Tanárok, tüntik

Három iskolában tanítok, egyben tartják a tüntetéseket. A bérezéssel elégedetlenek és a leterheltséggel.

Azt gondolom, hogy a bérezés miatt sok-sok szervezet tüntethetne. Való igaz, hogy a tanári fizetést gyakran meghaladja egy eladóé az Aldiban vagy egy targoncásé. Szerintem magától is el fog jutni a kormány a bérek rendezéséig, csak nyilván nem megy minden szektorban egyszerre.

A leterheltség valóban nagy a klasszikus pedagógiához képest, amikor normál családi háttérrel rendelkező, hagyományos életvitelből érkeztek a gyerekek a közoktatásba, és nem volt elvárás, hogy a tanár "zenebohóc legyen", vagyis kiszolgálóintézmény napi 8-10 órában. Egyszerre értsen a szaktárgyához, a pszichés és mentális zavarokhoz, na meg versengjen a digitális bennszülöttekkel a figyelemért. Ma már 12 másodperc egy gyerek figyelmének a terjedelme! Nekem pár éve még 5 percről beszéltek a főiskolán. Amikor az első diplomámat szereztem, 25 percet emlegettek. Én a tanárságban ezt látom áttörhetetlen akadálynak, hogy nem tud a pedagógia válaszlépést tenni a mai körülményekre. Szerintem inkább ezért van ennyi pályaelhagyó. Így aztán tömegével jönnek a kényszerhelyettesítések – ráadásul nem szaktanárral, aki még annyit sem ért ahhoz, amit csinál, mint az elődje. Az adminisztráció igenis sok, ugyanakkor nincs belőle semmi következtetés és fejlődés, vagyis értelmetlen.

Ennek ellenére azt gondolom, hogy a tiltakozóknak ki kellene próbálni a fizikai munkát napi nyolc órában, a monoton munkát napi nyolc órában, vagy éppen azt, amikor egy multi osztja be az idejét, és ezért alig látja a családját.

Egy nagycsaládos pedagógus