VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

KORONAVÍRUS-JÁRVÁNY: ÚJ TÖRÉSVONAL. Kettészakadó társadalmak, családok. Tisztelt Olvasó! (4.)




„Tisztánlátók”: a törésvonal túloldalán


Takarítónő ismerősünk meséli: az egyik családnál, ahová jár, arra kényszerítik, hogy a maga varrta textil maszkjára még húzzon rá egy hivatalos, FFP2 egészségügyi maszkot. Vagyis két maszkban dolgozzon, sok órán keresztül. „A múltkor ecetes vízzel kellett mosnom az ablakot, valósággal fuldokoltam. De ez még hagyján! Legutóbb a fiatalasszony egy órán keresztül nem hagyott békén. Hogy én miért nem oltatom be magam?! Micsoda felelőtlenség ez másokkal szemben! És velük szemben! Mit tudhatom, hogy nem viszem-e oda a vírust?! Hogy képzelem?!”

Tényleg: hogy képzeli? Miután a felnőtt magyar lakosságnak már csaknem a fele jelentkezett oltásra, s miniszterelnökünk immáron a hétmilliós átoltottságot tűzte ki célul országa lakossága elé, valóban lényeges és izgalmas kérdés, hogy egy sima, mezei takarítónő honnan veszi a meggyőződését és bátorságát ahhoz, hogy ellenálljon a hatalmas nyomásnak: országos kampánynak, tömegakaratnak, leplezetlen munkáltatói követelőzésnek egyaránt. Olyannyira ellenálljon, hogy története végére erre az elhatározásra jusson: „Akármennyire is szükségünk van erre a pénzre, hiszen a férjem éppen munkanélküli, nem fogok menni hozzájuk!”

De számunkra – törésvonal-elemzők számára – legalább ennyire érdekes és lényeges kérdés, hogy „munkáltatója” – egy fiatalabb, két gyermekes házaspár – hogyan képzeli. Férfi és asszony hogyan képzeli, hogy nekik dolgozó embertársukat egyszerre két maszk viselésére, megerőltető fizikai munka közbeni fulladozásra kényszerítik? Hogyan képzelik, hogy arra szólítják fel, tegye ki magát az oltakozás – akármennyire is csekélyre becsült, ám mégis tagadhatatlanul létező – kockázatának?

Nos, ezekre a kérdésekre valójában könnyebb megtalálni a választ, mint a másik fél esetén. Itt két igyekvő, törekvő, önmegvalósító emberről van szó, nyugati egyetemi tanulmánnyal a hátuk mögött. A férfi ráadásul agykutató, tehát a tudomány világán belül is megbecsült helyet foglal el. Számukra teljesen logikus – az általános tudományos világnézettel tökéletesen összhangban álló – feltételezés, hogy minél több a maszk, minél vastagabb az anyagréteg, annál nehezebb átjutnia rajta bármiféle vírusnak. Mivel pedig nem szeretnének megfertőződni, sőt, minden lehetséges módon csökkenteni szeretnék mind a maguk, mind pedig a még kiskorú gyerekeik megfertőződésének a veszélyét, miért ne követelnék meg a dupla maszkot?!

Minden bizonnyal nem ismerik annak a több mint 6000 fős mintán végzett kutatásnak az eredményét, amely során dán klinikusok bebizonyították, hogy a maszkhasználat hatékonysága statisztikai módszerekkel mérve jelentéktelen: a maszkot használók koronavírus megbetegedési arányát 1,8%-nak, a maszk nélküli kontroll csoportét 2,1%-nak találták. Az eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy az eltérés a maszk és maszk nélküli csoportok megbetegedési arányszámai között olyannyira minimális, hogy nem igazolja a maszkok kötelező használatának jelentőségét a koronavírus terjedésének megakadályozásában. Lássuk be azonban: ha ez a tudományos világba szépen bele ágyazódott házaspár véletlenül mégis ismerné ezt a kutatási eredményt, ez sem tántorítaná el őket, hogy azt a pici, nem szignifikáns előnyt is megpróbálják kiaknázni a maguk javára.

És még az sem tántorítaná el őket, hogy a Weimari Bíróság 2021. április 8-án kelt, 178 oldalas ítéletében, szakértők véleményére alapozva megállapította, hogy a gyermekeket „szellemi, testi és lelki fejlődésük tekintetében veszélyezteti, hogy az iskolai időben viselniük kell az arcmaszkot”, és „fizikailag, pszichésen és oktatási értelemben is károsítják, megsértik jogaikat, anélkül, hogy a gyermekek vagy harmadik személyek számára bármilyen előny származna ebből”.

A mai tudományos – hát még az üzleti – világkép a legkisebb esélyt sem szereti meghagyni a véletleneknek. Engem ugyan már soha senki nem fog tudni arra kényszeríteni, hogy sízés közben bukósisakot hordjak, marad az egész életemben jól bevált sapka. Ellenben kisebbik fiamról már soha senki nem fogja tudni lekényszeríteni a bukósisakot. Én még tudok úgy számolni, hogy bár kétség nem fér hozzá, sisak nélkül nagyobb az esélye egy súlyosabb fejsérülésnek, ennek a valószínűsége azonban – a sok évtizedes teljes balesetmentességem is ezt igazolja – még mindig olyannyira csekély, hogy inkább a szabadságérzetet, a fejem kaloda- és izzadásmentességét választom. Fiam azonban már olyan világban nőtt fel, amelyben az a természetes, ha sokkal kevesebbet hagyunk a Sorsra, ha sokkal kevésbé bízunk a nagybetűs Életben vagy akár a Teremtőben, s inkább nem adunk esélyt a véletlennek. Mindent az örökösen fejlesztő, újító világcégek akaratára, kínálatára – és profitéhségére bízunk. Sajnálom, hogy demagógiának tűnhet, mégis így gondolom: amikor oly látványosan küzdünk Földünk természeti kincseinek, energiakészletének megóvásáért, talán nem kellene kötelező jelleggel minden autóba légzsákokat építeni; amelyeknek csupán elenyésző, töredékszázalékokban mérhető hányada tölti be tényleges hivatását. Rá kellene bízni a vevőre, hogy akar-e egy légzsák- és egyéb biztonsági extrák nélküli, olcsó járgányt, vagy kész megfizetni azt a vaskos többletárat, amely valójában csak elhanyagolható mértékben csökkenti a súlyos sérülés esélyét. Az így megtakarítható hatalmas összegből aztán számtalan olyan életet lehetne megmenteni, amelyeknél sokkal szorosabb és közvetlenebb az összefüggés a beavatkozás és a megmaradás között.

Ebben a mostani világban azonban egyre inkább csak olyan kérdésekben nyerhetünk egyéni szabadságjogokat, amelyek nem veszélyeztetik, sőt inkább növelik a különféle anyagi és szellemi haszonlesők hasznát. Arra tehát lehetőségünk van, hogy a nemünket megváltoztassuk. Arra is, hogy identitásunkat szabadon megválasszuk. Efféle dolgokban a legkülönfélébb tudományok – elismert kutatók, tudós biológusok, jogászok, orvosok, pszichiáterek – még boldogan meg is támogatják az önazonosságra és önmegvalósításra éhes emberi egyedeket. Hogy mennyire elképesztően hamisak, mennyire gyenge lábakon állnak, mennyire elrugaszkodnak a valóságtól ezek a köztiszteletnek és köztámogatásoknak örvendő „tudományos” álláspontok, az csak olyankor derül ki, amikor – mint mondani szokás – a fagyi visszanyal. Miként a minap Kaliforniában.

Itt – lényegében a „tudományos genderizmus” nevében – rendeletben kötelezték a javítóintézeteket, hogy a foglyokat „egyéni preferenciájuk” alapján helyezzék el vagy a férfiak, vagy a nők számára kijelölt intézményekbe. Nos, 261 fogvatartott közül 255 férfi kérte a férfiből a női javítóintézetbe történő átszállítást. Mindez a napnál világosabban bizonyítja, hogy az emberi tömegeknél, még a börtöntöltelékeknél is, egyelőre még működik az a biológiai és lelki természetesség, amelyről azonban a saját tudományukba – saját tudományos önhittségükbe, elvont elméleteikbe – belefeledkezettek mind kevésbé hajlandók tudomást venni. Sőt, rombolnák, teljes gőzzel, ahogy csak bírják. Nem aljasságból, dehogy! Merő jószándékból! Tudományhitből. Tudományos együgyűségből.

Az Élet logikájának kitartó kutatása, fejtegetése során kristályosodott ki bennem a következő hármas felismerés:


1) Vegyük észre: a tudományosnak nevezett világnézet az anyagelvűségre (materializmusra) való erős késztetése miatt egyfelől szigorúan következetes (amennyiben szigorúan elutasítja a természetfeletti világ létezését, működését, befolyását), másfelől ugyanennyire földhözragadt (amennyiben egyoldalú és együgyű módon nem hajlandó tudomást venni a természetfeletti világ létezését igazoló napi, személyes tapasztalatokról).

2) Vegyük észre az egyoldalúság (együgyűség) kettős természetét: merev, de következetes nézőpontjával az anyagelvű tudomány eddig is nagyon sokat segített, és nyilván ezután is sokat segíthet az anyagi világ, ezen keresztül pedig az egész világegyetem felfedezésében, megismerésében. Tudomány nélkül Isten művének olyan csodálatra méltó, szó szerint elkápráztató részletei, mint például az élőlények logikus felépítése, szerkezeti és működési rendje, a DNS-ek és az RNS-ek világa – mind-mind rejtve maradtak volna az emberiség előtt. A szigorúan anyagelvű tudomány másfelől azonban következetesen akadályozza (széles körben gátolja) a világegyetem természetfeletti részének (összetevőinek) tudományos igényességű, de mégsem anyagelvű megismerését, értelmezését.

3) Fogadjuk el: ahova a tudomány nem érhet el, ott helyénvaló az emberi értelemre, logikára és személyesen átélt, hitelt érdemlő tapasztalatokra hagyatkozni.


Nos, pontosan olyan helynek gondolom az emberi test teljes egészét – a bele foglalt lélekkel és szellemmel egyetemben –, amelyet a tudomány, akárhogy is erőlködik, nem érhet el. Amikor már-már azt hiszi, végre eljutott a megfejtéséig, rendre kiderül, hogy tévedett. A nagy és bölcs tudósok csaknem mindegyike előbb vagy utóbb eljut arra a felismerésre, hogy minél nagyobb a tudománya, annál nagyobb a tudatlansága. Annál nagyobbnak és kiismerhetetlenebbnek tűnik a világ még meg nem fejtett, át nem látott része. Kevés nagyszerűbb és csodálatosabb tudományos vívmánynak örvendhetünk, mint az emberi genom feltérképezése. Joggal lelkendezett minden rákkutatásra és rákgyógyításra szakosodott genetikus, csakúgy, mint az értő közvélemény: ha a „térkép” segítségével célzottan kezelésbe veszik majd a sejtburjánzásért felelős genetikai összetevőket, teljesen visszaszorítható lesz ez a rettenetes világbetegség. Az első eredmények csakugyan nagyon biztatóak voltak. Az első genetikai beavatkozásoktól a rák „annak” – vagyis a tudomány – rendje és módja szerint visszahúzódott. Ám kis idő múltán újra felerősödött, ismét terjeszkedni kezdett, vagyis többé nem engedelmeskedett a tudományosan megalapozott és logikus kezeléseknek. Valami olyan kezdett történni az emberi testben, aminek azóta sem lelik magyarázatát. A legnagyobb tudású kutatóorvosok – tiszteletre méltó alázattal – bevallják: az érintett tudományágakban az elmúlt évtizedekben mindenki leragadt a részleteknél. A fától senki nem látja az erdőt. Senki nem látja azokat az összefüggéseket, amelyek eldöntik, hogy a különféle emberi egyedek – sőt, nem egyszer ugyanazok – mitől képesek annyira másképp reagálni ugyanazokra az anyagelvű, tudományos beavatkozásokra.

Ezt belátni és bevallani azonban éppen azért olyan nehéz, mert a felvilágosodás és a liberalizmus beköszöntével a tudomány hitpótlékká lépett elő. Mint említettem volt, az embernek elemi szüksége van igazságokra, igazodási pontokra. Méghozzá kívülről szerzett vagy megerősített igazodási pontokra, irányokra. Isten-hite és közösségei (ezek mindenhatóságának) megrendülésével az anyagi világ, ezen belül a személytelen tudomány, az érdek nélküli tárgyilagosság és észszerűség mutatkozott és kínálkozott olyannak, amelyre többé-kevésbé felfűzheti életét, s eközben még mint értelmes, felvilágosult lényre tekinthet magára.

Mint ugyancsak említettem volt, mindez nem Teremtőnk akarata, szándéka ellenére történt így. Az egyszerre ÉN-központú és anyagelvű, tudományhitű ember az elnyert önállóságával, testi, lelki és szellemi szabadságával olyan alkotóvá és teremtővé léphetett elő, amellyel összességében képes volt bőségesen meghaladni a Teremtő által hajdan útnak indított, civilizációs értelemben kezdetleges állapotokat. Az ÉN-központú anyagelvűség és tudományhit érvényesüléséhez azonban Istennek eggyel hátra kellett lépnie. Valamelyest el kellett rejtőzködnie. Másfelől pedig – az anyagi világ túlhatalmát, végletessé válását, az emberiség önpusztítását lehetőleg megakadályozandó – ügyelnie kellett arra, hogy teremtményei között mindig legyenek olyanok is, akik képesek és hajlamosak „az egész” meglátására vagy megérzésére, az ÉN-központúságukat meghaladó, tágabb összefüggések, igazságok észlelésére és hirdetésére.

Nos, egy ígéretes – mert helyénvalónak, működőképesnek tűnő – elméletünk most már van arra, hogy megkíséreljük megragadni, kik lehetnek a „koronavírus-járvány” okozta társadalmi törésvonal innenső, kisebbségi oldalán, szemben a maszk- és oltáspárti többséggel. Próbáljuk meg ütköztetni friss elméletünket egy olyan „tisztánlátóval”, dr. Dobos Vadimmal, akinek színtiszta képe (elképzelése) van arról, milyen is az a helyes gondolkodás és magatartás, amely megszabadíthat bennünket a ragálytól. S ami még számunkra, törésvonal-kutatóknak különösen fontos: kikristályosodott „látomását” (tisztánlátását) saját sok évtizedes orvosi, gyógyítói tapasztalatai, bátor kísérletezései és elvitathatatlan sikerei, eredményei alapozták meg. Ennek igazolására kénytelen vagyok idézni egy bővebb, de nagyon is idevágó részt abból a búcsúleveléből, amelyben egyébként azt közölte a törésvonal túloldaláról őt tömegesen és lankadatlanul támadókkal, hogy elég volt belőlük, kész, kiszáll.


Az életem egy érdekes fordulatot vett 2020 áprilisában, amikor a budapesti önkormányzattól megkerestek, hogy vállaljam el a Pesti úti Idősek Otthonát – az intézetben kitört Covid járvány miatt orvos nélkül maradtak. Elutasítottam, mivel távol van a lakóhelyemtől. Két hét alatt több tucat orvost kerestek meg, de senki sem vállalta! Úgy látom, az orvos kollégák bátorsága, a trágár és fenyegető hozzászólások írásában ki is merül. Néhány száz idős krónikus beteg orvosi ellátás nélkül maradt. Orvosi lelkiismeretem nem engedte, hogy én is tétlenül hagyjam ezt, így 2 hét után elvállaltam, ahol azóta is félállásban háziorvosként dolgozom. Az általam bevezetett tömeges nagy dózisú D-, C- és multivitamin- adagolásnak, valamint a vezetőség következetes intézkedéseinek köszönhetően, 2020 júniusában legyőztük a Covid járványt – azóta sem volt egyetlenegy Covid-os betegünk sem. Persze erről már hallgat a média!


Az már rögtön szembeötlik, hogy kiválasztott emberünk (jeles orvosunk) nem abszolút igazodási pontként tekint a tudományra, s általában az anyagi világra. A tudományos elismerésnél, a divatos önmegvalósításnál, az anyagi gyarapodásnál fontosabb számára az az értelmes lét, amelyben test, lélek és szellem egymás javát szolgálják. Hogy ez mennyire így van, arról búcsúlevele bevezető sorai, életének nem mindennapi fordulatai tanúskodnak:


Megdöbbentően sok támadást és fenyegetést kaptam az elmúlt 1 hét során – személyesen és telefonon, üzenetekben és hozzászólásokban, SMS-ben, stb. – ezért kiszállok ebből az egész Covid-ügyből. Feladom. Pedig csak segíteni szerettem volna az embereknek. A segíteni akarás miatt hagytam ott a gyógyszeripari karrieremet, ahol különböző nagynevű külföldi gyógyszercégeknél értékesítési vezetői, marketing- vagy üzletág- igazgatói pozíciókat töltöttem be. Az évek során rájöttem, hogy a gyógyszerek többsége nem segíti a betegek gyógyulását, sőt, a mellékhatások miatt inkább ártalmas. Otthagytam a kimagasló fizetésemet, luxus céges autómat, külföldi tréningeket és kongresszusokat, hogy egyszerű vidéki háziorvosként próbáljak segíteni az embereken.


Személyes és hiteles közléséből három kulcsfontosságú elemnek kell megkülönböztetett figyelmet szentelnünk. A segíteni akarásnak; a „rájöttem”-nek; és az „egyszerű vidéki”-nek.

Tehát az első: segíteni akart. A mások megsegítéséért mondott le sikeres karrierjéről, személyes anyagi előnyeiről; tehát erős hajlam mutatkozik benne az ÉN-központúságból való kiemelkedésre, a NEM ÉN állapotba való felemelkedésre. Ám rögtön tegyük hozzá, hogy ez az áldozatos segítőkészség legfeljebb szükséges, de nem elégséges feltétel, tehát a „tisztánlátókhoz” kerüléshez ennél több kell. Se szeri, se száma azoknak a jótékonykodó embereknek, akik nemes cselekedeteikkel a maszk- és oltáshívők táborát erősítik, s közben egyetlen pillanatig eszükbe nem jutna kételkedni a maszkviselés vagy a tömeges oltakozás értelmében, megfontolni ezek hátrányait, veszélyeit. Hogy hirtelenjében mást ne említsek: a minap jelent meg egy önkéntes egyetemista lány drámai levele. Az egyik Covid-osztály „vörös zónájában” szerzett tapasztalatai alapján megfogalmazódott üzenetét a kormány lapja így foglalta össze:


„Menőnek gondolod, ha leveszed a maszkot? Tudod, mi a menő? Életet menteni. Te így tudsz másokat megmenteni. Viseld büszkén a maszkot, mint egy igazi hős!”


A „tisztánlátók” közé kerüléshez elengedhetetlen feltétel a második kulcselem: az az egyéni hajlam (nyitottság, küldetéses készség), amellyel készek vagyunk „látni”. „Rájönni” olyan igazságokra, amelyek túlmutatnak a saját feletteseink és kollégáink, vagy éppen a közvélekedés által elfogadott, gyakorolt, sőt tukmált álláspontokon. Hajlamosak, sőt hajlandóak vagyunk e „normatív”, „helyi értékű” igazságok helyett „az” igazságok nyomába eredni, és akár még személyes veszteségeink (mellőzöttségeink, meghurcolásaink) árán is a szolgálatukba állni. Ugyanúgy, ahogy Istennek, „az” igazságnak is lehetnek földi szolgái, harcosai, hirdetői.

A kettő akár egybe is eshet, de nem szükségképpen. Van harcostársam, akivel vállvetve küzdünk a Covid-19 körüli hazugságok (téveszmék, haszonlesések, közveszélyek) kiderítéséért, holott nekem megingathatatlan meggyőződésem Isten jelenvalósága, ő pedig rendíthetetlenül nem hisz a létezésében.

De felhozhatok egy még erősebb és még cáfolhatatlanabb példát annak bizonyságául, hogy az Istenbe vetett hit s az ő földi szolgálata mily kevéssé játszik szerepet a tisztánlátásra való hajlandóságban (vagyis az abszolút, az „istenes” igazság keresésében). Ferenc pápa – ugyebár Isten „földi helytartója” – erkölcsi kötelességnek hirdette a Covid-19 elleni oltakozást, és a világon végigfutó hír szerint már túl is van mindkét vakcina adag bekapásán. Álláspontja magyarázataként azt hangoztatta, hogy „nem éri meg az oltás megtagadása, mivel az egészségeddel, az életeddel játszol, és a többiek életével is”.

Vele szemben Carlo Maria Viganò érseknek – korábban a pápa második embereként dolgozott a vatikáni hivatali rangsorban – az a szent meggyőződése, hogy az ún. Covid-járványt egy globális háttérhatalom szervezte és mozgatja, méghozzá bűnös megfontolásból. A világjárvány bűnrészesei című, csupán alternatív médiafelületeken fellelhető interjújából idézek ide néhány olyan részletet, amelyek kiválóan megvilágítják, mi jellemzi egy „tisztánlátásra” hajlamos, nagy formátumú személyiség gondolkodásmódját.


„...ANNAK ELLENÉRE, HOGY AGGASZTÓAN SOK EMBERNÉL VOLTAK AZ ÚGYNEVEZETT VAKCINÁNAK KÁROS MELLÉKHATÁSAI, VAGY MEGHALTAK MIATTA, TOVÁBBRA IS AZ OLTÁSI KÖTELEZETTSÉGET MANTRÁZZÁK, habár már nyilvánvaló az is, hogy ez nem garantálja az immunitást, és hogy nem mentesít sem a társadalmi távolságtartás, sem a kötelező maszkviselés alól.” OKUNK VAN AZT HINNI, HOGY A COVID KEZELÉSE UGYANAZON IRÁNYÍTÁS ALATT UGYANAZZAL A FORGATÓKÖNYVVEL KERÜLT MEGSZERVEZÉSRE. Néhány nappal ezelőtt New York állam kormányzója, Andrew Cuomo elismerte, hogy utasítást kapott a Londoni Imperial College-tól, amelyet a Bill és Melinda Gates Alapítvány finanszíroz, hogy idős embereket fogadjanak be egészségügyi intézményekbe – idős embereket, akik a helytelen terápiás protokoll miatt haltak meg, lélegeztetőgépre kényszerítve. És merő véletlen, hogy az amerikai filantróp számos nemzeti intézményt – beleértve kormányokat is – támogat, amelyek aztán gazdaságilag egy olyan magánszemélytől függenek majd, aki a bolygó egy világjárványnak köszönhető elnéptelenedéséről elmélkedik.” „Azt kérdezi tőlem: kinek lehet annyi hatalma és befolyása, hogy a fél világot elszigeteltségbe kényszerítse? Azoknak, akik hatalmas erőforrások felett rendelkeznek, mint például Bill Gates és Soros György; azoknak, akik képesek a WHO-t is finanszírozni és annak döntéseit befolyásolni és hatalmas nyereségre szert tenni, mivel gyógyszeripari vállalatok részvényesei is.” „A mély állam és a mély egyház is hasonló módon működik: mindkettő erősen hierarchikus struktúrát képvisel, amelyből a »demokratikus« elem gyakorlatilag hiányzik. A parancsokat felülről adják, és akik megkapják, azonnal végrehajtják abban a tudatban, hogy az engedetlenség szakmai sikertelenséghez, társadalmi megbélyegzéshez, sőt bizonyos esetekben fizikai halálhoz is vezethet. Ezt az engedelmességet zsarolással érik el: előléptetlek, hatalmat adok neked, gazdaggá és híressé teszlek, cserébe azt kell tenned, amit mondok. Ha engedelmeskedsz és hűséges vagy, akkor hatalmad és vagyonod gyarapszik, ha nem engedelmeskedsz, akkor véged.” „A politikusok, akik ma a nemzeteket kormányozzák, néhány kivételtől eltekintve mind a mély állam tagjai.”


Szükségesnek vélem ismét hangoztatni: nem az a fontos most számukra, hogy Ferenc pápának vagy Viganò érseknek van-e igaza (valamiféle „abszolút” igazsága), hanem annak megfejtése (tisztázása), hogy mi választja el a „tisztánlátók” alternatív kisebbségét a főáramú többségtől. Mi lehet az a meghatározó közös vonás, belső indíték, amely takarítónőnktől kezdve, búcsúleveles orvosunkon át, egészen Viganò érsekünkig mindenkit arra sarkall, hogy szálljon szembe a többségi akaratokkal és normákkal.

Egyik bírálóm nemes egyszerűséggel renegátnak nevezi a „covid-tagadó”, „oltásellenes” rendbontókat, magyarán olyan engedetlenkedőnek, lázadónak, akire még az „anarchista" megjelölés sem tűnik túlzónak.

Nos, azért nem áll módomban elfogadni lesújtó véleményét, mert az efféle kétes elemek – így vagy úgy, de – csakugyan magában a rendbontásban lelhetik örömüket; ezzel szemben „tisztánlátóink” – akármennyire nem tűnik is fel első pillantásra – a rendteremtésben! Számukra ugyanis a rend, a szabadság és az igazság szorosan összetartozó, elválaszthatatlan fogalmak. De még a méltóság is (mint egyfajta fennkölt önbecsülés) e fogalomegyütteshez tartozik.

„Szabadság, te szülj nekünk rendet!”, fogalmazza meg látomásos költőóriásunk (József Attila), rámutatva szabadság és rend egylényegűségére. S mélyen igaz emberi és biblikus bölcsesség az is, hogy az igazság szabaddá tesz. Ugyanis a helyi értékű és érdekű igazságok nem szülnek valóságos rendet, hanem – abszolutizálásuk révén – inkább rendetlenséget, rendezetlenséget teremtenek, meghamisítván és elkendőzve a mélyebb, tágabb valóságot. Ezért aztán a tisztánlátásra vágyakozóknak az érdek- és ÉN-mentes „abszolút” igazság nyomába eredni, a hamis valóság rendetlensége mögött az igazi rendet felkutatni és megpillantani, nos, ez semmihez sem fogható, csodálatos, lélekemelő élménnyel jár. S ez az ÉN feletti (önfeledt), méltóságteljes, magasztos élmény pedig voltaképpen nem egyéb, mint maga a kozmikus – vagyis a végtelennel kacérkodó – szabadságérzet. (Kortárs költőnket, Varga Imrét is alighanem ez ihlette arra, hogy egyik verseskötete címéül ezt válassza: Az éntelenség gyönyöre.)

Mindez már sejteni engedi, hogy az akár önsorsrontástól sem visszariadó, makacsul tisztánlátásra törekvő emberi egyedeink sajátos lelkületüknél és szellemiségüknél, hajlamuknál és küldetésüknél fogva be vannak kötve az érzékszerveinkkel amúgy megtapasztalhatatlan, természetfeletti világba. Ez a mindennapi gyakorlatban annyit jelent, hogy az anyagelvű többség határozott elvárása, nyomása ellenére sem hagyják bezárni magukat a materialista szemlélet szűk kalodájába. A materialista szemléletű, földhözragadt orvostudomány azt diktálja, hogy a vírus eleve veszedelem, a terjedését mindenáron akadályozni kell, maszkokat, álarcokat kell magunkra húzni, mindent fertőtleníteni kell, mindenkit be kell oltani. Ezzel szemben, nézzük meg, hogyan gondolkodik egy megrögzött tisztánlátó. Részlet a búcsúlevélből:


Covid-os betegek ellátása vagy PCR szűrése kapcsán nem hordok maszkot, nem veszek fel kesztyűt – megfertőzni őket jobban már úgysem lehet, sőt az ő maszkjukat is levetetem, hogy lássam az arcukat, amelyből műszeres vizsgálatok nélkül is meg lehet ítélni az állapotuk súlyosságát. A fentiek miatt csak mosolyogva olvasom a „hős”, szkafanderbe öltözött, Covid osztályra akaratuk ellenére kivezényelt kollégák becsmérlő hozzászólásait… Nem félek a Covid-tól, mert 1 év alatt közel 250 valódi Covid-os beteget (PCR teszttel igazoltat) láttam el „védőfelszerelés” nélkül, és jól vagyok. Egyszer sem volt semmilyen panaszom, a munkáltatók által kért számtalan PCR tesztem is mindig negatív volt. Miért is? Mert a közel 10-12 órányi orvosi munka ellenére próbálok egészségesen élni, és legalább 10 éve szedem a nagy dózisú D-, C- és multivitaminokat.


Megkérdeztem ismerős takarítónőnket, hogy ő szed-e bármiféle gyógyszert. Azt felelte, soha. Azért, mert drága? Nem. Azért mert nincs szüksége rá. Ha valami baja van, magától elmúlik.

Amikor beszélgetni kezdtünk, rajtam nem volt maszk, rajta már igen. Megkérdeztem tőle: magát félti, vagy másokat? Azt felelte: magát egyáltalán. Nem fél sem a vírustól, sem a betegségtől. Másokat viszont nem szeretne megfertőzni.

Takarítónőnket – mondhatnánk – eddig csak a vak szerencséje mentette meg egy nagyobb bajtól, akár egy halálos végzetű vírusfertőzéstől. De háziorvosunknál, aki hovatovább 250 bizonyított beteget kezelt, vak szerencséről vagy véletlenről beszélni sületlenség. Sokkal inkább mindkettejüknél arról lehet szó, hogy nem félnek bízni önmagukban: természet (vagy akár Isten) adta testükben, lelkükben, szellemükben. Minden látszat ellenére, ez nem valamiféle önteltség. Magabízás, de nem gőgös önhit. Ellenkezőleg: inkább alázat. Szemben a valóban gőgös, mert a korlátjait elismerni nem akaró tudomány elképesztő önhittségével. Az az igazi s igazán veszedelmes gőgös, aki azt hiszi, hogy „az” igazság – a teljes igazság – eleve csak az érzékszerveink által felfogható, anyagi világban érvényesülhet, s ezért nem is kell számításba venni a természetfeletti régiókat.

Csakhogy az élet egészére is igaz, amit József Attilánk a lírára mond: „A lira: logika; / de nem tudomány”.

Ugyanis az élet csakugyan: logika, de nem tudomány.

Nem véletlenül kezdi költőnk e versét imígyen: „Ha lelked, logikád, / mint patak köveken / csevegve folyik át / dolgokon egeken...” A teljes igazságok meglátásához nélkülözhetetlen az anyagi világon és önmagán felülemelkedni (túllépni) képes lélek logikája. Amely lélek elég erős, elég öntudatos (ÉN-tudatos), magabízó és méltóságteljes ahhoz, hogy úgy engedhesse el ÉN-központúságát, hogy eközben ne feladja, hanem kiteljesítse önmagát.

Itt válik érthetővé – és számunkra kulcsfontosságúvá – a Bibliának (Jézusnak) ez a különös intelme: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.”

Boldog az a „tisztánlátó”, aki elég alázatos ahhoz, hogy észre tudja venni és értékén tudja kezelni az emberi test, a természet és a természetfeletti világ kínálta mérhetetlen csodákat. Egyik ilyen csodának kell tekintenünk testünk (s alighanem lelkünk és szellemünk szintén létező) természetes védekezési rendszerét. Egy kellőképpen alázatos, ÉN-feledt „tisztánlátó” eleve gyanakodva fogad minden olyan beavatkozást, amely nekilát e hatalmas csodánk csorbításának, kiiktatásának, csakis a saját helyi értékű és érdekű igazsága kedvéért: a vállalkozók a nyereségükért, az orvosok a tekintélyükért és eljárásrendjükért, az újságírók szolgalelkűségből, a politikusok rendpártiságból és hatalomféltésből, a beavatottak a Nagy Újraindítás utópiájáért, s végül a tömegek: jóhiszeműségből, vakságból és gyávaságból.

Mert igenis vakság és gyávaság nem észrevenni és nem szóvá tenni, hogy ki-ki a maga helyén, a saját helyi értékű igazságai mögé bújva mennyire visszaél embertársai született jóhiszeműségével, sok szempontból nagyon is kívánatos igazodó, engedelmeskedő hajlamával. Miért is ne akarná a hatalom éllovassá tenni oltakozásban azokat, akik tülekednek azért, hogy mielőbb sorra kerülhessenek? Sőt, lelkendezve együtt számolják vele, hogy már megvan az ezredik! a százezredik! az első–második–negyedik–sokadik milliomodik! Miért is ne akarná megvezetni a hatalom azokat, akiknek egyetlen szavuk sincs arra a cirkuszi mutatványra, amellyel hol azt bizonyítják, hogy drámaian sokan halnak meg a járványtól, és ezért kell mindenkinek bezárkóznia, maszkot viselnie és beoltatnia magát; hol meg ennek az ellenkezőkét. Amikor ugyanis a hatalom orra alá dörgölik, hogy Magyarországon aránytanul sokan halnak meg a Covid-19-től más országokhoz képest (rendre 300 körül), akkor hirtelenjében sikerül leírni egy ilyen mondatot a kormánypárti fősodorban:


„...amennyiben Magyarországon a szlovákiai módszer szerint tartanánk nyilván a Covid-áldozatokat, akkor az elmúlt nagyjából 24 órában harminc halottunk lenne.”


Ilyesfélére egy „tisztánlátó”, akinek a maga igazánál fontosabb „az” igazság, nem vetemedne. Sem tanulatlan takarítónőnk, sem magasan képzett háziorvosunk.

A „lelki szegénység” hajlama, viszonylag ritka adottsága tehát a „tisztánlátás” harmadik kulcseleme. Ez a „lelki szegénység” az érzékszerveinkkel érzékelhetetlen, természetfelettinek mondott, de valójában nagyon is természetesen létező anyagi–lelki–szellemi összefüggések észrevételére és tiszteletére int. Mit is írt búcsúlevelében doktorunk? „Otthagytam a kimagasló fizetésemet, luxus céges autómat, külföldi tréningeket és kongresszusokat, hogy egyszerű vidéki háziorvosként próbáljak segíteni az embereken.” Ebben az egyszerűségre, „vidékiségre” törekvő alázatosságban fejeződik ki a „lelki szegénység”. Amely valójában nem a saját, hanem az emberiség méltósága elleni támadásként éli meg „az” igazság, s vele a rend és szabadság féktelen, esztelen csorbítását.

Félreértések elkerülésére, idejében le kell szögeznem: véletlenül sem akarnám azt sugallni, hogy a „tisztánlátók” feltétlenül Isten egyedüli kegyeltjei lennének, s valóban övék lenne a mennyek országa. Mivel – mint mondottam volt – az ÉN-központúságnak megvan a teremtői értelme, logikája, nem lenne logikus, ha a törésvonal másik oldalán tömörülők eleve rosszabbul járnának a „tisztánlátók”-nál. Az is elvitathatatlan azonban, hogy ez utóbbiaknak „az” igazság kiderítéséért vagy a „természetes” rend megvédéséért folytatott küzdelme valóságos szabadságharc. S ezért sokkal inkább „szabadságharcos”-nak illene tekinteni és nevezni őket, semmint fölényes megvetéssel és megbélyegzéssel illetni őket.

Még akkor is ez lenne helyénvaló, ha még egyszer hangsúlyoznom kell: földi halandóként nem vagyunk sem jogosultak, sem képesek arra, hogy eldönthessük, kik a valóban „látók”, „tisztánlátók”. Arra viszont képesek vagyunk, hogy megítélhessük, kik azok, akik hajlandók felülemelkedni helyi értékű és érdekű igazságaikon. Kik azok, akik hajlandók kockázatot vállalni az igazság meglátásáért és kimondásáért. Számos olyan fórumot találni a világhálón, ahol effélék gyülekeznek. Saját elnevezésük sem arra utal, hogy eleve tisztánlátóknak, az igazság letéteményeseinek tartanák magukat, hanem csak arra, hogy elhivatottságuk az igazságkeresés, a tisztánlátás, a fősodor által elhallgatott hírek és tények közkinccsé tétele. Igazán megérdemlik, hogy bő eszmefuttatásom legvégén legalább kutyafuttában felsoroljam néhányukat; leginkább azokat, akiknek köszönhetően – közvetve vagy közvetlenül – magam is számtalan hiteles adathoz, „alternatív” információhoz jutottam.



Nem áll módomban megnevezni azokat a további hírhozókat, valamint elemzőket, fordítókat, akik rengeteget segítenek nekem is, olvasóinknak is a tisztánlátásban. Múlhatatlan hála és köszönet mindőjüknek!

A felsoroltakkal – különösen az utolsó hattal – kapcsolatban, nekünk, törésvonal-kutatóknak, fontos észrevennünk: nem véletlen, hogy Trianon dolgában és a covid-témában ugyanúgy készek szabadságharcot folytatni az igazság kiderítéséért, megismertetéséért. Akit a „látás” hajlamával áldott (vagy vert?) meg akár a teremtő, akár a természet, az semmilyen világraszóló méltánytalanságnál nem képes csukva tartani a szemét.



Végső megjegyzések, következtetések


2007-ben elbúcsúztam a politikai újságírástól. A Gyurcsány-kormánynak a 2006 őszi civil megmozdulások nyomán megmutatkozott brutális fellépése – a rendszerváltás kezdete óta először – azokat is tiltakozásra késztette, akik amúgy nem az ún. nemzeti oldalhoz kötődtek, ezért úgy véltem, hogy onnantól fogva a szépirodalomnak élhetek. „Koronavírus-járványunk” azonban teljesen új helyzetet teremtett. Összenőtt, ami nem tartozott össze, szétvált, ami összetartozott. Nem jobb- és baloldal, nemzeti és globalista erők között tátong a legnagyobb szakadék, hanem a járványhirdetők és oltáspártiak, valamint a járvány- és oltásszkeptikusok között.

Az előbbiek a kétségkívül létező járvány súlyosságát, drámaiságát hangsúlyozzák, az utóbbiak pedig arra mutatnak rá, hogy nyomtalanul eltűnt (legalábbis a híradásokból) a korábbi évek ugyancsak veszedelmes influenzajárványa, s 2019-ben, az utolsó békeévben lényegesebb többen haltak meg, mint az utána jövő covidos évben, ehhez képest a fősodratú politika, az egészségügy és a média közös erővel teljesen felforgatták az életünket.

A fősodorból elhallgatott tények és cáfolhatatlan statisztikai adatok közlésétől a lelkes szkeptikusok (szabadságharcosok) azt remélik, hogy minél többeknek rányílik a szeme az immáron végeláthatatlan járvány- és oltáskampány közveszélyeire. A tisztánlátásért küzdő orvosok egyike minap a következőkre szólította fel honfitársait:


KÜLDJENEK MINÉL TÖBB HÍRT EZUTÁN IS, MERT KELL ÉBRESZTENI AZ ALVÓKAT ÉS FELRÁZNI A BIRKA DOKTOROKAT. Az orvosok egy része ugyanis abban a tévhitben él, hogy megéri oltani, mert még mindig jobb az a néhány halott és megvakult ember, mint a rettenetes kórság, ami az oltás nélkül kialakulna és mindenkit elpusztítana. Szörnyű ostobaság, vagy inkább merénylet! A COVID betegség populáción belüli halálos áldozatainak aránya jóval kevesebb, mint 0,01% – ez nem súlyos járványra utaló adat, ami miatt mindenkit oltani kellene.


Hiába „szörnyű ostobaság, vagy inkább merénylet”, s hiába a tényszerű, igaz számadat (a 0,01% alatti halálozási aránnyal), az emberiség javának gondolkodását, vélekedését és magatartását – akármennyire nehezünkre esik is ezt belátni –, nem valamiféle józan, távlatos megfontolás mozgatja. Mostanság – ki tudja, miért, mitől? – különösen nem.

Szemlélje meg a tisztelt Olvasó az alábbi, igen csak sokat mondó képet (Szilágyi Ákos alkotását):



A kép jobb szélén Dárdai Pált, egy neves német klubcsapat (a Hertha BSC) vezetőedzőjét ismerhetjük fel, a több értelemben is térdrerogyott magyart. Most csak a képen láthatóval foglalkozzunk: ő is, miként egytől-egyig mindenki a sorban, letérdelt. Miért is? Mit is akar kifejezni, üzenni ezzel? Azt, hogy rokonszenvezik a Black Lives Matter (BLM) mozgalommal? Ezzel a bűnben fogant, bűnben leledző, erőszakos, kirekesztő, balliberális mozgalommal? Vagy a többi fehér a hosszú sorban, vajon miért térdel? Egyetértenek a BLM felforgató, fehér-gyalázó, fordítottan rasszista szemléletével? Sőt, tisztelegnek előtte?

Nem, dehogy!

Ugyanaz történik a szemünk előtt, mint 9/11 dolgában. Már mindenki tudja az igazat, ám senki nem mer ujjat húzni azokkal a háttérhatalmi, anyag- és haszonelvű világerőkkel, akiknek jól jön mindenféle tömeges félelemkeltés és méltóságvesztés. Amit a képen látunk, bizony, nem egyéb, mint éppen ennek a tömeges félelemnek és méltóságvesztésnek a csalhatatlan, félremagyarázhatatlan megjelenítése. Egyetlen ember akadt közöttük, aki hangot mert adni a maga hitének és meggyőződésének, de ő már nincs közöttük.

Hiába álltatják magukat a törésvonal többségi oldalán tömörülők, hogy ez most egy egészen más helyzet, mert itt valóságos vírus van, valóságos járvány, valóságos halottakkal, s ezért teljesen érthető és jogos az egész világra kiterjedt egyenfélelem és egyenvédekezés, a szigorú lezárások, megrendszabályozások, parttalan és féktelen oltáskampányok. Az elején legalább még nyájimmunitással kecsegtettek bennünket, ma már miniszterelnökünk azt sulykolja, hogy senki ne reménykedjen ebben, mindenki, aki csak él és mozog, oltassa be magát, ha jót akar.

S nyomatéképpen már ilyen hazai hírek jelennek meg a fősodorban:


RAJTA VAN A TITKOSSZOLGÁLAT A KEMÉNYVONALAS OLTÁSELLENESEKEN Nem nézi ölbe tett kézzel a titkosszolgálat a vírustagadó vagy oltásellenes propagandát folytató csoportok vezéreinek működését – információnk szerint ez is kiderült a parlament nemzetbiztonsági bizottságának keddi ülésén.


A világból, Amerikából pedig már ilyen hírek érkeznek:


A NOTRE DAME MEGSÉRTI AZ 1947-ES NÜRNBERGI TÖRVÉNYKÖNYVET Indiana, 2021. április 16. (LifeSiteNews) – Egy nappal azelőtt, hogy megnyitottak volna egy nagy „klinikát” az egyetemen, hogy a hallgatóknak lehetőséget biztosítsanak a Pfizer kísérleti (Pfizer mRNS COVID-19) oltóanyagának beadására, a Notre Dame Egyetem vezető tisztségviselői, köztük John Jenkins atya elnök, levelet küldtek az egyetemi közösségnek, amelyben bejelentették, hogy a 2021-es őszi szemeszterre az egyetemre visszatérő valamennyi hallgatónak – néhány szokásos kivételtől eltekintve – „teljes mértékben be kell oltatnia magát COVID-19 ellen”.


Milyen jogcímen?

Hát ez az!

Szép csendben, lépésről lépésre, szinte észrevétlenül araszolunk át egy olyan világba, ahol már semmi szükség jogcímekre. Elegendőek a tömegek született jóhiszeműségére és gyávaságára számítani és építeni. Az olyasféle „píszi” szólamok és nagyvonalú „közjó”-cselekedetek veszik át a jog helyét, amilyennel a Notre Dame Egyetemen is előhozakodtak; s amilyenekkel – mielőtt felocsúdhatnánk – szépen elárasztják az egész világot, nem kímélve, persze, Kelet-Közép-Európát s benne Magyarországot sem.


Az egyetem és a helyi közösségek biztonsága mindig a legfőbb prioritásunk” – mondta Jenkins. És ezért a Notre Dame vezetése vette a fáradságot, hogy az ingyenes két oltásból álló injekciót mindenki számára elérhetővé tegye az egyetemen...”


Éppen ezért, tisztelt Olvasó, ez az egész koronajárvány-ügy önmagánál sokkal-sokkal messzebbre mutat! Ha az emberiség hagyja most magát jóhiszeműségétől, „józan” tudományhitétől és félelmétől megvezetni; vagy csak azért hallgat és siet oltakozni, hogy minél előbb legyünk túl ezen az egész „cécón”; akkor innentől fogva az élet minden területén elkerülhetetlenül áldozatává válik mindazoknak, akik így vagy úgy, de hasznot húzhatnak a tömegek megtévesztéséből, kiszolgáltatottságából. Kevés az, hogy néhány orvosprofesszor összefog és A gyógyszerek kézikönyve című közös művükkel bizonyítják: a gyógyszeripar jelszava valójában nem a gyógyítás, hanem a kezelés. Ezért aztán a négyezer Franciaországban árusított gyógyszer fele haszontalan, 20 százaléka rosszul hat, 5 százaléka pedig potenciálisan veszélyes is. Amíg az emberiséget, ennek a helyzetnek a közvetlen elszenvedőit ez különösebben nem érdekli, addig a gyógyszergyárak adóiból élő kormányokat ez még kevésbé fogja.

Vegye csak észre, tisztelt Olvasó: a jó hatalom – a demokrácia látszatával, a tömegek szavazatával számoló, s ennyiben kétségkívül demokratikus hatalom – nálunk, Magyarországon már készen állt arra, hogy figyelembe vegye azoknak a polgároknak is a kívánságát, akik végre nagyobb nyitásra, szabadságra vágytak. S kik kényszerítették némi visszakozásra Orbán Viktort és kormányát? A vírustól vakon és tömegesen rettegők!

Akik, ha történetesen ott lettek volna a fenti képen megörökített eseményen, egytől-egyig ott térdepeltek volna, Dárdaiékkal egy sorban, véletlenül ki nem lógva belőle.

Hja, kérem, már búcsúleveles orvosunk egykori derék főnöke is megmondta: „Vadim, jegyezd meg – senkit sem lehet erőszakkal, akarata ellenére megmenteni. Mindenki úgy cseszi el az életét, ahogy akarja…”

Érdemes tudomásul venni, tisztelt Olvasó: minden hatalomnak ezerszer jobban meg van kötve a keze, mint nekünk, civileknek, mert ezerszer jobban bele van ágyazódva a világhatalmi (háttérhatalmi) rendbe. Az az afrikai államelnök, aki a világ füle hallatára gúnyolódott a PCR-tesztek alkalmatlanságán, ma már halott – váratlanul szívinfarktus végzett vele. Aki nem akar véletlenül így járni, annak igazodnia kell. Minél inkább igazodik, annál több mozgási lehetőséghez jut. Jóhiszeműen higgyük s fogadjuk el – eddigi munkássága, kétségbevonhatatlan nemzetmentése okán –, hogy erre a mozgási lehetőségre, viszonylagos szabadságra kormányfőnknek nemcsak önmagáért van szüksége, hanem miattunk is. De azt is vegyük észre, hogy nemcsak a járványcsinálóknak behódoló rettegők és oltakozók segítik elő ennek a jogainkat, szabadságunkat fenyegető, önkényeskedő új világrendnek a kiépülését, hanem azok is, akik politikusként kényszerülnek behódolni nekik. Ez ellen pedig mi, civilek, csak úgy tudunk fellépni, ha politikusaink segítségére sietünk: ha egyfelől megmutatjuk a járványcsinálóknak, hogy mi nem félünk, nem vagyunk hajlandók behódolni, nem vagyunk hajlandók térdrerogyni; másfelől pedig ugyanerre szólítjuk fel országvezetőinket.

Ez persze csak akkor lesz – akkor lehet – kellőképpen hatásos, ha nem elhanyagolható kisebbségből, hanem gyorsan, látványosan erősödő többségből hirdethetjük a magunkét. Ha szabadságharcunknak egyre nagyobb lesz a támogató tábora. Ha a velünk szembe jövő riasztó tényeket végre azok is kénytelen-kelletlen látni, bőrükön érzékelni fogják, akiknek kevesebb jutott a „látás” istenes adományából.

Végezetül egy igencsak jó hír, egy nagyon biztató fejlemény, tisztelt Olvasó!

A valósággal való szélesebb körű ütközés immáron megkezdődött. A kételkedés a média főáramában is felütötte fejét. Nem, nem a fentebb említett szkeptikus oldalak valamelyikéről származik az alábbi, igen figyelemre méltó hír, hanem a hazai digitális média egyik zászlóshajójától, jelesül az Indextől:


A Pfizer vakcinájával beoltottak közt is képes terjedni a dél-afrikai variáns, amely így náluk sokkal gyakrabban fordul elő, mint az oltatlan népesség körében – derült ki egy izraeli kutatásból. Az oltottak közt összesen nyolcszor olyan gyakran fordult elő a dél-afrikai variáns, mint azok közt, akiket nem oltottak be.

Érdekes módon, ahol szétzilálódott a kormányhatalom, politikai válságok és választások követik egymást, kevésbé tudnak ügyelni a tisztánlátók és értesüléseik elszaporodásának megakadályozására. Romániában egyre több orvos veszi a bátorságot, hogy kimondja: a király meztelen. „70 orvos lázadt fel a covid-terrorizmus ellen”, tudhatjuk meg egy alternatív portál igazságharcosától; s egyúttal azt is, hogy a lázadókat megfenyegető kamarai elnök a nagy vakcinagyártó cégektől szedte a jutalékát. Egy covid-részleget vezető főorvos pedig nem kevesebbet állított ugyanott – egy magyar „tisztánlátó” honlap közlése szerint –, mint hogy „hosszú hónapok óta kezeli és figyeli a covid19 fertőzéssel beutalt betegeket s az a véleménye, hogy a SARS-cov 2 vírus okozta légúti megbetegedés egyáltalán nem indokol semmilyen pandémiás világzárlatot, semmi orvosilag, tudományosan alátámasztott köze nincs a kötelező maszkviseléshez, sőt nem indokolt a kétes kísérleti vakcinákkal történő tömeges oltás sem. Tünetei és lefolyása semmivel nem veszélyesebb vagy más, az eddigi influenzavírusokénál.”

A doktornő a covid-osztályon szerzett tapasztalatai alapján kijelentette:

„...teljesen indokolatlan mindenféle, az emberi genetikát befolyásoló, az ember természetes immunrendszert felborító kísérleti vakcinával úgymond akadályozni a vírus terjedését. Elsősorban mert ez valószínűleg nem fog sikerülni, kettő, a beoltott emberek jóval kiszolgáltatottabbakká válnak ezt követően minden vírus kiváltotta betegségnek.”


De még ennél is nagyobb derűlátásra ad okot a világhatalom Amerika egyik neves konzervatív tévécsatornájának minapi műsora. Erről ugyan nálunk egyelőre csak az alternatív BitChute adott hírt, sőt, az egészet le is fordította magyar nyelvre, a szóban forgó FOX TV-ről azonban elmondható, hogy híradója a maga nemében a legnépszerűbbek egyike, műsorvezetője, Tucker Carlson pedig (a BitChute megfogalmazása szerint) arról híres, hogy „nem tagja a világon mindenütt jelenlévő papagájhíradó gépezetnek, amely kizárólag a hatalom által meghatározott propagandát közvetíti”.

Mivel a tisztelt Átlagolvasó a Covid-19-vakcinák dolgában ilyesféle lényegre törő kérdésekkel és főáramú meglátásokkal eddig aligha találkozott, ezért nem kerülhetjük meg a leglényegesebb észrevételek kiragadását.




„Joe Biden a nemzethez intézett első beszédében arra sürgette a teljes népességet, hogy azonnal oltassák be magukat. A celeb ipari komplexum azóta is megerősíti ezt a követelést. OLTASD BE MAGAD! OLTASD BE MAGAD! OLTASD BE MAGAD!

OKÉ, MEGTESSZÜK! Nem vagyunk ellene! Majdnem minden amerikai hálás az oltásokért, de mielőtt beadatnánk magunknak EZT, feltennénk egy pár kérdést ezzel a bizonyos oltással kapcsolatban! Két dolgot szeretnénk tudni, és egyiknek sincs semmi köze ahhoz, hogy mennyi hivatásos atléta vagy Netflix-sztár oltatta be magát eddig. Ez minket nem érdekel, semmi jelentősége nincs. Ami számít, az ez... Az első kérdés: az oltás BIZTONSÁGOS? A második kérdés: HATÉKONY? (...) Attól a perctől, hogy az első szállítmányok megérkeztek Amerikába, bizonygatták nekünk, hogy ez a legbiztonságosabb oltás, amit a tudomány valaha létrehozott. (...) Nos, ma reggel a szövetségi egészségügyi hatóságok – beleértve a Gyógyszerhivatalt és a Járványügyi Hivatalt – azt követelték a kormánytól, hogy állítsák le a Johnson & Johnsont. (...) Ha azt nézzük, hogy a bevallások szerint hányan haltak meg a Johnson-tól, akkor kevesebben, mint a régi oltásoknál. Akkor azonban érthetetlen, hogy miért álltak le vele, miért vonták vissza. (...) Lehetségesnek tűnik, hogy ez az oltás veszélyesebb annál, mint amit sugallnak. (...) Ha az oltások működnek, akkor a beoltott emberek miért nem élhetik a normális életüket? Őszintén, mi a válasz erre? Ha az oltások hatékonyak, akkor semmi értelme annak, hogy azok, akik megkapták az oltásukat, maszkot viseljenek, vagy kerüljék a fizikai kapcsolatokat. Szóval, talán NEM MŰKÖDNEK, és ezt egyszerűen nem mondják el neked. Utálnánk, ha így lenne, főleg két oltás után.”



Ha a tisztelt Olvasónak olyan érzése támadna, mintha vele – velünk – is ez történne, ez nem a véletlen műve. Tucker Carlson csupa olyan kérdést feszeget, amelyre az egész világ s benne Magyarország is kénytelen lesz mielőbb feleletet adni. Össze lehet omlasztani az akármilyen hatalmas kereskedelmi tornyokat, lehet hamis zászlós (magyarán: álcázott) hadműveletekkel országok sorát tönkretenni, hiszen mindez a világ többi részének valójában nem fáj; nem érzi a saját bőrén, megvan a maga gondja-baja. De amikor jószerivel minden emberből így vagy úgy, többé vagy kevésbé áldozatot csinálnak, no, ott már könnyebben utat találhat magának a kétely.

Hát még ha a „tisztánlátók” is állhatatosan rásegítenek...




Az összes fejezet itt olvasható:

Varga Domokos György: KORONAVÍRUS-JÁRVÁNY: ÚJ TÖRÉSVONAL. Kettészakadó társadalmak, családok. Tisztelt Olvasó!

(1.) Bevezetés

(2.) Családi törésvonal

(3.) Társadalmi törésvonal

(4.) „Tisztánlátók”: a törésvonal túloldalán. Végső megjegyzések és következtetések


MOGY-embléma_2019.png
Blogos rovatok
Kiemelt cikkek