Naplóbölcsességeim – 98.

98.
Kinyitva világra, bezárva családba,
mert nincs más jobb társadalmi recept sehol,
minden eltérésnek súlyos lesz az ára,
„a legkisebb közösség” minden bajt megold
és minden jóval ellát, ami szükséges,
hogy érett emberként lépj be az életbe,
a nagybetűsbe, mikor a próba éles,
véges, s hogy semmit ne bízz a véletlenre.
Nem is te vállalod magadért az okos
felelősséget, hanem az édes szüléd,
te csak hálálkodsz majd, hogy tetted nem okoz
később nagy gondot, mert „védjük a hülyét
is, a meggondolatlant”, mondják és áldoznak
szeretettel érted, mérhetetlenséggel,
közben velük is halad a saját vonat,
és jóban kell lenniük földdel és éggel.
Aztán a köszönet csak az lehet tőled,
hogy ugyanúgy megalapítod nagy bátran
szerinted független életközösséged,
utódgyermek nemzést benne nem kizártan.
Viszont „már sokkal jobb körülmények között”,
állítólag, mert ebből semmit nem érzel,
hiszen a felelősség sasa ott köröz
feletted, míg rosszcsont kölyköd útját nézed.
Comments