Vajda Miklós: Az önfeladás kronológiája – avagy időrendi áttekintés Európa elárulásáról
Amit a hazai sajtó sem mond el nekünk
2022. július 29-én a Paláverben beszéltem arról, hogy az EU csatlakozási szerződési tárgyalásokon a magyar tárgyaló delegáció elől kb. harminc korábbi szerződést eltitkoltak, amelyeket az EU az arab országokkal kötött, Európának a muzulmánok általi meghódítása érdekében. Ezért a csatlakozási szerződés rosszhiszemű volt, amely a római jog szerint semmisnek minősül, tehát a csatlakozásunk az EU-hoz jogilag érvénytelen.
Másnap egy telefonáló visszatért erre a témára, mire a műsorvezető azt mondta: „Miklós szeret ilyen köveket bedobni, nem tudom, hogy így van-e, vagy sem.”
Mivel nem szoktam alaptalan kijelentéseket tenni, ezért az alábbiakban közlöm a legfontosabb eltitkolt szerződéseket. Továbbá annyit tudok ígérni, hogy a jövőben nem köveket, hanem sziklákat fogok az EU poshadt állóvizébe dobálni.
Egy egyiptomi születésű zsidó társadalomtudós, Bat Ye’Or (Gisele Littman) a londoni, a genfi és a kairói egyetem tanára kutatta az arab világ és a kereszténység kapcsolatát. 2005-ben megjelent Eurabia: The Euro-Arab Axist (Eurábia: az euro-arab tengely) című könyve szerint:
Létezik egy összeesküvés Európa ellen, amelyet Franciaország és az arab országok közösen irányítanak. A célja pedig Európa iszlamizálása, az európai és az arab kultúra szintetizálása.
Az Eurábia koncepció 1973 után kapott lendületet, amikor teljesen különböző feltételek mellett élő társadalmakat akartak egységes szabályozás alá kényszeríteni.
Európa energiával való ellátásához arra volt szükség, hogy az arab világ erről gondoskodjon, cserébe pedig az arabok azt kérték, hogy korlátlanul jöhessenek Európába, és az iszlám kultúrának elsőbbsége legyen. Ezt az üzletet megkötötték, ahelyett, hogy az orosz (akkor még szovjet) energiahordozókat vásárolták volna meg.
Már az 1920-as években megszülettek azok az arab dokumentumok, amelyekben tervek voltak arra, hogy Észak-Amerikát és Európát is fegyver nélkül, kulturálisan, gazdaságilag, pénzügyileg elfoglalják.
A Muszlim Testvériséget, amely az elmúlt évszázad legfontosabb iszlamista mozgalmának tekinthető, Hasszan al-Banna alapította 1928-ban, így indította útjára a mozgalmát:
„Azt akarjuk, hogy ismét az iszlám zászlaja lobogjon azokon a területeken, amelyeknek a lakói elég szerencsések voltak ahhoz, hogy egy darabig iszlám uralom alatt élhettek és hallhatták, amikor a müezzin Isten imádására szólította fel őket. Ezt követően az iszlám fénye kialudt, és visszatértek a hitetlenek. Andalúziának, Szicíliának, a Balkánnak, Dél-Olaszországnak, és a görög szigeteknek, amelyek korábban mind iszlám gyarmatok voltak, vissza kell térniük, az iszlámnak ölelő karjaiba. A Földközi tengernek, és a Vörös tengernek ismét iszlám beltengerré kell válnia, ahogyan az korábban volt.”
Nézzük át nagy vonalakban,
hogyan árulták el Európát annak politikusai
(A sorszámok nem a tárgyalások sorrendiségét jelölik,
hanem az általam kiválasztott megállapodásokat.)
1.) 1967. november 27: Charles de Gaulle szerint, az arab világ vált a francia külpolitika alapjává.
2.) 1969-ben Kairóban, az arab népek támogatására rendezett második konferencián olyan parlamenti csoportok létrehozását kezdeményezték, amelyek elősegítik az arab népek és Európa kulturális közeledését.
3.) Az 1970-es években megkezdődött a történelem átírása az európai egyetemeken. Ezt az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (Parlimentary Assembly of the Council of Europe) hagyta jóvá. A program címe: Az iszlám civilizáció hozzájárulása az európai kultúrához. Ezt a programot Jacques Chirac francia elnök 1996 áprilisában, Kairóban megerősítette. Majd Romano Prodi, az Európai Unió Bizottságának akkori elnöke is támogatásáról biztosította.
4.) A European Comite and the world című szerződés (1974) egy nagyon komoly, részletes, adatokkal alátámasztott paktum, amely arról szól, hogyan fogják iszlamizálni Európát. Tehát bizonyítható, hogy van egy ilyen folyamat.
5.) 1974 júliusában, Párizsban létrejött az Euro-Arab Együttműködés parlamenti Szövetsége, amely Euro-Arab Dialógus (EAD) néven működött. 2015-ben már több mint 600 tagja volt, és minden nagyobb nyugat európai politikai párt képviselői részt vettek benne.
6.) 1977 Velencei Értekezlet: Minden eszközzel elő kell segíteni az arab és más mohamedánok bevándorlását Európába. Itt dolgozták ki azokat a módszereket, amelyekkel ma elözönlik Európát.
7.) 1983 Hamburg: Közös euro-arab kulturális központokat kell létrehozni az európai fővárosokban. Ezeket a megállapodásokat politikai okokból nem foglalták írásos dokumentumokba, csak a „párbeszédről” tettek említést. Az Európa Tanács képviselői minden bizottságban és munkacsoportban jelen voltak az Arab Liga küldötteivel együtt. A döntéseket zárt üléseken hozták, hivatalos jegyzőkönyvek nem készültek. Európa népei erről semmit sem tudtak.
8.) 1991. szeptember 19-én az Európai Unió Parlamenti Közgyűlése az 1162-es ajánlásában nyomatékosan hangsúlyozta, az iszlám civilizáció hozzájárulását az európai kultúrához.
9.) 1995. november 27-28.: a Barcelonai Találkozó. Az EAD-ot támogatta a MEDEA intézet (az Euro-Arab Együttműködést Kutató Európai Intézet – European Institue for Research on Mediterranean and Euro-Arab Cooperation) és az Európai Intézet a Mediterránium Kutatására, valamint az Euro-Arab Együttműködés nevű szervezet, amely az Európai Bizottság támogatásával jött létre. A gazdasági és a politikai menekülteknek Európában biztosítandó megélhetési körülményeiről is tárgyaltak.
A Barcelonai Deklarációban minden elképzelhető kedvezményt megígértek az arab világnak. (A német nyelvű változat ezen a linken érhető el.
De ez nem öltötte a formális nemzetközi megállapodásoknak a formáját, az Európai Unió brüsszeli bizottsága mégis mindent kínos pontossággal betart, mintha ez egy valódi nemzetközi szerződés lenne. Az iszlám országok viszont nem tartják be. Mindent elfogadnak, ami nekik jó, de ami őket kötelezné a viszonosságra, azt nem tartják be.
Magyarország nem vett részt ezen a konferencián, mert akkor még nem volt az EU tagja, és a konferencián született megegyezéseket a később csatlakozó országok kormányai elől eltitkolták, de azok betartását számukra is kötelezővé tették. Egy összefoglaló ismertetés magyarul itt érhető el.
Ebben le van írva, hogy az Európai Unióban a történelemkönyveket átírják, hogy azokban a muzulmánok kedvezőbb színben tűnjenek fel. A muszlimok korlátlanul jöhetnek Európába, letelepedhetnek, hozhatják a rokonaikat. Ezzel fel akarták gyorsítani az Euro-mediterran process, az Európa és a Földközi tengeri országok közötti folyamatot.
Az Európai Gazdasági Közösség szerződést kötött az összes arab országgal úgy, hogy arról egyáltalán nem tájékoztatta az európai népeket. Mert az Európai Unió a nemzetközi pénzügyi közösség vazallus intézménye.
10.) 2003 decemberében az Európai Unió Tanácsának főtitkára, Javier Solana, az EU Bizottságának az elnöke, Romano Prodi, és Chris Patten, az EU Bizottság tagja, aláírták Az Európai Unió és az arab világ partneri kapcsolatának az erősítése nevű tervet. Ez kilátásba helyezi a kulturális, vallási, civilizációs és a médiakapcsolatok erősítését.
Az arab bevándorlók lényegesen hozzájárultak Európa fejlődéséhez, ezért küzdeni kell a rasszizmus, és a diszkrimináció minden formája ellen. Teljes mértékben tiszteletben kell tartani az Európába bevándorlók jogait. Az európai tömegtájékoztatás ezekről nem adott hírt, noha a következmények véget vethetnek annak az Európának, amelyet ma még ismerünk.
Hogyan árulta el Magyarországot az Európai Unió?
2004. május 1. Magyarország EU csatlakozásának a napja. Mi történt a csatlakozásunk után?
11.) 2004 májusában a Dublini Tanácskozáson az Euro–Mediterrán Együttműködéshez tartozó országok külügyminiszterei deklarálták: Folyamatban van a Mauritániától Iránig, a Földközi tengertől a Közel-Keletig terjedő térségre vonatkozó nézetek egyeztetése.
A nyilatkozat arra nem tér ki, hogy mit jelent, hogy az európai országok együttműködnek a muszlim országokkal a belügyek és az igazságszolgáltatás terén. Magyarország a tanácskozáson nem vett részt, mert nem volt tagja az együttműködésnek.
12.) 2004. június: Isztambuli Konferencia. Walter Schwimmer, az Európa Tanács főtitkára szerint az európai sokféleségnek már szerves része az iszlám. Ezért az Európa Tanács mindent megtesz az iszlam0ofóbia, az antiszemitizmus és a türelmetlenség más formáinak a leküzdéséért.
13.) 2004. december: konferencia az arab iszlám kultúra bemutatásáról az európai iskolák történelemkönyveiben. A konferenciát „Learning to live together” (megtanulni együtt élni) címmel tartották. A résztvevők arról tárgyaltak, hogy milyen negatív előítéletek fordulnak elő a meglévő tankönyvekben az arab iszlám kultúrával kapcsolatban, és hogyan lehetne ezeket meghaladni. Az Európai Uniónak együtt kell működnie az Iszlám Konferencia 56 tagállamával, hogy létrehozzanak egy tankönyveket felülvizsgáló bizottságot.
14.) 2005. június, Rabat. „A kultúrák és a civilizációk együttműködése közötti párbeszéd elősegítése” című konferencia, az UNESCO és az iszlám Nevelési Tudományos és Kulturális Szervezet rendezésében.
A tankönyvekből eltávolítandó negatív előítéletek alatt az Európa ellen 1300 éven át folytatott iszlám dzsihád – szent háború – tényeinek az eltávolítását értik.
15.) 2006. február. Algíri deklaráció: Közös Vízió a jövőről. (Shared Vision of the Future) „Fontos egy olyan euro-mediterran identitás létrehozása, amely az egyetemes értékeken alapul.” A partnerekkel létre kell hozni egy közösen irányított hálózatot az iskolai nevelési rendszer harmonizálására. Egy olyan civil megfigyelő szervezet létrehozását kezdeményezi, amely felveszi a harcot a rasszista kijelentésekkel és a különböző vallások, nemzetiségek és etnikai csoportok elleni gyűlölet terjesztésével.
16.) 2007-ben létrejött az „Alapítvány a kultúrákról és a Civilizációkról Folytatott Párbeszédről” nevű szervezet. Azóta mindent ellenőriz, amit az iszlámról Európában mondanak, írnak és tanítanak. Az Európai Gazdasági Közösség, majd az utódja, az Európai Gazdasági és Monetáris Unió politikai és kulturális szervezetei fokozatosan létrehoztak egy képzeletbeli iszlám civilizációt és történelmet. Az alapvető emberi jogok megsértésének a tényeit (azokban az országokban, ahol a sariát alkalmazzák) a nőkkel és a nem muszlimokkal szemben, teljesen mellőzték.
17.) 2007. december 17-én az éjszakába nyúló ülésen Magyarország a tagországok közül elsőként tárgyalta a Lisszaboni szerződést.
A magyar parlament összes frakciója, olvasatlanul és lefordítatlan állapotban elsőként elfogadta azt. Ez nem volt más, mint lemondás az ország teljes szuverenitásáról.
Erről akkor semmilyen formában senki sem tájékoztatta a magyar közvéleményt. 2007. évi CLXVIII. törvény. Aláírásra meghatalmazták: A Magyar Köztársaság miniszterelnökét, (Gyurcsány Ferenc) Dr. Göncz Kinga külügyminisztert; „Az országgyűlés a törvénnyel felhatalmazást ad 2007. december 13-án aláírt, az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló Lisszaboni szerződés kötelező hatályának elismerésére.”
Aláírva 2007 12 13, ratifikálva 2007 12 20 okmányok leadva 2008 02 06 életbe lépés 2009 12 01
Lisszaboni szerződés 21. cikk. 2 bek.
h) előmozdítsa egy erősebb többoldalú együttműködésen és a világnak a felelős kormányzásán alapuló nemzetközi rendszer létrejöttét.
18.) 2008-ban Máltán 49 európai ország külügyminiszterének volt egy csúcstalálkozója, ahol mindenre elkötelezték magukat az európai országok úgy, hogy nincs viszonosság.
Oriana Fallacci, nemzetközileg is ismert politikai újságíró a La Forza della Razione (Az értelem erejével) című könyvében írja:
„Eurábia eszméje a kulturális, tudományos életet is elérte. Konferenciák egész sora foglalkozik az iszlámmal, az arab világgal, a vallásközi párbeszéddel, ami pozitív lépés. Az azonban kevésbé, hogy ezeken a konferenciákon sok tudós azt kívánja bizonyítani, hogy Európa valamennyi vívmánya muzulmán eredetű, még a felvilágosodás is – ahogy azt Reinhardt Schultze német orientalista kifejtette.
Eközben újraírják a történelmet, mint Orwell regényében, az 1984-ben.
A vallásközi párbeszéd feltételeinek, egymás vallását tisztelő, egyenrangú felek eszmecseréjének pedig aligha felel meg, hogy a keresztény résztvevők hallgatnak akkor, amikor egyes iszlám hittudósok a kereszténység és az iszlám zsidó gyökereit egyszerűen letagadják, vagy azt állítják, hogy a zsidóság egyszerűen ellopta a kinyilatkoztatást. De még megdöbbentőbb keresztény részről annak elfogadása, hogy Jézus csak egy próféta a sok közül.”
19.) European Foreign Policy in times on crisis, the euro arab dialog – ebben egy Jean Monet rész arról szól, hogyan kell feldolgozni Európának az iszlamizált történelmét.
20.) Rendszeresen vannak értekezletek Athénban, ahol az európai és az arab országok vezetői egyeztetnek.
21.) A 2011. május 11-én, az Isztambuli Egyezmény elismerte a biológiai nemek (nők, férfiak) mellett a társadalmi nemeket is. Magyarország 2014 március 14-én aláírta, de a parlament azóta sem ratifikálta az egyezményt, ezért az nem lépett hatályba. Az egyezmény, a kötelező "nemi sztereotípiák ellenében", lényegében gender ideológiai nevelést irányoz elő a közoktatás minden szintjén.
Az Egyezmény „célja változásokat elősegíteni a nők és a férfiak társadalmi és kulturális viselkedésmintáiban, és megszüntetni azokat az előítéleteket, szokásokat, hagyományt és más gyakorlatokat, amelyek a nők alsóbbrendűségének gondolatán vagy a sztereotip női és férfi szerepeken alapulnak.”
Az Isztambuli Egyezmény korlátozhatja a szülők jogát, hogy visszautasítsanak olyan iskolai órákat, és tanterveket, melyben a genderről, a szexuális orientációkról vagy a transzneműségről (ezen belül akár nem-átalakító műtétekről) tanítják gyermekeiket.
22.) 2018. december 10.: Marrakesh-i konferencia. A már megindított európai bevándorlás tapasztalatait, és annak finomítását tárgyalták meg a résztvevők. Elfogadták az ENSZ globális migrációs megállapodását. Összesen 150 ország képviselőjének részvételével zajlott. Antonio Guterres ENSZ-főtitkár a tanácskozást megnyitó beszédében azt hangsúlyozta: nem szabad engedni a félelemnek és a migráció kérdését övező hamis narratíváknak. A tanácskozáson Magyarország nem vett részt.
23.) 2019. február: Az EU és az Arab Államok Ligája vezetői a két térség között első ízben megrendezett csúcstalálkozón megállapodtak partnerségük szorosabbra fűzéséről. A csúcstalálkozó részvevői együttes nyilatkozatot fogadtak el.
Ebben a posványban élünk ma. Az EU elvárja a magyarság teljes nemzeti önfeladását, és ezért indít Brüsszel folyamatosan kötelezettségszegési eljárásokat, miközben visszatartja az országnak jogosan járó kifizetéseket.
Továbbá mindez azt is megmutatja, hogy az EU vezetői már kezdettől fogva, álságos szándékkal, rosszindulatúan tárgyaltak, és nem tartották Magyarországot egyenlő rangú tárgyalófélnek.
Mindezért azok a felelősek – párthovatartozásra való tekintet nélkül –, akik a csatlakozási szerződések során nem kérték ki, nem tanulmányozták az EU korábbi szerződéseit az arab országokkal. Ha pedig kikérték, és tudtak ezekről, akkor még a népszavazás előtt a magyar nép tudomására kellett volna hozni a szerződések tartalmát. Ennek elmulasztása azt jelenti, hogy a tárgyaló delegáció tagjai – párthovatartozásra való tekintet nélkül– minősített hazaárulást követtek el.
Sajnos a magyar külpolitika sohasem érvelt a fentebb leírtakkal, pedig ez hivatkozási alapot jelentene a Magyarországgal szembeni szankciókkal kapcsolatban. Sőt, még az EU-ból való kilépést is kilátásba lehetne helyezni, hiszen jogszerűen be sem léptünk.
