Naplóbölcsességeim – 91.

91.

Most hajszoltságunk részei nem segítenek

kioltani egymást: összeadódva ütnek

rajtunk, hogy nem szabadulunk, míg van ennek

a világhelyzetnek utánpótlása, részünket

kikényszerítve a megpróbáltatásokban.

Többet tudunk meg magunkról, de milyen áron?

Főként félelemben gyötrődünk elég okkal,

semmilyen veszély nem áll meg az én-határon.

És a tudatlanságunk sem kevesebb sajnos,

védekezésünk bizonytalan, nincs tudásunk

sikeres példákról, csak szerencse ad sanszot,

sötétben tapogatva alagutat ásunk.

Mégis meg kell tennünk minden hasznos tehetőt,

főként lelkünket megerősíteni hittel

az ember erejében, eszében, ehetőt

főzni ehetetlenből, jövőnknek ez hitel.