TÉRHÁLÓ (Deli Mihály verse)

TÉRHÁLÓ

Nem kell egymást szeretni

Elég ha az út túlsó

oldaláról kalapot

emelünk, s megyünk tovább

Mindenki megérkezik

Mindenki otthonra lel

Azok ugyanúgy, akik

kalapot sem emelve

előre szegett fejjel

átrohannak az úton

Zümmögnek kaptárukban

Nap mint nap kirajzanak

Illatot, élményeket

mézes pénzt gyűjtögetnek

Mikor a pókhálóba

egy idegen test repül

a szálak megfeszülnek

minden csomó megrezdül

Új barátságok kelnek

és harcias közönyök

A tér lélegzik tovább

Kalapunk el is veszhet

Úgysem menekülhetünk

A mindenség telített:

örök kompozíció

Végtelen méhe nyitott:

érzéketlen szerelmét

nyeldesi / kiköpdösi

Mindent tud, és nem enged

Nem kell egymást szeretnünk

Bármerre forgolódunk

Istenünk ugyanaz

(a kép forrása: itt)