top of page

Pécsi Kovách Sándor: JÁTSZÓTEREK MŰVÉSZETE

szilajcsiko




A szerző környezetművész







A játék mindig a véletlen és törvény találkozásából születik. Hegyek, fák, hópelyhek, kristályok, szabályos-szabálytalan alakzatait szüntelen játék alakítja. Végtelen formagazdagságot teremt a mindig jelenlévő őskáosz s a megvesztegethetetlen világtörvény.


Aki ügyes, ismeri jól a természet törvényeit és a saját testét is, az ügyetlen felnőtt veszélyes és veszélyben él. A gyerek, midőn játszik, egy-egy mozdulatot ezerszer megismétel anélkül, hogy pontosan megismételné, életfontosságú tapasztalatokat és bevésett feltételes reflexeket szerez. Megismeri a teret, az anyagokat, a testét, a gravitációt, a repülés, forgás, mászás, csúszás, gyorsulás, örömét és veszélyét.


A csúszdán nem lehet fölfelé csúszni, a nedves homok emlékszik a formára, a vízbe ejtett kavics mindig táguló hullámgyűrűket varázsol a felszínen. A játék mindig titokzatos-talányos, megszólít, kérdez valamit: Végig tudsz rajtam egyensúlyozni? Mit lehet látni oda föntről? Ki tudod találni, mi ez? Személyes kapcsolat ez, a játszóeszköznek ki kell érdemelnie, hogy a gyerekek bevegyék a játékba.


Időkapu a játszótér a nagy, komoly felnőttéletbe, ahol a szülők, nagyszülők is otthon kell, hogy érezzék magukat a művészi faragott padokon, pergolák alatt. Az alkotásnak nagyon szigorú műszaki, biztonsági szabályoknak kell megfelelni, de a legfőbb feladat a bűvös, népmesei hangulat megteremtése. Nemcsak a gyerekek fizikai biztonságáért, de a lelki szellemi biztonságáért is felelősséget kell vállalni.


Mostanság nagyok a bűnök Ninivében. Életre kelnek a gépek és az emberi beszéd, mozgás, viselkedés egyre gépiesebbé válik. Kezükben okostelefonnal és távkapcsolóval fásult gyerekek bolyonganak a látszatvalóság barlangjaiban. Milyen szörny ragadja el a gyerekkort? A valóság, a lét átélésének, készségének elvesztő nemzedéket formál az elektronikus ingerterror. A boldogság és a boldogtalanság megtanulhatóak játék, de gépies viselkedés által is. Nem az a fontos, hogy mi történik velünk, hanem az, hogyan éljük át azt, ami velünk történik.


A valóságot minden ember másképp éli át. Ezt leginkább a festészeten szemlélhetjük, minden nagy festőnek saját világlátása van. Az idős Max Ernsttől megkérdezte egy riporter: ”Mit szeret legjobban csinálni?" A válasz egy szó volt: “Nézni.”


Legyen a játszóterünk érdekes, szép, dekoratív. Ne viselkedjék úgy, mint a rossz gyerek, ki nem tiszteli az idősebbeket, ne legyen olyan, mint egy acélbeton kocka a gótikus templom mellett! Az igazi, művészi játék számol a valóságok végtelen sokféleségével, teret enged a gyerek képzeletének, ezért ne legyen túl konkrét, naturalista ábrázolás. A kukoricacsutka babává válhat, de a Barby baba soha nem lesz baba, a felnőtt testarányú modell nem váltja ki a kisleányból az állati energiájú anyai ösztönt, mert nem egy kisbabát ábrázol, hanem egy manökent. A jó játék nem másolja, hanem eltúlozza, megidézi modelljét, a falovacska hívja a ló szellemét, mint a sámán dobjával a lelkeket, a játék mágikus misztérium, vadászmágia, szellemidézés, ezért olyan izgalmas.


A gyerek rajzol, rajzol, úgy rajzol, ahogy lát. Rajzol lovacskát, napocskát, holdat, szarvast, égig érő fát, hegyet, felhőket. Érdekes: a gyerekrajzok emlékeztetnek az őskori sziklarajzokra, sámándobok ábráira, indián szőnyegekre, pásztorfaragásokra. A hasonlatosság magából a látásból fakad. Miként az embrionális fejlődés első heteiben a magzat törzsfejlődést megismétlő átalakulássorozaton megy keresztül, a gyermekrajzoknak is van genezise, mely talán az emberi látásgenezisét idézi. A kétéves kisgyerek már kezébe veszi a ceruzát, fölfedezi a vonalat, kusza gomolyagokat, fészekszerű vonalőskáoszt rajzol. Aztán egyszerű, deformált síkidomokból megszületnek az első alakok: ember, madár, hal. Aztán a földtől elválasztja az eget, megjelenik a vízszintes és függőleges irány, az alakok engedelmeskednek a gravitációnak. A Felső világ szintjét, a talajszintet vízszintes vonal jelzi, melyre a rajz épül. A Napocska nem marad le, az óvodás gyerekek rajzain mindig a Teljességgel találkozunk, egyetlen papírra az egész Mindenséget lerajzolják. A gyermekrajznak saját kozmológiája van, világmodell. A vonalaikban rezgő kozmikus érzékenységet Paul Klee és Joan Miro fedezte fel a festészet számára, vásznaikról gyermeki bizalom, létderű árad. Szemléletük jó példakép a játékművészet számára.


A játszótérnek bűvös népmesei sugárzása legyen. A kert tervezője és a játékok alkotója együtt alakítja ki teret. A védettség, elrejtettség és a nyitottság biztonságérzetet ötvöz a szabadság érzésével. A gyerekek, mint a kismacskák, szeretnek bekuckózni valahová, de úgy, hogy legyen út a szabadulásra is, intim és nyitott legyen a tér, óvjon, de el ne zárjon.


Jó, ha a játszóterünknek van egy középpontja, a legszerencsésebb a centrális elrendezés. Középen lehet nagy, köralakú homokozó, mely köré szépen faragott padokat lehet állítani. Középen faragott, totemoszlopszerű mászóka. Vigyázhatja ezt a birodalmat két egymás felé forduló alak, a király és a királynő, apa és anya, egymásra néznek, egymásra és a gyerekekre figyelnek. A művész bátran hangsúlyozza a két valóban létező nem polaritását, ezt a kozmikus energiát, ahogyan ezt Makovecz mester tanította! Nap-Hold, Tűz-Víz, Férfi-Nő, Kiskakas-kistyúk...


A játék lehet statikus és dinamikus. Nagyméretű statikus játékok a csúszdavárak, kötélhíddal, függeszkedő-csimpaszkodóval, hinta-tornaszerrel, mászókával, rámpával, kötélmászó-hálóval. A várunk elemei egymáshoz kapcsolódó modulrendszert is alkothatnak, de a díszítés mindig egyedi kézi munka legyen. A toronytető oromzatok faragottak, csúszdák oldallapjai sárkánykígyót ábrázoljanak. Nagy hajó horgonyozzon a játszóterünk kikötőjében. Orra-farka lehet akár egy vikinghajóé. A vicces-mérges sárkányfej távoli rejtelmes szigetek felé nézzen, kis kajütbe húzódhatnak a nagy vihar elől a rettenhetetlen tengerészek. Az árbóckosárba kötélmászóka vezet.


A hintarudak végére faragjunk madárfejeket, ingani-lengeni, repülni jó. Mérleghintákat, padokat készíthetünk a pásztorfaragványokról jól ismert kosfejekkel. Állatfigurákat rögzíthetünk a talajhoz, de szerelhetünk rugóra is.


Izgalmas ügyességfejlesztő a négy faragott oszlop közé kötéllel függesztett sárkánykígyó, melyen végig egyensúlyozni, mint egy gerendán, nagy ügyességet kívánó feladat, mert a szörnyetegünk három dimenzióban mozog a lábunk alatt.


A játékot meg kell személyesíteni, testet, lelket képzeletet egyszerre mozgasson meg.


A természeti népek hite szerint mindenben szellem lakik, kőben, tűzben, fában, a tárgyakban is. A sorsot a látható világ mögött működő szellemvilág néha ártó, de többnyire segítő szándéka mozgatja. Népmesékben, szokásokban, babonákban, gyermekmondókákban, de még a köznapi kifejezésekben is kimutathatóan jelen van ez az ősi létszemlélet.


A jól sikerült játszótéren segítő szellemek védőerejét érzi a játszó gyermek.



 

Felhasznált irodalom

Molnár V. József: A Nap arca--gyermekrajzok üzenete Bp. Örökség Könyvműhely 2003.

Lükő Gábor: A magyar lélek formái Bp. Exodus 1942.

Pap Gábor: Jó pásztorok hagyatéka Bp. Pódium Műhely 1993.




 






96 megtekintés
legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
Blogos rovatok
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page