Sütő Gábor: Tudatunk védelme (17) TISZTÁNLÁTÁST A ZAVAROS HELYZETBEN (8/8)

jan. 3.

A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet

(8/8) A zavarosban még parancsolóbb eligazodnunk

Az egyén is szuverén, s a zavaros helyzetben létérdeke, hogy az eddigieknél jobban ismerje ki magát a társadalompolitikai fejlemények oksági viszonyaiban, védelmezhesse a saját és a sajátjai érdekeit és értékeit. Ennek elősegítése a kormányszervek és a sajtó-hírközlő szervek feladata lenne, de egyikük sem áll igazán az irántuk támasztott legtermészetesebb követelmény szintjén. A világpolitika is fennen emlegeti az értékeket, de csak az érdekérvényesítésben következetes.

Keserves történelmi tapasztalat, hogy ha a múltat, főleg még az alig átélt közelmúltat is, nem tárgyilagosan ítéljük meg, az a jelen, s jövő értékelésére tragikusan hat. A múltat sem lehet a jelen valós vagy vélt igényei szerint átminősíteni, s közös emlékké emelni. A társadalmunknak nem erre van szüksége, és értésre is adja, hogy megunta. A történelem tehát, különösen a most átélt jelenünk, úgy lehet az életünk tanítómestere, ha szigorúan azt tanítja, ami történt; ellenkezőleg a mindenkori háttérhatalom kezére játszik.

A háttérhatalom ezt jobban szem előtt tartja, mint mi. Azért indítja az általa kiprovokált eseményeket eleve hamissággal, rögvest, jelenkorában, hogy a saját érdekei és értékei elfogadtatását segítse elő. Ha elemezzük, hogy az általa létrehozott zavaros helyzetben ellenünk s a szemünk előtt mit sikerült elérnie az USA-ban, Romániában, Lengyelországban, Georgiában, Szíriában, Gázában, Moldáviában, az EU-ban, az ENSZ-ben, de akár nálunk és más helyeken, csak egy következtetést vonhatunk le:

ha a belső támasz meggyengül, sok értékes eredmény elvész a nemzetek számára, bizonytalanul a jövő.

A „Jövő Paktuma” önjelölt lovagjai az említett példákkal is azt akarják bizonyítani, hogy a nemzetállamok, a hazafias kormányok képtelenek rendet tartani az országaikban, ezért föderális Európára és világkormányra van szükség.

Az Oroszország és a Kollektív Nyugat közötti fegyveres összecsapás okviszonyait még mélyrehatóbban, s a közvélemény segítségét is igényelve elemezni – kulcskérdés. A világhelyzet kedvezőnek tűnő alakulása ellenére sok országban nincs olyan haladás, amely az emberiség érdekében álló történelempolitikai igazság kimondását, elfogadását és érvényesítését tűzné a zászlajára. A fő kérdései ismeretében is lelkesen hazudozó politikusok, politológusok, képviselők, közéleti személyiségek, újságírók lássák be végre, nem létezik olyan elvi, elméleti, jogi, gyakorlati, történeti érv, amely alapján Oroszországot „mégiscsak agresszornak” lehet nevezni.

Oroszország a fegyveres konfliktus előtti évtizedben számos értelmes javaslatot tett a NATO-nak tárgyalásra, amely azonban elutasította, vagy válasz nélkül hagyta azokat. Ezalatt a nem-ukrán ukrajnai vezetés gyilkos harcot folytatott a saját orosz lakossága ellen. Ténykérdés, hogy ezzel szemben a webereknek, ursuláknak, macronoknak, tuskoknak és híveiknek egyetlen szavuk nem volt, ahogy a mi agresszorozóinknak sem! Oroszországot abban lehet elmarasztalni, hogy az oroszok gyilkolását és Ukrajna háttérhatalmi gyarmatosítását látva, túl türelmes volt, túl hosszú ideig kivárt.

Ám láthatólag ki tudja várni a háttérhatalmi téveszmék szolgálatában lelki beteggé vált Kollektív Nyugat összeomlását is.

Természetesen Trumpnak azon imperialista megközelítése sem fogja megijeszteni Oroszországot, miszerint mindent meg kell adni Ukrajnának, így kényszerítve Oroszországot a tárgyalásokra, az ő elképzelései alapján. Mint mindenkinek, neki is be kell látni, nem ez a béke útja.

Mi pedig kisebbet csalódunk, ha leállunk azzal a látszatkeltéssel, hogy az USA-ban rendszerváltás lesz.

Trump célja a belső és nemzetközi problémákkal terhes válságos szakaszt élő (amerikai) tőkésrendszer megmentése. Tartalmilag, az egyik tőkéscsoportnak a másikkal történő, egymás iránt kíméletes, de küzdelmes felváltása. Más szavakkal, rendszerváltás a rendszeren belül. Bár a szamár (a Demokrata Párt jelképe) és az elefánt (a Köztársasági Párt jelképe) mostani viharos helycseréje gyökeresebbnek tűnik, mint szokott lenni, e küzdelemben Trump már most sem szuverén és nem is lesz az. Ezt akár ne is tekintsük az ő hibájának, hiszen a rendszer sajátja.

E (világ)rendszerben már nemcsak a rátermett politikus, hanem a nagyhatalom sem lehet abszolút szuverén.

Az USA sem volt az még akkor sem, amikor a történelmi csúcspontján volt. A mostani politikájához képest a bel- és külpolitikában nyilván lesznek pozitív változások, de azok tartalma aligha képez patrióta bel- és külpolitikát, amit nálunk nemcsak várnak, hanem biztosra is vesznek. Csalódni fognak.

A valós rendszerváltás beindulása a BRICS fejlődése láttán valószínűbbnek tekinthető a nemzetközi életben, mint a háttérhatalom székhelyén.

A jelenlegi szövetségi kötelékek minket korlátoznak, de mégis sikeresen tudunk taktikai elemeket alkalmazni a világpolitikában. A BRICS olyan reális és rugalmas folyamatot és keretet képez, amely ezeknek helyet és lehetőséget biztosít.

Az ugyancsak zavarosabbá váló belső helyzetünk miatt még parancsolóbban szükséges a tisztánlátás a hazai tájon is.

Nagyobb figyelmet érdemelnek a belpolitika erősödő és jogos társadalmi bírálatai, amelyek különböző megnyilvánulási formáit illetékeseink remélhetőleg érzékelik, és kellően módosítanak.

A demokrácia még látszatra se a kesztyűs kézzel kezelt szerveződő, külföldről irányított, tollasodó nemzetidegen, vagy korcsosuló kisebbségeké, ne is a már meggyökeresedett élelmeseké és élősködőké legyen, hanem egyértelműen a magyar népi-nemzeti többség demokráciája. Csak így győzhetjük le a káoszt. Ez soha nem volt könnyű, most sem az, ezért

addig tegyük meg, amíg lehet.

Most áldott a sok kéz, átkozott a sok száj. Nem a szó fiaira, hanem a tettek embereire van égető szükségünk. Akiknek a politikája nem a másokhoz igazodást keresi, nem is pártatlan, hanem

egyértelműen és kizárólag magyar nemzeti pártos.

Nemcsak hangoztatja, hanem átülteti a napi gyakorlatba a helyes jelszót, hogy „Magyarország a magyaroké!” A várakozásoktól eltérően még úgy is alakulhat a helyzet, hogy ez még parancsolóbb lesz a jövőben, de akkor is csak így tarthatjuk szilárdan helyes irányban a kormánykereket „történelmi járművünkön”.