Magyarok XI. Világkongresszusa – Záró-konferencia – értékelések, határozatok
A Petőfi-konferencia elnökének értékelése
Petőfi Sándor Segesvár utáni életének társadalmi megítélése rengeteg olyan szándékos félrevezetés, sokszor hatalmi megfontolás diktálta, légből kapott, cinikus magyarázat nyomán rögzült, hogy ezt a hamis képet még az egyre gyarapodó, szinte már megszámolhatatlan történelmi és tudományos tény ellenére sem sikerült a mai napig megváltoztatni.
Ezért a Magyarok Világszövetsége közel másfél évtizedes feltáró munkáját, ennek megismertetését és eredményeinek szélesebb körű bemutatását ki kell terjeszteni mindazokra, akik egyéb kérdésekben fogékonyságot mutatnak a magyar nemzet történelmi igazságai iránt. Közismert és közkedvelt magyar személyiségeket, hazai közintézmények népszerű, hiteles vezetőit, „arcait” kell megnyerni Petőfi igazságának: elképesztő tiszteletlenséget, mondhatni, jelképes hullarablást követ el vele szemben a magyar nép, ha eltagadja és megtagadja tőle életének egy szenvedésekkel teli, fájdalmas, mégis nagyon valóságos, költőként is kifejezett szakaszát.
A Világkongresszus Petőfi-konferenciájának határozati javaslata:
Csatasorba kell szólítani a tudomány különböző területeinek művelőit, politikusokat és közvélemény-formálókat, hogy a szkíta erkölcs és igazság jegyében segítsenek Petőfi Sándor teljes és valóságos életének – pillanatnyi közhatalmi és háttérhatalmi, valamint áltudományos érdekektől mentes – megismertetésében.
A magyar nemzet felemelkedése, a rá váró történelmi küldetések beteljesítése csakis e szellemóriás igazságának felmutatásával, az őt megillető igazságtétellel érhető el. Ez fordítva is igaz: hazugságra épített szabadságharcunk nem vezethet sikerre. Csakis a szellem napvilágának – a költő által megénekelt – ragyogásában válhat valósággá minden igaz hazafi álma: BOLDOG MAGYARORSZÁG!
Fuksz Sándor,
a konferencia levezető elnöke
Budapest, 2024. augusztus 16.
"...hazugságra épített szabadságharcunk nem vezethet sikerre."
Hmmm. Valóban nem. Csak hát a MEGGYŐZHETETLEN, RÖGESZMÉS tévedés nem hazugság?