top of page

Vajda Miklós: Trianon titkai 10. – A La Charité sur Loire-i dokumentumok





A trianoni békediktátum Magyarországgal szembeni szigorának a fő indoka az volt, hogy 1914-ben a Magyar Királyság robbantotta ki az első világháborút. Nézzük meg közelebbről ezt az állítást!

1940. május 10-én Németország megindította támadását Franciaország ellen.

Május 15-én reggel Paul Reynaud francia miniszterelnök felhívta Winston Churchillt, aki május 10-e óta volt brit miniszterelnök, és azt mondta neki:

„Legyőztek minket. Megvertek minket, és elvesztettük a csatát.”

A kétségbeesett Churchill május 16-án Párizsba repült, hogy a helyszínen tájékozódjon, és azonnal felmérte, hogy menyire válságos a helyzet. A francia kormány ekkor már felkészült a főváros kiürítésére, és a titkos dokumentumok megsemmisítésével és elszállításával volt elfoglalva.

Churchill megpróbált lelket verni Reynaudba, de ez nem sikerült. Ekkor megkérdezte, hogy hol van a hadászati tartalék?" majd ezt franciául is megismételte: Oú est la masse de manoeuvre? Gamelin francia tábornok válasza:

„Aucune.” Az nincs”.

„Odakünn, a minisztérium kertjében nagy rőzsetüzek füstje tekeredett az ég felé, s az ablakon át láttam, ahogy tiszteletre méltó hivatalnokok irattári kézikocsikon a máglyákhoz hordják az iratokat. Javában folytak tehát Párizs kiürítésének előkészületei.” (Winston Churchill: A második világháború. I. kötet 230 oldal. Európa könyvkiadó, 1989)

Látva a francia állam és a hadsereg vezetőinek pánikhangulatát, Churchill ötven láda francia pezsgő, konyak, némi kaviár és jó minőségű szivarok társaságában visszarepült Londonba.

A német támadás kezdetén, a Külügyminisztérium levéltárában archivált és a francia főhadiszálláson lévő dokumentumokat és titkos diplomáciai iratokat Montrichard-ba szállították. A dokumentumok másik részét vonaton szállították Briare településre, június 15-én. Mindkét szállítmánynak a célállomása La Charité-sur-Loire volt, hogy majd onnan Vichy-be irányítsák, ahol a Párizsból elmenekült francia kormány működött.



Német katona a Loire partján


Június 14-én elesett Párizs, a Wehrmacht pedig tovább vonult déli és nyugati irányba. Június 17-én Philippe Pétain marsall bejelentette, hogy országa fegyverszünetért folyamodik Németországhoz, amit június 22-én írtak alá a Compiègne-i erdőben, ugyanabban a vasúti kocsiban, amelyben 1918 novemberében az I. világháborút elveszített németekkel aláíratták a háborút lezáró fegyverszüneti egyezményt.

A dokumentumokat szállító utolsó vonatnak június 16-án 0 óra 10 perckor kellett volna elindulnia, de technikai nehézségek miatt, csak másnap 7. 45-kor történt ez meg.

Mivel az utakon és a vasúton menekülő polgári lakosság miatt nagy volt a torlódás, ezért a haladás rendkívül lassú volt. La Charité-sur-Loire vasútállomásán 15 órakor, leállították a vasúti forgalmat, a német légierő támadása miatt. Június 16-án 18 órakor a németek elől menekülő francia hadsereg egységei felrobbantották La Charité sur Loire település hídját, hogy ezzel is késleltessék a német hadsereg előnyomulását. Még aznap 18.45-kor az első német tankok megérkeztek az állomásra.

1940. június 19-én La Charité sur Loire állomásán Ulrich Liss vezérőrnagy, franciául is értő német tiszt a Wehrmacht titkosszolgálatának (Abwehr) a tagja, a mellékvágányra tolt, mozdony nélküli vasúti szerelvény egyik kocsijában talált egy dossziét, amely különösen érdekes dokumentumokat tartalmazott. (A harcoló német csapatok mögött az ellenség nyelvét jól értő hivatalnokok, történészek és tudósok voltak, az esetleges megtalált iratok rendszerezésére. Ulrich Liss: Westfront 1939/40.)

Mivel az okiraton egy sajátságos titkos kód volt, beszolgáltatta azt közvetlen parancsnokának. Kiderült, hogy fontos felfedezésről van szó. Bizalmas és titkos dokumentumok, voltak, amelyeket a francia titkosszolgálatnak el kellett volna pusztítania, de már nem volt rá ideje. Ezért az állomást, a postát, az összes középületet, a vasúti kocsikat és a környéket német alapossággal újra átkutatták. A dokumentumokat Erwin Kaffke ezredes, az Abwehr tisztje, aki a 2. Német Hadsereg vezérkarához tartozott. rendszerezte, majd azokat a Clamecy-ben lévő vezérkarhoz továbbította. Felismerve a lelet fontosságát, egy fordító csoport, vázlatokat készített a dokumentumokról, majd két speciális géppel szállították azokat a főhadiszállásra.

A kutatás során a Wehrmacht főparancsnokság birtokába került egy páratlan történelmi jelentőségű, több vagon terjedelmű dokumentum gyűjtemény, amely a francia hadsereg-főparancsnokság titkos archívumának és eredeti dokumentumainak egy részét tartalmazta.

Megtalálták a francia angol és amerikai politikusoknak, a diplomáciai levélváltásait. Az anyag az 1905-ös orosz forradalom az I. világháború, az 1917-es oroszországi bolsevik forradalom, a Romanovok likvidálása, a Versailles-i és a Trianoni békediktátum, a gazdasági világválság, és a II. világháború előkészítésének a francia diplomáciai levéltárakban őrzött dokumentumait tartalmazta. Továbbá a szövetségesek legfőbb haditanácsának az 1940. február 5, március 27, 28, április 5, 9, 22, 23, 27-i május 6-i üléseinek jegyzőkönyveit, titkos aktáit, valamint az összes gyűléseinek jegyzőkönyveit. Az okmányok Maurice Gamelin tábornok, Edouard Daladier nemzetvédelmi miniszter, (korábbi miniszterelnök,) Maxime Weygand főparancsnok, Paul Reynaud miniszterelnök, Pierre Laval, Georges Clemenceau és mások sajátkezű francia nyelvű széljegyzeteit és aláírásait tartalmazták. Az okmányok dokumentálták az első világháború előkészítését, a francia, angol és amerikai elképzeléseket Németország teljes kizsákmányolására, újbóli háborúba taszítására és a háború kiterjesztésére szőtt terveket. A francia hadsereg-főparancsnokság 1940. július 1-én Clermont-Ferrand-ban feloszlott.

Ezek az okmányok felvilágosítást adnak a két világháború előkészítésének és megvívásának a terveiről. Mindenekelőtt megmutatják, hogy e rideg politikusok (nem csak franciák) és katonai körök szemében minden kis nemzet csak eszköz volt.

A francia politikusi és tábornoki kar, és a külügyminisztérium dokumentumairól a németek másolatokat és mikrofilmeket készítettek. Ezek tartalmazták azokat a törekvéseket, amelyek a háború kirobbantására, majd annak kiszélesítésére irányuló angol–francia tervekre vonatkoztak, az amerikai bankárok segítségével. Továbbá a francia tábornoki kar titkos aktáit.

A több vagon terjedelmű dokumentumot további tanulmányozás céljából Berlinbe szállították, ahol a német külügyminisztérium szakértői és a levéltárosok rendszerezték azokat. A feltárt anyagok rendezése után a német propaganda – francia nyelven is – készített egy összefoglaló kiadványt a dokumentumokból.

A háború végén, Berlin elfoglalásakor a teljes anyag valószínűleg a Dicsőséges Felszabadító Vörös Hadsereg birtokába került. A Szovjetunió, a korábbi diplomáciai manőverezések miatt szintén meg volt említve a dokumentumokban. (A Wilhelmstrasse, ahol a német külügyminisztérium volt, a Vörös Hadsereg által 1945-ben megszállt szektorba esett, ezért valószínűsíthető, hogy az anyag eredeti példányai a háború vége óta a moszkvai Trófea levéltárban pihennek.)

Minderről Léon Degrelle-nek a Magyarországon soha ki nem adott Hitler born at Versailles (Hitler Versailles-ban született.) című könyvében lehet olvasni.

Degrelle, úgy véli, hogy a Versailles-i békediktátum mögött meghúzódó nemzetközi pénzügyi oligarchia valójában olyan helyzetet akart teremteni Németországban is, mint amilyen 1917-ben jött létre Oroszországban, és amely a cári rendszer bukásához, majd egy rövid átmenet után a bolsevik diktatúrához vezetett. A teljesíthetetlen Versailles-i feltételek a nyomukban járó pénzügyi összeomlással, és inflációval, valamint a belső forrongással lehetővé tettek volna egy bolsevik típusú hatalomátvételt a vesztes Németországban is.

Szó szerinti idézet Leon Degrelle könyvéből:


„1939 nyarán Nagy-Britannia és Franciaország kormányai titokban teljes hadi együttműködésről tárgyaltak a Szovjetunióval. A tárgyalásokat Moszkvában tartották és Zsukov marsall írta alá a tárgyalási jegyzőkönyveket. A jegyzőkönyvek birtokomban vannak. Elképesztőek. Van bennük egy szerződés, amely garantálja Nagy-Britannia és Franciaország semlegességét, ha a Szovjetunió megtámadná Németországot. Ha megkötik, a Szovjetunió rögtön támogatja az angol—francia csapatokat, a teljes szovjet légierővel. Ennek fejében a Szovjetunió a balti államokat követelte és szabad utat Lengyelország felé. A tervet korai közös támadásnak nevezték.

A háborút lezáró békeszerződések 231. cikkelye kimondta, hogy a háborúért a vesztes államok a felelősek. (Ezzel egyúttal azt is elismerték a vesztesek, hogy a háborús károkért kártérítést, úgynevezett jóvátételt fognak fizetni a győztesek részére.)

Azon a napon, amelyen 1940-ben a nyugati villámháború győztes német seregei bevonultak Párizsba, a magyar képviselőház ülésén mondotta gróf Csáky István akkori külügyminiszter:


„Azokat a fegyvereket, amelyek ma Európában dörögnek, Versailles-ban, Neuilly-ben, Trianonban és St. Germain-ben töltötték meg“.

A nemzetközi pénzkartell mindig úgy háborúzik, hogy a rendelkezésre álló tőkéjével a háborúra kiszemelt feleket valamilyen ürüggyel összeugrasztja, majd a résztvevőket kölcsönökkel finanszírozza, és ezzel a háború időtartamát, annak részleteit és a végkimenetelét is befolyásolja a maga érdekei szerint. Majd a békekötés után a minden oldalon kölcsönként befektetett pénzét kamatostól visszakapja, miközben újabb hiteleket nyújt az újjáépítésben. A következő háborúban pedig minden kezdődik elölről.

Mindezek tudatában nem lehetnek kétségeink afelől, hogy a „nyugati demokráciák” tervelték ki, majd hajtották végre azokat az akciókat, amelyeknek a célja – sok egyéb mellett – Magyarország teljes és visszafordíthatatlan felszámolása volt. Ezt a tervet azóta sem vették le a napirendről, legfeljebb más eszközökhöz folyamodnak.





 

Forrás:





34 megtekintés

留言


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page