ÚTKERESÉS (Barna Beatrix jegyzete)

Kertünkben van egy vadrózsabokor. Tövises ágainak sűrűjét csak kora tavasszal lehet megzabolázni, metszőollóval, védőkesztyűben. Akaratos, bizalmatlan, nehéz közelébe férkőzni. Égő piros virágait viszont kétszer is kibontja évente ‒ hagyva, hogy késő őszig  gyönyörködhessünk benne.

Már egy ideje figyelem, hogyan él különös szimbiózisban a tövében kinőtt görög liliommal. Ismeritek ezt a virágot? Hosszú, sűrű, hegyes levelekkel borított szár tetején nőnek ki csodálatos bársonyos, narancssárga kelyhei. Az is meglehet, hogy nem ez az igazi neve, nem ellenőriztem egyetlen növényhatározóban sem!  Valahogy biztos menedéket talált  virághagymája  a  rózsabokor  aljában.

A hosszú téli pihenő után tavasszal megkezdi életét, növekedni kezd. Szárba szökkenése nem egyszerű feladat, át kell törnie a vadrózsa kusza, szúrós ágai közötti fényszegény, alsó réteget.  FÉNYRE vágyik. Keresi a fényt. Fejlődésének egyetlen célja most a növekedés, szomjasan issza a föld nedvességét. Szárnövekedése olyan gyors, hogy ‒ képzeljétek el ‒ magassága lassan meghaladja a bokor magasságát! Egyszer csak eléri a fényt. Egy kicsit megpihen, de várja a többi feladat. Duzzadt bimbókat nevel. Egy szép napon üdvözli az éltető NAPOT, és kibontja, megmutatja addigi küzdelmes életének gyönyörű virágait. Lassan, nem egyszerre, mert érzi: ez létének koronája, ékessége, büszkesége. Ilyenkor lassítani igyekszik az idő múlását. Naplemente után a szirmok összegyűrődve bezárulnak, hogy majd a felkelő nap fényében újra pompázzanak.

Beteljesítette feladatát. A természet körforgásában energiái megpihennek, erőt tartalékolva, hogy megújulását évről-évre megismételhesse. Késő őszig láthatod virágtalan egyenes szárát, majd leveleit sárgán, fonnyadtan elveszti, készül hosszú téli álmára.

Bizonyára azt mondod, milyen furcsa látvány egy rózsabokorból kinövő liliom ‒ de miért bontanánk meg egységüket, ha ez őket nem zavarja? A tüskék, az akadályok leküzdése erőssé és ellenállóvá teszik ‒ képessé válik arra, hogy a maga útját járja. A saját útját!  Szükség van próbatételekre.

A  természet ‒ ha figyelsz rá ‒ mindig útbaigazít!