Timaru-Kast Sándor: Az etruszk rejtély
Timaru-Kast Sándor tanulmánya
A Szilaj Csikó nyitóoldalán ajánljuk tisztelt Olvasóink figyelmébe a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület folyóiratát. Darai Lajos, Magyar Őstörténet rovatunk vezetője pedig a folyóiratból kínál hétről hétre olvasnivalót.
MAGYAR ŐSTÖRTÉNET
Timaru-Kast Sándor
AZ ETRUSZK REJTÉLY
Rejtély, egy homályos dolog, amit az ész világosan, értelmesen felfogni nem képes, midőn annak más dolgokkal összefüggését át nem látja. Különösen, megfejteni, kitalálni való feladat, pl. szó, vagy eszme, képes kifejezésekbe burkolva, milyenek az úgynevezett rejtettszók, vagy találós mesék. Rejtélyes az, aminek értelme, jelentése ami felfogásunkhoz képest homályos, el van takarva, vagy amit nem értünk. Ezen szavak alapja a rejt ige. Az aki rejt, elrejt, az valamit úgy eltesz, eldug, hogy mások észre ne vegyék, meg ne lássák, meg ne találják, ami bizonyos takaró, lepel, burok által szokott történni (Czuczor-Fogarasi nyomán).
A Wikipédia szerint pedig, a „rejtély” egy olyan tárgy vagy esemény amelyre nem ismert észszerű magyarázat. A rejtély lehet fiktív is, amikor például egy regényben szerepel. A rejtélyek közé sorolhatók a csodák is. A legtöbb rejtélyt a történelem során sikerül tisztázni, okaira tudományos magyarázatot adni. Léteznek kreált rejtélyek is. Ezeket sokszor politikai hátterű, esetleg „tudományos” köntösbe burkolt dogmák szorításában „kreált” titkok. A titok egy ismeret elrejtése mások elöl, megfejtését egy vagy több ember ismeri. Persze, ha a titok ismerője meghal, és később ezt nem sikerül megfejteni, a titokból rejtély lesz. Vannak olyan titkok, amelyet ismerőik nem akarnak nyilvánosságra hozni, csak a beavatottaknak tárják fel őket. Ilyenkor alakulnak ki a titkos társaságok. Ez utóbbiak motivációja különböző lehet: politikai, tudományos, vallásos stb. vagy ezek vegyesen. Közismert titkos társaság a szabadkőműves mozgalom (Wikipédia nyomán).
A fentebb elhangzottak tökéletesen ráillenek az „etruszk rejtély” fogalmára, bármelyik oldaláról közelítjük meg. Rejtély az eredetük, a történelmük, az írásuk, bármennyire is akaratoskodnak egyes kutatók vagy önjelölt mindentudók. Ez a rejtély nyilván egy „csinált” (kreált) titok, melynek kotyvasztása már az ókorban elkezdődött. Az, ami addig bizonyára (köz)ismert volt – az a tudás, amit már időszámításunk előtt is apáról-fiúra adtak át – az, hírtelen ismeretlené vált. Így lett az etruszkok eredete is egy hétpecsétes titok, amit úgymond politikai, már akkor az ókorban is megnyilvánuló, irigységből fakadó nacionalista indítékkal kovácsolt vasládába zártak. A mai hivatalos történelemírás állása szerint: Az etruszkok ez idáig ismeretlen eredetű ókori nép Közép-Itáliában, akik a Római Birodalom felemelkedése előtt a legjelentősebb civilizációt hozták létre. Saját elnevezésük mek volt, de egyes kutatók szerint rasz(e)na (Halikarnasszoszi Dionüsziosz állítása nyomán), ami inkább országrészt, tartományt jelenthetett. Latin nevükből (etrusci > *trusci > tusci) ered a mai Toszkána neve. Származásukról már az ókor óta számos elmélet született. Hérodotosz szerint Kis-Ázsiából vándoroltak be, Halikarnasszoszi Dionüsziosz szerint őslakók voltak, egy modern elmélet (Pallottino, ill. Altheim) pedig azt állítja, hogy az etruszk nép a bevándorló indoeurópai népek és az őslakó mediterrán népesség egybeolvadásából jött létre. A 20. század második felében egyre több mítoszról derült ki, hogy nagyon is valós történeti magja van. Így az etruszkok származására nézve fontos momentumnak tűnik, hogy a Vilusza állammal kapcsolatos hettita dokumentumok taru-ú-i-ša vagy ta-ru-i-ša nevet használnak Trója városára. Ez a névalak pedig kapcsolatot teremt az egyiptomi turusa népével, amely az ógörög nyelvben türszénosz lett. A Trója–etruszk kapcsolatot az Aeneis-féle eredetmítoszt erősíti meg (Wikipédia).
Ezen felül már régebben is felmerült az etruszkok és a magyarok rokonságának gondolata. Az etruszk-magyar nyelvi rokonságot először 1874-ben vetette fel Isaac Taylor brit tudós pap. Mario Alinei neves olasz nyelvész, felelevenítette ezt az elméletet, és 2003-ban megjelent könyvében azon elméletének ad hangot, mely szerint az etruszk nyelv a magyar nyelv egy archaikus formája (Etrusco: una form arcaica di ungherese), s így az etruszkok a magyarokhoz köthetőek és a finnugor nyelvcsaládba tartoztak. Elmélete végkövetkeztetése szerint az etruszkok a Kárpát-medencéből származnak, onnan vándoroltak dél felé, vettek részt a tengeri népek vándorlásaiban, majd telepedtek le Itáliában. Alinei feltevését olyan etruszk szakértők vettették el, mint Giulio M. Facchetti, A. Marcantonio, előbbi mint elvetemült indogermanista, utóbbi eleve azért, mert véleménye szerint „finnugor” nyelvcsalád nem is létezik. Ebbe a sorba beállt természetesen Brogyáni Béla magyar nyelvtörténész is, akinek rettenetesen viszketett, hogy beleszóljon ő is a vitába, hogy újra becsmérelje a magyar nyelvet és a magyar múltat. Érdekes, azért még senki sem hőbörgött, hogy az ősetruszk egy indogermán nyelvet beszélt volna, de aztán, miután átkelt az Alpokon, ezt azon nyomban el is felejtette, és elkezdett magyarosan ragozni. A ma ismert etruszk nyelvnek semmi köze sincsen az indogermánhoz. Van ellenben egy jó pár etruszk szó, amit a latinok átvettek (örököltek), és továbbörököltették a mai, indogermánnak mondott nyelvekbe (Wikipédia).
A mai tudományos álláspont szerint, mindhárom elméletnek igaza lehet. Ezt modern genetikai vizsgálatok is alátámasztják. Vegyük most sorra az ismert történelmi tényeket.
(...)
