Rohamosan terjedő butaság ‒ Gyimóthy Gábor rendkívüli nyelvdorgálója
Hogy ma a magyar nyelvnek milyen iszonyatos pusztulása zajlik, azon nem győzök fölháborodni. Igaz, ez sajnos kicsit sem javít a helyzeten, hiszen nyelvészeinknek -- úgy tűnik hathatós hányada ‒ ezt a folyamatot természetes, sőt, szügségszerű és különben is elkerülhetetlen változásnak tartja, tehát minek is tennének ellene bármit is?
Azonban a sok nyelvi botlás között, amelyek ma már annyira elterjedtek és gyakoriak, hogy sokan kinevetnek azért, mert azokat én még botlásnak tartom, van egy, amely futótűzként terjed amellett, hogy egetverő butaság. Ha jól emlékszem, 2007 őszén mesélte nekem valaki, aki gyakran trartózkodott Magyarországon, hogy egyesek, ha valakit vagy valamit (például okiratot) rendkívül fontosnak, jelentősnek tartanak, fajsúlyosnak mondják.
Ezt a mérhetetlen bunkóságot egyszerűen nem akartam elhinni! Azóta eltelt tizenhét év és sajnos a fajsúlyos, ami kicsit sem jelent nagyon súlyosat, szinte minden nap elhangzik valahol, valakiktől, gyakran olyanoktól, akiket (addig...) nem tartottunk bunkónak. Valamikor, talán a múlt század 50-es éveinek elején ‒ amikor az elvtársak bunkósági versenyben próbáltak meg egymáson túltenni ‒ kezdett hasonló módon terjedni a minőségi megjelölés, ami a legcsekélyebb mértékben sem jelent jóminőségűt, pedig már évtizedek óta senkinek nem tűnik föl (nem röhög, ha látja, vagy hallja...), hogy bizony a jóminőségű helyett használják!
Csak mellékesen említem meg, hogy a fajsúlyoshoz hasonlóan, de még a futótűznél is sokkal gyorsabban terjedt el és sokszorta gyakrabban használják az alapvetően-t az esetek nagyon nagy százalékában helytelenül. A dolog ott kezdődhetett (sejtésem szerint), hogy ma az angolban ‒ ugyancsak divatból ‒ lépten-nyomon előfordul a basically szó, amit aztán ma a legtöbb esetben félreértett fordításában vettek át és használnak derekasan! Ugyanis a basically-nek leggyakrabban az alapjában véve felel meg és nagyon nem az alapvetően! Hosszú lenne fölsorolni, hogy a mai magyarban eszetlenül gyakran használt alapvetően hol és miért helytelen, sőt, nevetséges, de egy példát említek: ma sokan ‒ szempillájuk rezdülése nélkül ‒ a tulajdonképpen-t helyettesítik vele...
ROHAMOSAN TERJEDŐ BUTASÁG
(csúnya gyanúm)
Tanuld már meg, ökörséged
rettenetesen súlyos,
hogyha tárgyra, vagy személyre
azt mondod, hogy fajsúlyos!
Semmi sincs, mi fajsúlytalan
e szép földkerekségen,
és ezért, hogy mi a fajsúly,
tudnod kellene régen!
Ha fönt leírtan használod,
elárulod magadról,
hogy fejedben elképesztőn
nagy tudatlanság honol!
Ami azonban különös,
e jelző használatán
senki nem botránkozik meg
– vagy, hogy röhögne talán...!
Föltüremkedik a gyanú
– amit hinni nem merek –:
azt ma már, hogy mi a fajsúly,
nem tudják az emberek?!?
A fokozás fölsőfokának
tartja a tévedés?
Súlyos, súlyosabb, fajsúlyos,
rikoltja az agymenés.
Zollikerberg, 2024 X. 23.
Comments