Maduro vasökle: Miért kockáztatna Venezuela egy totális háborút? Ma már más világban élünk...
A VILAG HELYZETE cikke
Miért kockáztatna Venezuela egy totális háborút? Három évtizedes amerikai dominanciájú "új világrend" után Washington a határok újrarajzolásával nézhet szembe a saját udvarában is.
Venezuela (Dél-Amerika) állítólag elsöprő többséggel megszavazta egy népszavazáson, hogy megerősítse területi igényét a szomszédos Guyana állam egy részére. Venezuela – amely a közelmúltban sikertelen amerikai rendszerváltási kísérlet tárgya volt vezetője, Nicholas Maduro megbuktatására – azt állítja, hogy az Essequibo régió néven ismert, olajban bővelkedő terület történelmileg a sajátja volt, de a Brit Birodalom ellopta tőle. Ilyen sérelmek az egész világon fellelhetők.
Bár a régió megszállása jelenleg valószínűtlen, tekintettel a másik regionális hatalom, Brazília szerepére és a közeli USA nyilvánvaló ellenállására,
sokatmondó jel a mai világról, hogy Venezuela úgy érzi, életképesen megerősítheti követeléseit.
Alig néhány évvel ezelőtt az USA bénító szankciókat vezetett be az ország ellen, és Juan Guaidót nevezte ki "ideiglenes elnöknek".
Hol van most Guaido? Ő egy politikai száműzött, aki egy kudarcba fulladt álmot lovagolt meg, és végül csatlakozott a bábok szemétdombjához, akiket Washington politikai preferenciáinak változása miatt használnak, majd eldobnak – ez Volodimir Zelenszkij ukrán elnök valószínűsíthetően fenyegető sorsa is.
De ami ennél is fontosabb, ez annak megerősítése, hogy az Egyesült Államok vezette világrend széttöredezik és az amerikai hatalom hanyatlik.
Ez megnyitja az utat más országok előtt a nemzetközi rend átformálására, hogy a történelmi sérelmek vagy igazságtalanságok kezelésére megoldást találjanak.
Az egypólusú politikai rend tekintélyének érvényesítésére való képességének gyengülése lehetőséget teremt a status quo nyílt megkérdőjelezésére olyan nemzetek számára, amelyek korábban erre nem voltak képesek.
Szaddám Huszein iraki elnök 1990-ben ugyanezt próbálta megtenni, de alaposan elszámította magát a hidegháború végén az amerikai egypólusú hegemónia irányába történő elmozdulással, mivel azt hitte, hogy Washingtonban nincs meg a harci kedv.
Iraknak a Brit Birodalom által vélt felosztását és a kuvaiti sejkség létrehozását próbálta helyrehozni, ezért Szaddám Huszein megszállta és megpróbálta annektálni az Öböl menti államot. Az USA és szövetségesei erőteljes válaszcsapással vágtak vissza és George H. W. Bush híres módon egy "új világrend" létrehozásának célját hirdette meg. Üzenete lényegében az volt, hogy az amerikai hegemónia itt van, és hogy az USA mostantól a saját feltételei szerint alakítja át a világot.
Ezt az üzenetet a katonai erő elsöprő erejű alkalmazása támasztotta alá, amely
szétzúzta Szaddám erőit, megnyitva ezzel az utat az évtizedekig tartó, ellenállás nélküli, az USA által vezetett rendszerváltások és háborúk előtt, többek között ismét Irakban.
Az eltelt évtizedek alatt azonban a világ megváltozott.
Az USA már nem az egyetlen “geopolitikai erő a városban” és a hatalom megoszlása is diverzifikálódott. Új szereplők, mint például az újraéledő Oroszország, Kína, India és Irán, megváltoztatták a geopolitikai tájképet a multipolaritás irányába, és ennek köszönhetően más államok most politikai teret találhatnak a saját lépéseikre anélkül, hogy Szaddám Huszein sorsára jutnának.
A 2022-2023-as két háború nagyban hozzájárult ennek megváltoztatásához.
Először is, az USA és szövetségesei nem tudták összeszedni a politikai akaratot, hogy legyőzzék Oroszországot Ukrajnában, vagy – ahogyan azt feltételezték – még az Orosz Föderáció gazdaságát is szétzúzzák.
Másodszor, Amerika Izrael-támogatása és az Irán megszorongatására tett kísérletei háborút provokáltak ki a Gázai övezetben, ahol
a Hamász sikeresen megérezte a lehetőséget arra, hogy Izraelt egy olyan pusztító konfliktusba csalja, amely generációkon keresztül rombolja majd hitelességét és globális tekintélyét.
Mivel az USA-t elvonják a kialakuló válságok, és úgy tűnik, hogy képtelen megoldani azokat, Venezuela lehetőséget lát arra, hogy megerősítse a kezét azzal, hogy nacionalista alkudozási eszközként megerősíti Guyana feletti területi követeléseit.
Venezuela nem nagy katonai hatalom, és földrajzi elhelyezkedése azt jelenti, hogy az Essequibo erőszakos elfoglalására irányuló kísérletét meghiúsítanák, mivel az USA a küszöbén áll, és mindent megtenne azért, hogy a nyugati félteke ellenséges államait szétzúzza.
Azonban Washington sikertelen rendszerváltása, valamint az, hogy a globális olajpiacokra gyakorolt hatás miatt szankciók enyhítéséről kell tárgyalnia, azt jelenti, hogy a saját ereje Caracasszal szemben csökkent és
az USA jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy szétzúzza Venezuelát.
Még katonai dinamika nélkül is, egy kiterjesztett területi követelés diplomáciai befolyást biztosít egy országnak, amelyet arra használhat, hogy engedményeket szerezzen és megerősítse tekintélyét, ahogyan Kína teszi a Dél-kínai-tengeren, Tajvan felett, vagy Oroszország, amely számos ukrajnai területet a saját területéhez csatol.
Mindezek a történelmi problémák hosszú listájának részét képezik, amelyeket
az adott államok korábban nem tudtak kezelni, az amerikai hegemónia visszatartotta őket, de ma már más világban élünk és emiatt az általunk ismert politikai térkép is változik.
A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója
