Naplóbölcsességeim – 92.

92.

Jelképektől sűrű erdő a gyerekkor,

minden rajzfilm, játék ebből épül,

honnan a gyerek eligazodni tanul

valóság és eszmetükre között.

Kúszhat-e talajon, füvön, vagy csak padlón,

járhat-e göröngyön botladozva,

mászhat-e élő fa reccsenő ágára,

hempereghet-e a pocsolyában?

Vagy már csak kerámia térkő fogadja,

sima járdán tipeghet kedvére,

kipárnázott játszótéren kacarászhat,

tüzet, vizet nem lát, csak tévében?

Élethelyzetek sokasága hová lett,

bőrödön tapasztalt tanulságok,

ahonnan a szavaknak értelme lehet:

csökkenőfélben bonyolultságok?

Új összeütközésektől óvjuk őket,

lelki tartalmak érzelmeitől,

jelképi matematikával akarjuk

kitölteni friss szerkezetüket.