TÉRHÁLÓ (Deli Mihály verse)
TÉRHÁLÓ
Nem kell egymást szeretni
Elég ha az út túlsó
oldaláról kalapot
emelünk, s megyünk tovább
Mindenki megérkezik
Mindenki otthonra lel
Azok ugyanúgy, akik
kalapot sem emelve
előre szegett fejjel
átrohannak az úton
Zümmögnek kaptárukban
Nap mint nap kirajzanak
Illatot, élményeket
mézes pénzt gyűjtögetnek
Mikor a pókhálóba
egy idegen test repül
a szálak megfeszülnek
minden csomó megrezdül
Új barátságok kelnek
és harcias közönyök
A tér lélegzik tovább
Kalapunk el is veszhet
Úgysem menekülhetünk
A mindenség telített:
örök kompozíció
Végtelen méhe nyitott:
érzéketlen szerelmét
nyeldesi / kiköpdösi
Mindent tud, és nem enged
Nem kell egymást szeretnünk
Bármerre forgolódunk
Istenünk ugyanaz
(a kép forrása: itt)
Comments