MESIKE TÖRTÉNETE (Deli Mihály szabadverse)
Emesét már születésekor Mesének, Mesinek, Mesikének hívták
Ezek a becenevek később is elkísérték
Így vagy úgy hívták mindenhol
Édesanyja, Bella mama, művészettörténész volt
Papája muzeológus, múzeumigazgató
Nem erőltették gyermekükre a művészeti pályát
de a család hétköznapjai a művészetek körében teltek
Mesi ügyesen rajzolt, festegetett, kézműveskedett
Mégis érezték, hogy hiányzik belőle az a szikra
ami lángra lobbanthatta volna lappangó tehetségét
Végül egy művészi érzékenységű
és ügyes kezű restaurátor lett belőle
Már kislánynak sem volt szép
amin elkeseredésére a szemüvege csak rontott
Hiába próbált valaki mást látni a tükörben
A végén mindig nyelvet öltött magára
(’Nem egy matyó hímzés’, ’Rút kiskacsa’ – mondogatták a háta mögött)
De kedves volt, szeretetre méltó, segítőkész, jóságos
Bakfis korában érték az első komolyabb csalódások
amikor iskolatársnőiben már bimbózott a piruló szexualitás
Ő meg csak magára maradt, sápadt bánatában
Nagy női példák vonzották
Jeanne d’Arc, Marie Curie, Isadora Duncan
meg a harcos egri nők
És titokban, nagy titokban(!): Szűz Mária
Kitartóan, nyakas szelídséggel várakozott valami csodára
de az csak nem jött…
Helyette egy iskolai kiránduláson történt meg
a kínos és ügyetlen beavatás:
kapkodva és dacosan összebújt egy ismeretlen fiúval
hogy mutassa osztálytársnői előtt, kellhet ő is valakinek
Szüzessége elveszett
Felemás boldogsága csalódottsággal keveredett
Vidámságot mímelve, sokat volt otthon, a szüleivel
és később még többet a munkahelyén, a restaurátor műhelyben
Elszánt komolysággal dolgozott
Meghatározó nevet szerzett magának a szakmában
Bella mama, önző módon, nem foglalkozott készülődő ’vén lányságával’
ahogy azon sem tűnődött el
amikor Mesi, már felnőtt nőként
néha minden indok nélkül kirohant a kertbe
felmászott a cseresznyefára, és félórán át gubbasztott egy ágon
Ilyen lány, legyintett nevetve Bella mama:
tehetséges, rapszodikus, sokat dolgozik, aranyos
Életében a nagy változás egy nyárvégi napon történt
Kiállításra készültek, és a műhelyben megjelent Jancsika Miklós
a híres avantgárd festő, egy megrongált képével
Kissé kapatosan játszotta a rapszodikus zsenit
Pózolt, hangoskodott, színészkedett
de Mesi szelíd kaccantásai, derűje, okos türelme
másrészt szakmai fegyelme és érzékenysége levette a lábáról
Házasság lett belőle
Pontosabban „vadházasság”, ugyanis Jancsika nem akart esküvői cécót
Összeköltöztek, majd kalandos idők következtek
Jancsika lobbanékony, zabolátlan természetét rettentő tehetsége mellett
a mértéktelen alkoholfogyasztás is fűtötte
Részegen bedurvult és nem türtőztette őszinteségét
„Ronda vagy te, múzsám!” – mondta ilyenkor
vagy azt: „Gyereket akarsz, mi, te rondaság?!”
Mesi tűrt
Egyfelől látta, hogy rendet tartva Jancsika körül
az jobban dolgozik, remekművek kerülnek le az állványról
Másfelől, ha nem ivott, mesebeli volt, humoros, kedves, szellemes
Aztán egyik napról a másikra minden összeomlott
Mintha kábulat nélkül nem menne a munka
Egy válságos pillanatban Jancsika konyhakésért nyúlt
és szét akarta hasogatni az egyik festményét
Mesi felsikoltott, Jancsika szeme megvillant
„Állj meg!” – kiáltotta Mesi
és felhúzta nyakáig a blúzát, a bugyiját letolna
hanyatt feküdt a kép előtt, széttárta a lábait
és rekedt, elfúló nyögéssel sóhajtott:
„Belém mártsd a késed, Jancsika!”
A pillanat, mint egy ’szürnaturális’ kép, megdermedt
Mesinek folyt a könnye, kicsordult a nyála
Jancsika légszomjjal, röhögéssel küzdött
Majd eldobta a kést és az őrlő combok közé rontott
Géniusza átváltott, fölfakadt, kiáradt
Így teltek napjaik
Mesi szemüvegei rendszeresen eltörtek
Gyakran kék-zöld foltok, véraláfutások éktelenkedtek a testén
Időnként ő is ivott
Sokat lógott a restaurátor műhelyből
de a munkáját kiválóan végezte
Mindenki őt kereste, vele szerettek dolgoztatni
Mindennek ellenére, vagy épp mindezekbe ojtva
gyereket akart, gyereket Jancsikától!
Abban reménykedett, egy babácska megváltoztatja az életüket
Megszelídíti Jancsikát, ő meg egyenrangú lehet vele a zsenialitásban
A nőgyógyász semmi rendellenességet nem talált nála
„A partnerét is szeretném megvizsgálni” – mondta
Mesi bólintott, s csak az utcán kezdett bőgni
Tudta, hogy Jancsikának van valahol a világban egy fia
tehát nem ő a magtalan
A gond Mesiben feszült, lelki eredetű lehet
Hiába akarja a gyereket, hiába kész rá a teste, a lélek zár
Jancsika hamarosan életmű kiállításra készült
Hatalmas anyagból válogattak
Mesi hol az alkoholtól, hol a munka extázisától pörgött, lobogott
Festettek, kereteztek, installáltak
Szenzáció ígérkezett, a sajtó, a TV sürgölődött körülöttük
Már külföldi múzeumok, kiállítóhelyek is érdeklődtek
Díjak, kitüntetések kerültek szóba
A szakma – irigyekkel/barátokkal – körülöttük lebzselt
Jancsika józan volt, parázslott, sziporkázott
A megnyitó előtti napon, éjjel, elalvás előtt, félálomban
de tisztán ezt dörmögte:
„Ha nem vagy itt a nyakamon, ezt már öt évvel ezelőtt megcsinálom.”
Mesi talán nem hallotta, mert már aludt (vagy nem aludt…)
Jancsika, a verniszázs estéjén finoman berúgott
Az alkalomra a fia is előkerült
Másnap, harmadnap néhol józan eleganciával
máshol bohém hanyagsággal tobzódott a megérdemelt népszerűségben
Mesi fáradtan kóválygott a kifosztott, rommá vált műteremben
Ivott, aludt, ivott…
Aztán valamennyire összeszedte magát
betámolygott a restaurátor műhelybe
Béla bácsi, az öreg portás szelíden megállította:
„Mesike, nem lesz ez így jó…”
Ő azonban kihúzta magát, megölelte az öreget
és határozott léptekkel, egyenes vonalban végigment a folyósón
A műhelyajtóban visszafordult, kacsintott egyet
de Béla bácsi már nem volt ott
A szobájában a múlt héten félbehagyott munka várta:
Ismeretlen középkori festő, Krisztus a kereszten, alatta Szűz Mária
Leült elé, ecsetért nyúlt, keverni kezdte a színeket
aztán felvette a speciális szemüvegét
és óvatos, szinte érzéki mozdulatokkal munkához látott
Hiába szólt a telefon, nem vette föl
Később egyre türelmetlenebbül keresték
Béla bácsi határozottan állította, hogy bent van, nem ment el
Végigkutatták az épületet a padlástól a pincéig
Mesi sehol
Végül Béla bácsi akadt rá, Mesi szobájában, az asztal alatt:
magzati pózban összehúzódzkodva feküdt
Már órák óta halott volt
Kommentare