Világ oligarchái egyesüljetek! – A multipoláris világrend és a világforradalom IV. – Kína a minta...
Vukics Ferenc elemzése
„Az ember nem válhat tökéletessé száz év alatt sem, de korrupttá egy nap leforgása alatt is válhat.” – kínai közmondás
Ahogy múlnak a hónapok, egyre inkább az az érzésem támad az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatban, hogy ez az a bizonyos Bogár tanár úr által emlegetett „lejátszástechnikai felszín”. A tanár úrral néhány következtetésben nem értünk egyet, de az már világosan látszik, hogy a konfliktus minden szereplője elérte, hogy azt gondoljuk, hogy Ukrajnában dől el minden, miközben egyértelműnek tűnik, hogy Kelet-Ukrajna jelenleg csak egy másodlagos hadszíntér. A „Globális Nyugat” éppen most szedi össze minden erejét, hogy felkészüljön a végső csatára az ő mindenhatóságát éppen a közelmúltban megkérdőjelező „Nem Nyugat” formálódó szövetségével szemben. Mindenki abban reménykedik, hogy hamarabb végez az erők összegyűjtésével, mint a másik. Bármennyire is furcsának tűnhet, de az orosz haderő „harcászatilag érthetetlennek tűnő” cselekedetei mögött is az a meglátás látszik, hogy „nem ez a fontos” és „nem erre kell elsősorban összpontosítani”. Amíg a fegyverek kibékíthetetlen lokális ellentéteket gerjesztenek nyugati szomszédunkban, addig egy sokkal nagyobb globális méretű „lázadás” körvonalazódik a világban, és minden jel szerint ennek az erőnek az összeállása a háborúban közvetlenül érintett oroszok számára is fontosabb, mint az ukrán hadszíntér eseményei. A másik fontos „kellemetlen érzésem” pedig az, hogy nemzetek helyett valójában a Nyugat és a Kelet „oligarcháinak” egymás közötti leszámolása zajlik. Bárki, bármit is mond, nem nagyon tudok jelentős különbséget tenni a Nyugat nagy cégeinek vezetői, az orosz oligarchák és a kínai kommunista párt kivételezett gazdagjai között. Különböző eszközökkel mindháromnak sikerült elérnie, hogy teljes ellenőrzést gyakoroljon a saját lakossága felett és lassan már minden látszatát is elkerülik annak, hogy valaha is be akarták volna tartani a demokratikus együttélés játékszabályait. Ezzel pedig mindannyian a vesztes oldalra kerülünk.
Kína a köz- és magánoligarchia fúziója
A világ egyetlen nagy fejlett gazdasága, amely Oroszországnál is tovább ment a köz- és a magánszektor egyesítésében, az Kína. Kína egy neofuedális kapitalista állam, amely technokráciaként működik egy oligarcha-dinasztia vezetésével. Szó sincs itt már a szocializmusról!
Mao forradalmának nagy katonai és politikai vezetőit, akik később sikeresen kikerülték Mao kulturális forradalmának hullámait (1966-1976), együttesen "a nyolc halhatatlan" néven emlegették.
Amikor a Rockefellerek és a Trilaterális Bizottság Henry Kissingert elküldték Kínába, hogy előkészítse a terepet Nixon amerikai elnök kínai látogatásához az 1970-es évek elején, a halhatatlanok közül heten úgy döntöttek, hogy közös politikai súlyukkal a szintén halhatatlan Teng Hsziao-ping gazdasági reformjai mögé állnak.
Mao 1976-ban bekövetkezett halála után kezdődött meg a kínai gazdaság nyitásának folyamata. A prominens trilateralisták (mint például Bill Clinton amerikai elnök), globális befektetési cégek, nyugati székhelyű multinacionális vállalatok és magánbefektetők fokozták a közvetlen külföldi befektetéseket, hogy segítsék Kína halhatatlanjait az ország gazdaságának, pénzügyi szektorának, katonai, ipari és technológiai képességének modernizálásában. A modernizáció lehetővé tette a kínai oligarchia felemelkedését.
A halhatatlan Wang Zhen tábornok például támogatta Teng gazdasági liberalizmusát, de a kínai állami vagyon hatalmas darabjait is a magáévá tette, és fiára, Wang Jun-ra bízta.
Ezt követően Wang Jun együttműködött Eng gazdasági tanácsadójával, Rong Yirennel, hogy az immár magántőkéjét a Citic Group Corp-ba mentse át, amely aztán Kína "állami tulajdonú" befektetési társasága lett.
A Citic Group egy olyan állami-magán társulás, amely ma jelentős befolyással rendelkezik Kína pénzügyi szolgáltatásai, fejlett gyártási technológiája, a modern anyagok előállítása és a városfejlesztés terén. A halhatatlanok így gyakorlatilag egy állami-magán dinasztiát hoztak létre Kínában. Mérhetetlenül gazdag utódaikat ma már együttesen "hercegekként" emlegetik.
A hercegek/hercegnők nagyjából három csoportra oszthatók, amelyek mindegyike fontos kínai ágazatokat és iparágakat ural és befolyásol:
A politikai hercegek, mint például Hszi Csin-ping, a közszektort irányítják.
A katonai hercegek a védelmi és nemzetbiztonsági ágazatot irányítják.
A vállalkozó hercegek a magánszektort irányítják.
Érdekcsoportjaik óriási befolyással rendelkeznek Kína bel- és külpolitikájára.
Hszi Csin-ping 2012-es megválasztása legfőbb vezetőnek tényleges hatalomváltást jelentett a hercegek felé, akiket sokan az "az új kínai elit" képviselőinek tartanak.
Velük "szemben" áll a "Tuanpai", amelynek hatalmi bázisa a Hu Csin-tao korábbi elnök által létrehozott Kommunista Ifjúsági Liga mozgalomból ered. A Tuanpai széles körben népszerű, és inkább a dolgozó kínai emberek ügyeire összpontosít.
Más frakciók, mint például a "Shangai banda" és a "Tsinghua klikk", tovább színesítik a politikai palettát.
A technokrácia az erőforrások elosztásán keresztül irányítja a polgárokat. Kína élen jár a Nagy Újraindítás technokrata aspektusaiban. Ez a világ első működő technokráciája, ahol a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság (NDRC) végzi a lakosság felügyeletét és ellenőrzését a szociális kreditrendszeren keresztül.
„A szociális kreditrendszer (társadalmi hitelrendszer) létrehozása fontos alapja a fejlődés tudományos szemléletére épülő átfogó megvalósításának. [...] A társadalmi hitelrendszer létrehozásának felgyorsítása és előmozdítása fontos előfeltétele az erőforrások optimális elosztásának.”
Az elképzelés lényege, hogy a polgárokat a jó viselkedésért jutalmazni, a rossz viselkedésért pedig büntetni lehet. A francia televíziónak nyilatkozva, a kínai szociális kreditrendszer egyik vezető fejlesztőjét arról kérdezték, hogy a rendszer franciaországi bevezetése hogyan befolyásolta volna a franciaországi sárgamellényes tüntetéseket. Lin Jinyue így válaszolt:
„Nagyon remélem, hogy sikerül majd exportálni egy kapitalista országba. [...] Úgy gondolom, hogy Franciaországnak gyorsan át kellene vennie a szociális hitelrendszerünket, hogy szabályozni tudja a társadalmi mozgalmakat. [...] Ha Önöknél is lenne a szociális hitelrendszer, a sárgamellényesek soha nem jöttek volna létre.”
A „véletlenül” a Kínában kezdődő álpandémia alatt a szociális hitelrendszer típusú felügyeleti forma nagymértékben megerősödött
A tömegközlekedésen való utazáshoz, a polgári épületekbe való belépéshez, a munkahelyre való bebocsátáshoz a kínai polgároknak be kell szkennelniük a COVID Pass QR-kódjukat. A zöld színnel szabadon mozoghatnak, a piros színűvel pedig megakadályozzák a szabad mozgást.
Kínában a sim-kártya regisztrációjához biometrikus azonosításra van szükség arcfelismerő szkenneléssel. A biometrikus adatrendszer lehetővé teszi az NDRC számára, hogy minden állampolgár mozgását nyomon kövesse, és országos szinten érvényesíteni tudja a „biológiai biztonságot”.
A Covid QR-kódok a digitális személyazonosítással kombinálva azt jelentik, hogy a kínai technokrácia úton van az ENSZ 3. és 16. fenntartható fejlődési céljának (SDG) teljesítése felé. Az SDG 3 így szól:
„Minden ország, különösen a fejlődő országok megfigyelő kapacitásának megerősítése a korai figyelmeztetés, a kockázatcsökkentés és a nemzeti és globális egészségügyi kockázatok kezelése terén.”
Az SDG 16 pedig így szól:
„2030-ra mindenki számára biztosítsunk közjogi értelemben vett személyazonosságot, beleértve a születési anyakönyvezést is.
A "közjogi személyazonosság" az ENSZ törekvése a digitális személyazonosság bevezetésére.
A kínai technokrata oligarchia más országok előtt jár a központi banki digitális valutájának (CBDC) kifejlesztésében és bevezetésében is. Bo Li nemrégiben távozott a Kínai Nemzeti Bank helyettes elnöki posztjáról, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgató-helyetteseként csatlakozzon a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF).
Az IMF Központi banki digitális valuták a pénzügyi integrációért című előadásán Bo Li arról az beszélt, hogy a CBDC javítaná az úgynevezett "pénzügyi befogadást":
„A CBDC lehetővé teheti a kormányzati szervek és a magánszektor szereplői számára, hogy [a CBDC-t] intelligens szerződések létrehozására programozzák, hogy célzott politikai funkciókat tegyenek lehetővé. Például [...] jóléti kifizetések [...], fogyasztási kuponok, [...] élelmiszerjegyek. A programozással a CBDC-pénz pontosan megcélozható [arra], hogy az emberek milyen [dolgokat] birtokolhatnak, és milyen felhasználási céllal [használják] fel ez a pénz. Például élelmiszerre. Ez a potenciális programozhatóság tehát segíthet a kormányzati szerveknek abban, hogy támogatásukat pontosan azokra az emberekre irányítsák, akiknek támogatásra van szükségük. Így tehát a pénzügyi befogadást is javíthatjuk."
A javulás csak annak az állampolgárnak adatik meg, aki engedelmeskedik a "kormányzati ügynökségeknek és a magánszektor szereplőinek" – a hercegeknek. Ha "rossz" magatartást tanúsítasz, a CBDC-t arra fogják használni, hogy a pénzügyi "kirekesztés" célkeresztjébe kerülj.
A CBDC bevezetésével nem lenne szükség arra, hogy az emberek QR-kódját pirosra cseréljék, hogy megakadályozzák a tüntetésen való részvételüket. Egyszerűen csak be kell programozni a CBDC-jüket, hogy megakadályozza a vonatjegy-vásárlást vagy az otthontól több mint egy mérföldre történő pénzhasználatot. A Covid-napok fizikai lezárását felváltja a CBDC-zárlat, amelyet sokkal könnyebb betartatni.
A többpólusú világrend katonai dimenziója
A globális gazdasági és pénzügyi hatalom mögött most is katonai erő áll. Ha tehát a hatalmak komolyan gondolják a szuperhatalmi pólusok új rendszerének kiépítését, akkor rendelkezniük kell az erővel, hogy meg tudják tartani a pozícióikat. Végül is a többpólusú világrend csak akkor stabilizálható és érvényesíthető, ha mindegyik pólus valódi katonai fenyegetést jelent a másikra nézve.
A második világháború utáni időszak nagy részében az USA vezette egypólusú NATO-szövetség rendelkezett a legfejlettebb katonai technológiákkal. A Nyugat nemcsak pénzügyileg és gazdaságilag dominált, hanem katonai előnye is volt. Azonban – mint a korábbi nyugati dominancia minden más aspektusa – ez is eltűnt, és az elrettentésre alkalmas katonai erő máshol is megjelent.
Hirtelen, mintha a semmiből bukkant volna elő, Oroszország néhány fegyvertípusban technológiai fölényre tett szert az USA-val szemben. A fegyverkezési versenyben most már az élen jár. Az USA megerősítette, hogy Oroszország működő hiperszonikus rakétát használt Ukrajnában. Joe Biden őszintén elismerte, hogy ezeket az eszközöket "szinte lehetetlen megállítani".
Kína is kilőtt egy hiperszonikus rakétát. A jelek szerint megkerülte a Földet. Ezután felbocsátott egy hiperszonikus siklórakétát, amely Kínában sikeresen eltalálta a célpontját. A megerősítés ismét magas rangú amerikai katonai tisztviselőktől érkezett, akik "lenyűgözőnek" nevezték a technológiai fejlődést.
Kína nemrégiben kijelentette, hogy hamarosan képes lehet felfegyverezni a haditengerészetét ezekkel a fejlett fegyverekkel.
Eközben a Nyugat „szakértői” továbbra sem értik a ramjet/scramjet hajtómű technológiát. Míg Kína folytatja a repülési teszteket és növeli a hiperszonikus fegyverei pontosságát, Oroszország már ténylegesen bevetette őket a harctéren. Ez alatt az idő alatt a Pentagon és az Egyesült Államok védelmi kutatási projektügynöksége (DARPA), valamint magánszektorbeli partnereik, mint például a Raytheon, még mindig csak a sötétben tapogatóznak, remélve, hogy valamikor képesek lesznek kifejleszteni ugyanezt a műveleti képességet. Úgy tűnik, hogy visszafelé már nem működik az „ipari kémkedés”, ami azért sok mindent elárul a nyugati hírszerző szervek hatékonyságáról is.
Már ha ezt el lehet hinni!
A britek nem tudnak „meleg vízben működő hajókat építeni” (a Királyi Haditengerészet hadihajóit leállították, mert nem tudnak megbirkózni az Öböl meleg vizével, és kiderült, hogy 76 hajójának negyede üzemképtelen), és a repülőgép-hordozóik sem tudnak néhány tengeri mérföldnél többet hajózni anélkül, hogy lerobbanjanak. A Királyi Haditengerészet krónikus toborzási problémái miatt egyes hajók kénytelenek a kikötőkben vesztegelni.
Az amerikai haditengerészet egyáltalán nem tudja használni a hajóit.
Nyugaton senki sem tud olyan vadászrepülőgépet építeni, ami tényleg működik harci körülmények között. Oroszország ez idő alatt új szintre emelte a tengeralattjáró-technológiát, és mindenki eléggé biztos benne, hogy Kína kifejlesztette a mesterséges intelligencián alapuló műveleti harci képességét. A kínai hadsereg és a kínai védelmi ipar jelentős beruházásokat hajtott végre a robotika, a „rajzási képesség”, a mesterséges intelligencia (AI) és a gépi tanulás (ML) egyéb alkalmazásai terén. Eddig az "autonóm" vagy "intelligens" fegyverrendszerek fejlesztései a pilóta nélküli rendszerek és a rakétatechnológia kutatásában és fejlesztésében meglévő erősségekre épültek.
Az, hogy a Nyugat hirtelen képtelen a technológiai fegyverkezési versenyben az élmezőnyben maradni, minden bizonnyal a globális katonai erőviszonyok poláris eltolódását jelzi. Valószínű, hogy a nyugati hadiipari komplexum „tökön lőtte saját magát”, miután az elmúlt 30 évet azzal töltötte, hogy katonai technológiáját átadja Keletnek.
Hihetetlen a hozzá nem értés, a nagyképű semmit mondás, a kontraszelekció, ami a Nyugatot jellemzi. Az oroszok és a kínaiak is pontosan tisztában vannak a „gyengeségekkel”. Ezen a tényen semmit sem változtat az, hogy a saját lakosságuknak minden nap beadják, hogy „legyőzhetetlenek”.
Következtetés
Az orosz és a kínai kormány erkölcsi szempontból nem „rosszabb” és nem „jobb”, mint az USA, az Egyesült Királyság vagy Franciaország kormánya. Ők csak kormányok, amelyek azt teszik, amit a kormányok tesznek. Azoknak az érdekeit képviselik, akik hatalmon tarthatják őket. Ha nem ezt teszik, akkor egyszerűen csak eltávolítják őket a helyükről. Ez a szomorú valóság.
Nem könnyű ebben a helyzetben magyarnak lenni és annak maradni. Nemzetállami létünk még ki sem tudott teljesedni, és most azt látjuk, hogy az egypólusú és a többpólusú világrendnek is az a célja, hogy véget vessen a nemzeti szuverenitás utolsó maradványainak. Ez a geopolitikai Nagy Újraindítás: az oligarchák régóta tartó tervének betetőzése, hogy olyan globális kormányzási rendszert hozzanak létre, amely biztosítja számukra az uralmat mindenki és minden felett.
Ha a többpólusú rendszer teljesen kialakul – ami valószínűnek tűnik –, akkor a világ 193 nemzetét körülbelül fél tucatnyi globális pólus fogja magába foglalni.
A többpólusúságnak azonban van néhány lehetséges előnye is. Talán kitör a „tianxia”, ami csökkenti a konfliktusok kockázatát. Az államok globális pólusai közötti "erőegyensúly" korlátozhatja az agressziót. De ha meggondoljuk, hogy ezt az állapotot hogyan lehetne elérni, és hogy fogalmunk sincs, hogy ki fogja vezeti, akkor bizony van okunk az aggodalomra.
Feltételezve, hogy a Pax Americana, Pax Europa, Pax Eurasia és Pax Sinica pólusok, vagy akármik, nem szándékoznak leszerelni a pusztító eszközeiket, ebből logikusan a fegyverkezés globálissá válása és a hiperszonikus nukleáris fegyverek elterjedése következik? Hogyan fogják ezek a pólusok fenntartani a belső biztonságot? Mi akadályozza meg, hogy a viták során ne törjenek ki háborúk az egyes pólusok között?
Legyünk őszinték. Az előjelek nem tűnnek túl biztatónak. Nincs bizonyíték arra, hogy akár Oroszország, akár Kína magatartása önmagában "jobb" lenne, mint a korábbi "rend" vezető nemzeteinek nagyképűsége.
A többpólusú világrend messze legaggasztóbb aspektusa az, hogy kevesebb "pólus" fogja alkotni a globális kormányzást. A történelem során a hatalom központosítása felé vezető következetes pálya nem véletlenül következett be. A globális népesség felett ellenőrzést gyakorló klikk létszámának csökkentése egy céltudatos stratégia része.
Ezeknek a technokratáknak eltökélt céljuk egy mindenféle ellenállás nélküli hatalom birtoklása.
A szomszédunkban zajló ukrajnai háború egy halálos taktikai trükk
A kiszolgáltatottak, akik ezen a télen halálra fognak fagyni Európában csupán járulékos veszteségek ebben a kegyetlen "játékban".
A mainstream média és az alternatív média nagy része, mind Nyugaton, mind Keleten, az ukrajnai háborút a „szabadságért”, a „szuverenitásért” vagy más hasonló „szent elvekért” folytatott harcként tünteti fel. Eközben a halálos áldozatok száma egyre nő azok között, akik eddig is kénytelenek voltak harcolni a létükért és kiszolgáltatottként élték le az életüket.
Kitesszük a kis zászlóinkat, online és offline, és vitatkozunk a saját téveszméinkről, azt képzelve, hogy a magunk módján mi is részt veszünk a háborúban. Úgy viselkedünk, mint a gúnyolódó futballhuligánok, aki ócsárolják azt, aki nem az ő csapatuknak szurkol.
A globalista agytrösztök a háborút már régóta a változás stratégiai katalizátorának tekintik. Reménytelenül naivak vagyunk, ha azt képzeljük, hogy az ukrajnai háború nem vezethet egy szörnyű globális konfliktushoz. Nincs okunk „bízni” azokban a holdkórosokban, akiket hagytunk, hogy a hatalomban maradjanak.
A világ oligarchái összefogtak, hogy létrehozzák a globális kormányzás regionalizált, többpólusú rendszerét, amely a nemzetállamok felett fog uralkodni.
A demokrácia még azelőtt meghalt, mielőtt megszülethetett volna.
Nemcsak az orosz, a kínai, de a nyugati politikai vezetők is teljes mértékben cinkosai az oligarchák programjának. Kevés kivétellel Európa vezetői is elárultak bennünket. Nem érdekli őket más, mint hogy egy jobb helyért versengjenek az asztalnál.
A „különutas Magyarország” őrülten nehéz helyzetbe került. Szövetségesei elhagyták, ellenségei gyarapodnak. A hazai „ötödik hadoszlop” alig várja, hogy átvegye a helytartói hatalmat.
Ők és külföldi szövetségeseik azt gondolják, hogy ebben a nemzetben nem maradtak sem szellemi, sem pedig lelki tartalékok.
Nekik Isaac Asimov szavaival üzennék:
„Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a Földön: emberek és magyarok.”
Az efféle „különcök” pedig szoktak meglepetéseket okozni.
Kapcsolódó írásunk:
