk, Kanada valóban háborúban áll Ukrajnával. További eszkaláció valószínű, különösen az oroszországi kalinyingrádi terület litván blokádja miatt. A NATO lettországi küldetését teljesítő 700 kanadai katona egyből a fronton találja magát, ha a harcok a balti államokra is átterjednek.
A helyszíni tények ellenére a parlamentben nem szavaztak arról, hogy jó ötlet-e Kanadának háborúzni egy nukleáris fegyvereket birtokló állammal.”
Nincs itt semmiféle demokrácia. Yves Engler Kanadája már a járvány alatt is „példát” mutatott abban, hogy miként is kell a tüntetők és támogatók számláit befagyasztani és a demokratikus jogaikért harcoló embereket bebörtönözni. Nem hiszem, hogy a lakosság orrára kötnék, hogy mire is költik a „honvédelmi költségvetést”.
A kanadaiak is csak akkor fogják tudni, hogy a vezetőik háborút provokáltak, amikor az első gombafelhők növekedési sebességét fogják mérni a Magyarországról beszerzett „atomcsapás vonalzóval”.
