Naplóbölcsességeim – 89.

89.

Régebben képződünk, mint a cseppkőoszlop,

hiszen mi mozdulni is tudunk, ne hagyjuk,

hogy csalárdsággal lecövekelt fejünkre koszos

nedvek, eszünkre káros kedvek hulljanak.

Nem béníthat meg, ha jönnek ellen-hadak,

mert őket is embervágy hajtja előre,

inkább versenyezzünk velük: ki tud többet

és jobbat közös cél felé felmutatni.

Nem feladva magunkat, nem terhet rakni

másokra, hanem kihozni a legtöbbet

elvesztett, rejtőző emberségünkből,

míg gondolkodás mélyén mosolyog énünk.

Kőszikla-keményen csak azt kell elérnünk,

hogy merjen mindenki lágy, megbocsájtó lenni,

hogy lehessen végig életünk bűntelen,

mert nem kell, csak jót tenni a boldogsághoz.