MINDENKI, DE MINDENKI! (Deli Mihály verse)
MINDENKI, DE MINDENKI!
(hiába és mégis)Időnként újra meg kell vadulni
Kiengedni az indulatok, a gyűlölet gőzét
Elsöpörni a régi hiteket, újakat eszkábálni
Megmozgatni elgémberedett erőnket
Felkorbácsolni szunnyadó hatalmunkat
Ölni, beleket ontani, szétzúzni a pofátlanokat
Átrendezni az elmászkált dolgokat
De egyedül sosem, mindig a branccsal
(Nincs lázadás, legfeljebb gyáva nyögdécselés)
A Papa hátul, takarásban
Nekünk Ő az érinthetetlen (saját magának is)
Kissé véres játék lett az egész
Ez a dramaturgiája
A katarzis az űr mélyében, a föld rögeiben
a Teremtés teremtődésében
vagy a kikerülhetetlen véletlenben (> szabad akarat)
Mindegy is
A vége felemelő/lesújtó (vagy fordítva)
Vagyunk, nem vagyunk / voltunk, leszünk
Csak a jókedvünk el ne vesszen
Szeretnénk megtapsolni a befejezést
Megváltott jegyünk van az élethez
Minden nap egy interaktív előadás
Készen állunk a legkacifántosabb műsorokra
begyakorolt/megesett improvizációkra
Tudják ezt rólunk jól
(velőnk már remeg a csontjainkban)
Jöhet a Nagy Robbanás
Sírunk/röhögünk
Senki nem úszhatja meg!
A végén úgyis elkap a Halál:
a drága megszabadító, a szent utaztató
Mindenki jóllakottan dörmöghet magában
Mint csupasz lelkecskék az Isten panoptikumában
Comments