Naplóbölcsességeim – 86.

86.

Mintha szerződésben élnénk az eszünkkel:

mindent észben tart, mindenre figyelmeztet

ami fontos és elfelejt kellemetlent,

ellenőrzi testi mivoltunk eközben.

Mások felé kivillantja tehetségünk,

megtisztítja mérgeinktől érzelmeink,

dolgozik a háttérben, mikor henyélünk,

hosszú távra raktározza emlékeink.

Gyakran mondják: az vagyunk, amit megeszünk,

de arról még gyakrabban elfeledkezünk,

hogy olyanok leszünk, mint amit beveszünk

igaznak, hiába tiltakozik eszünk.

És akkor ama tényről még szó sem esett,

hogy a másik ember felé irányítja

eszünk életünket: kapcsolatot keres

beszédünkkel, hangjainkat igazítva.

Ez az egész nem nehéz eset: gyakorlott

elme-élvezők vagyunk, lépünk egységre

vele, tőle lehet a magunk lénye megszokott,

vele lehet minden tettünknek értelme.