2022. febr. 18.

Vukics Ferenc: A nyugat másolni kívánja a kínai szociális kreditrendszert

„Ha elég sokáig ülsz a folyóparton, láthatod,

amint ellenségeid holtteste elúszik előtted.”

(Kínai közmondás)

Útkereső kapitalisták

Justin Trudeau, a liberalizmus és a másság élharcosáról manapság elég sokat hallani. Az emberi jogok kiváló szakértője éppen a legkeményebb diktatúra eszközeivel akarja megrendszabályozni azokat az embereket, akik korábbi szabadságjogaik visszaállításáért harcolnak. A mindennapok embere megrökönyödve csodálkozik rá a nagy változásra. A „jogállami” példából pillanatok alatt a legsötétebb diktatúra lett Kanadában, ráadásul úgy, hogy a lakosság egy jelentős része támogatja is ezeket a Kanada történetében példátlan módszereket. Vajon mi lehet a háttérben, hogy nem elegendő a „woke” és a „progresszív” erők által diktált „tárasadalom-átalakító” sebesség. A nyugati vezetők eszeveszett sietséggel keresik a „kapitalista-demokrata” rendszerek utódját. Ezek az elképzelések nagyjából két nagy csoportra bonthatók: a rendszerkorszerűsítő kezdeményezésekre (Green New Deal, ökológiai korszerűsítés, evolúciós szociálökonómia, stb.) és a kapitalizmust teljes egészében leváltani kívánó társadalomkoncepciókra (ökoszocializmus, poszt-koloniális ökoszocializmus, az uralombírálat, a szubszisztencia, az indusztrializmusbírálat stb.).

Trudeau néhány héttel ezelőtt a következőt nyilatkozta:

„Csodálom Kínát. A diktatúra megengedi nekik, hogy a gazdaságukat gyorsan megváltoztassák és zölddé váljanak, napenergiába fektetve. Van egy olyan rugalmasság, amelyről, tudom, [a miniszterelnöknek] álmodoznia kell, egy olyan diktatúráról, amelyben mindent megtehet, amit csak akar. Ezt nagyon érdekesnek találom.”

Még inkább megérthető ennek a kijelentésnek a valódi háttere, ha rátekintünk az amerikai Védelmi Minisztérium Nemzetvédelmi Egyeteme (The Department of Defense’s National Defense University – NDU) által szervezett különös előadássorozatot bevezető gondolataira. A konferencia arról szól, hogy a nyugati országok hogyan alakítsák ki sajátos szocializmusukat, válaszul a Kína által generált kihívásokra.

Az előadást két nappal ezelőtt „Responding to China: The Case For Global Justice and Democratic Socialism” címmel Thomas Piketty francia közgazdász tartotta, aki a 2021-ben megjelent A szocializmus ideje c. könyv szerzője. A rendezvény beharangozója az egyetem honlapján is olvasható:

„A nyugati országok még mindig azzal küszködnek, hogy meghatározzák a pekingi rezsimmel kapcsolatos hozzáállásukat. Ebben az előadásában Thomas Piketty amellett érvel, hogy a helyes válasz a nyugati arrogancia felszámolásában és egy új emancipációs és egalitárius horizont előmozdításában rejlik. Ennek pedig a globális szinten kidolgozott, a részvételi demokrácián alapuló, ökológiai és posztkoloniális szocializmus új formája felel meg a leginkább. Ha ragaszkodnak szokásos kioktató magatartásukhoz és egy elavult hiperkapitalista modellhez, akkor a nyugati országok csak rendkívül nehezen tudnak majd megfelelni a kínai kihívásnak.”

Mindez arra utal, hogy a nyugati vezetők a Kínával szembeni versenyhátránynak tartják a gazdasági és politikai berendezettség különbségeit.

Mivel mindenáron meg szeretnék őrizni a vezető szerepüket, ezért hajlandóak azokat a kínai módszereket is bevezetni országaikban, amelyeket korábban az „emberi jogokkal” összeegyezhetetlennek találtak. Nincs itt semmiféle demokratikus elkötelezettség.

A hatalom megtartása érdekében hajlandóak átképezni a „munkaerő állatok” tömegeit. Különösen a Big-Tech képviselői vannak elájulva néhány kínai újítástól. Ilyen például a szociális kreditrendszer.

Az adósságpénz új lehetősége: a szociális kreditrendszer

2014. június 14-én a Kínai Államtanács egy új tervezetet adott ki „once untrustworthy, always restricted” (aki megbízhatatlan, korlátozható) elv mentén a Social Credit System, vagyis a szociális kreditrendszer kialakításáról. A kreditprogram Sesame Credit elnevezésű alkalmazás segítségével osztályozza egyelőre önkéntesen csatlakozott felhasználóit. A rendszer teljes bevezetése a járvány miatt csúszott (az eredeti tervek szerint 2020-tól minden állampolgárra nézve kötelező lett volna), de egy éven belül meg akarják valósítani.

Kínában a tartalomszolgáltatók már hét évvel ezelőtt sem rejtették véka alá együttműködésüket a kormánnyal, nem hárítják át a felelősséget, boldogan segítenek a hatóságoknak. Az Alibaba, a Baidu, illetve a Tencent is bejelentette akkor, hogy minden szükséges adatot megosztanak a kormánnyal, és segítenek a rendszer üzemeltetésében is. A big data új értelmet nyer a szociális kreditrendszer bevezetésével, az 1,3 milliárd lakosú országban akkora adatmennyiséggel dolgoznak majd, amivel korábban még sosem.

A kínai kormány gőzerővel dolgozik a szociális kreditrendszer kidolgozásán és bevezetésén, ami egy éven belül már élesben működik majd, és

beleszámít a hitelképességtől kezdve a bűnügyi nyilvántartáson át még a közösségi oldalak használata is. Lassan minden egyes nagykorú kínai állampolgár személyi igazolványán megjelenik majd az aktuális kreditszám.

A 2014-es törvényről egy évvel később készült el az átfogó angol nyelvű fordítás, melyet az Oxford Egyetem egyik Kína-szakértője, Rogier Creemers publikált. A kutató akkor még úgy látta, bár a kínai kormány a sajtón keresztül a lakosság felé azt kommunikálja, hogy a hitelképesség, illetve a gazdasági helyzet átláthatósága miatt van szükség az új rendszerre, ennél többről van szó:

a kormánypártiság és az erkölcsösség ugyanúgy számít, mint az, hogy ki mennyi időt tölt számítógépes játékokkal, illetve kikkel barátkozik.

Aki például alacsony hitelképességi mutatókkal rendelkező ismerőseivel cseveg sokat a közösségi oldalakon, rosszabb pontszámra számíthat, mint a tehetős barátokkal rendelkezők. A szociális kreditrendszer a patriotizmust és az idősek tiszteletét díjazza, ahogy a keményen dolgozókat is jutalmazza, míg az extravagáns viselkedési formát (például az internetes trollkodást) bünteti.

Akinek túl alacsonyak a pontjai, nem kaphat meg bizonyos állásokat, nem juthat lakáshitelhez, de még saját céget sem alapíthat majd.

Johan Lagerkvist, aki a kínai internetes kultúrát kutatja, egyetértett Creemers véleményével, és azt nyilatkozta, hogy az új rendszer olyasmi, mint az Amazon vásárlói értékelőrendszere, megfűszerezve némi orwelli politikai vízióval.

Miközben világszerte egyelőre az 5G hálózatok kiépítése folyik, az alapozó kutatás azonban már a 6G-ről is zajlik. Az elsőségért folyó versenyben egyelőre Kína igen jól áll: 2021 nyarán a távol-keleti ország egyik mobilgyártója, az Oppo volt az, amelyik bemutatta az első 6G témájú fehér könyvét, amely részletesen tárgyalja következő generációs hálózatok architektúráját.

Néhány napja egy újabb kínai előrelépésről számolt be az állami South China Morning Post. A lap szerint a pekingi Csinghua Egyetem mérnökeinek először sikerült 1 TB adatot mintegy 1 kilométer távolságba küldeniük, ehhez pedig csupán egyetlen másodpercre volt szükségük. A PhoneArena beszámolója szerint a pekingi téli olimpia helyszínén, az egyik épületben egy kísérleti vezeték nélküli rendszert állítottak fel, ami képes egyszerre 10 ezer, nagy felbontású élő adást streamelni. Csang Csao szerint az új technológia semmihez sem hasonlítható, amit az elmúlt 100 évben a rádiókommunikáció terén láthattak a szakemberek.

Már az 5G is alkalmas volt arra, hogy a „Nagy Testvér” elvégezze a feladatát, az új technológiával elképesztő távlatok nyíltak meg a lakosság mesterséges intelligenciával történő irányítása terén.

Wang Shuqin professzor, a szociális kreditrendszer egyik megalkotója a törvény megalkotása után a következőt nyilatkozta:

„A mai rohanó világban nincs idő egymás hitelképességének vizsgálatára, és Kínában rengeteg szerződést megszegnek az emberek. Így nagyon kockázatos új üzletet kötni egy idegennel.” Arra a kérdésre, hogy mi szükség az online viselkedés rendszerbe emelésére, azt válaszolta, hogy „az olyan, nem gazdasági tényezők, mint a szocializmus iránti elkötelezettség, vagy a hazafiasság alapjaiban határozza meg az embereket és a világhoz való hozzáállásukat. Aki tiszteli az időseket és a rendszert, megbízhatóbb”.

Kínában már most is 270 millió megfigyelőkamera biztosítja a rendet az utcákon, ezeket 2014 óta a kormányzat arra is használja, hogy a saját polgárai után kémkedjen:

megfigyelik, hogy ki hová tart, betartja-e a KRESZ szabályait, hol és mit vásárol, kivel beszélget. Minden beleszámít a pontszámába, ami alapján végül eldől, hogy a társadalom melyik szegmensében kap helyet. A rendszer integrálja a korábbi tanulmányokat, az orvosi adatokat, a bűnügyi feljegyzéseket, az állambiztonsági értékeléseket, a szociális kapcsolatokat, sőt, még a vásárlási szokásokat is. Szürreálisnak tűnik, de ha valaki vásárol például egy üveg bort, azzal ront a pontszámán, mert ez egy függőségre utaló magatartás, míg ha pelenkát vesz, az feljebb tornázza a kreditjét, mert felelősségteljes magatartást sugároz.

A kutatás kezdetei

Lin Csün Jüe, pekingi egyetemi kutató, a kreditrendszer egyik szellemi atyja, 1999-ben kezdte meg vizsgálatait a Kínai Társadalmi Tudományok Akadémiája vezetésével egy olyan általános szisztéma felkutatására, mely jól használható lenne a kínai cégek hitelességének prezentálásában. Elmondása szerint az amerikai vállalatok, melyek Kínával szerettek volna együttműködni, felkérték az akkori miniszterelnököt, Csou Zsung Csit, hogy alkosson valamilyen eszközt a leendő kínai partnercégek ellenőrzésére.

Lin és kollégái azonban továbbgondolták a dolgot, és előálltak egy sokkal általánosabb érvényű, a cégek működését folyamatosan dokumentáló tervvel, melyet a Nemzeti Kreditrendszer Menedzsment Irányába című jelentésükben körvonalaztak.

Ezt 2000 márciusában mutatták be először. Maga a társadalmi kreditrendszer (vagy hitelrendszer) kifejezés csak néhány évvel később, 2002-ben került be a köztudatba, „mikor egy tisztviselő azt javasolta, hogy a kifejezés mutasson lexikológiai szimmetriát a társadalombiztosítással." – írta Lin. Az eredeti terv mérnöki pontossággal írta le a tizenegy alkategóriába rendezett projektet, melyet a rendszer kiépítéséhez szükségesnek ítéltek. Ezek között olyanok szerepeltek, mint a „kormány, piac és pénzügyi hitelreguláció", „kreditszolgáltatók fejlesztése" vagy „városi és ipari alrendszerek". Az elképzelés az volt, hogy a hagyományosan kaotikus és sokszor szabálytalanul vezetett kereskedelmi élet átláthatóvá váljon, az emberek több információhoz jussanak, a cégeknek kevesebb lehetősége nyíljon a törvénytelenségekre, például az adócsalásra.

Így az ország át tud váltani egy hitel alapú gazdaságra, szószerinti értelemben (úgy, mint hitelek, hitelkártyák használata a készpénz helyett), és morális értelemben is. A cégek pedig önmagukat szabályozzák majd, ha jót akarnak maguknak. Lin még csak érintőlegesen említette, bár már tervbe vette, az egyének bevonását is a rendszerbe.

A Kínai Népi Bank (People's Bank of China) be is vezette a pontrendszert, 300-tól 850 pontig tartó skálán pontozva a vállalatokat. Később Kína Fejlesztési és Reform Bizottsága megalkotta a társadalmi integritási pontozást. Ezt a két, egymástól némileg különálló és külön fejlesztett architektúrát 2014-ben a központi vezetés egy nyilvánossá tett dokumentumban aztán egybemosta, méghozzá a társadalmi kreditrendszer kifejezést használva.

A jelentés szerint a cél, hogy a bizalom kiépítésével egy harmonikus szocialista társadalmat hozzanak létre.

Viszont a részleteket nem nagyon fedték fel, és ez a titkolózás, kiegészítve az európai hidegháborús rossz tapasztalatokkal az állami megfigyelést illetően, útjára indították az orwelli, vagy, aktuálisabban, a black mirrori hasonlatokat, amit egyébként Lin visszautasít.

„Nem azt csináljuk, bár továbbléptünk a szokásos hitelbírálati sztenderdektől. Mindenféle adatot összegyűjtünk idővel az adott egyénről vagy szervezetről. Amit ezzel elérünk, köszönhetően az új kritériumoknak, az az, hogy a példaértékű személyek és cégek hozzáférhetnek hitelekhez, pályázatokhoz és még sok máshoz is."

Az országban ugyanis elég kaotikus (volt) az adatok nyilvántartása, a bankok ritkán osztották meg egymással az információikat, így nehézkesen ment a hitelbírálat folyamata is.

Az egyik rendszert tehát elsősorban a központi bank fejlesztette, a másikat a reformbizottság. Eleinte még külön is kezelték a kettőt, az Alibaba egyik fiókvállalata, az Ant Financial Services programját, a Sesam Creditnek használatát a központi bank például elutasította (a Sesam Credit 350-től 950-ig pontozza az Alipay felhasználóit, több pontért kedvezmények járnak). De a kettő, a céges és az embereket osztályozó program egy nagy egésszé való összevonása mégsem a Nyugat túlzó fantáziálása, időközben ugyanis valóban előtérbe került a személyek „értékének" pontokban való kifejezése is, amiből egyébként a kormánytagok sem maradnak ki, az ő viselkedésüket is monitorozza és szabályozza.

Egy ilyen orwelli világtól a közép-európai ember idegenkedik, de azok a nyugati „barátaink”, akik nem tapasztalták meg a totalitárius rendszerek szörnyűségeit, „elvben” elképzelhetőnek tartják, hogy egy ilyen rendszert kiépítsenek.

Ahhoz azonban, hogy egy ilyen rendszert be tudjanak vezetni az egész világban, ahhoz komoly kulturális változásokat kell elérniük a „szabadnak mondott világ” társadalmaiban. Azt már belátták, hogy ez az átalakulás a lakosság jelentős mértékű cseréje nélkül nem jöhet létre, mert az európai emberek döntő része nem alkalmas ezen ideológiák kritika nélküli befogadására. Ők mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy az általuk elképzelt „szép új világra” alkalmatlan embereket minél hamarabb beazonosítsák és „kiszorítsák” ebből az élettérből. Milyen embertípus is lesz ez a jövőben? Valami olyan, amilyen a kínai (kelet-ázsiai) hagyományokban is gyökerezik. Nem véletlenül náluk próbálkoznak ezzel először. Az kínai ember működését kell alaposabban körüljárnunk ahhoz, hogy később felismerjük a körülöttünk megjelenő új jelenségeket. A globalista ideológiákat követő csoportok már kiváló talajnak bizonyulnak ehhez. A nyugati társadalmakban eleve jóval nagyobb hagyománya van a „kasztrendszerhez” hasonló megkülönböztetésnek, ezt csak az olyan „törzsi demokráciákban” ragadt csoportok utasítják el zsigerből, mint amilyenek mi, magyarok vagyunk.

Kína más…

Aki sokat utazik, hamar rájön arra, hogy csak néhány száz kilométerrel arrébb már teljesen más emberekkel, szokásokkal találkozik. Habár világunk innen Európából, a globalizáció következtében nagyon egységesnek tűnik, a „terepen” gyorsan megtapasztaljuk, hogy bár a mindent behálózó nyugati kultúra minden országba eljut, de az ott lévő kulturális sajátosságok miatt teljesen más értelmet nyer, mint a mi megszokott közegünkben. Ázsia országai is a nyugati minták alapján modernizálódnak, de megállapítható, hogy

ha érteni szeretnénk az ott végbemenő folyamatokat, akkor a szintézisnek azt a folyamatát kell megértenünk, amely az tradíciókat és a modernitást egy új értékrendben kapcsolja össze. Kína esetében mindez hatványozottan igaz.

Aki már járt ebben a kontinensnyi országban, az megtapasztalhatta, hogy a „másság” olyannyira szembeszökő, hogy először valóságos kultúrsokkot okoz a látogatónak.

A nyugati világ számára elsődleges fontosságú, hogy minél hamarabb meg- és kiismerhesse ezt a formálódó új világhatalmat, de ehhez meg kell értenie, hogy a kínaiak mindennapi és a hivatalos kommunikációban más szokásokat és eljárásokat követnek, mint mi. Itt kultúrfölény hangoztatásával, fenyegetőzéssel, kioktatással nem jutunk semmire. Az ország mérete és ereje miatt meg sem engedhetjük magunknak, hogy figyelmen kívül hagyjuk a kultúrát és a kínai ember lényegi elemeit. Csak magunkat okolhatjuk időszakos sikertelenségeinkért, és fel kell hagynunk a nyugati emberek rossz szokásával, amikor idegen környezetben úgy viselkednek, mint az elefánt a porcelánboltban.

A kínaiak magukat egy hatalmas múlttal és kultúrával rendelkező, gazdag és befolyásos világhatalom képviselőinek tartják, nem harmadik világbeli elmaradott bennszülötteknek. Rendkívül érzékenyen reagálnak a felsőbbrendűségi érzés mindenféle megnyilvánulására.

A nyilvános érintések tilalma, a hierarchia mindenek fölött való tisztelete (bármilyen rendszerben és bármilyen korban), a mindennapi élet során meglehetősen alacsony udvariassági szint, az együttműködéshez szükséges bizalom lassú kiépítése, a nyugatias lényegre törés, önreklámozás megvetése, a kötelező hízelkedés, a mindenkitől elvárt szerénység, az ajándékozás jelentősége, a kínai humor mássága, a nyugati értelemben vett őszinteség kerülése és az „arcvesztés” jelensége gyorsan elbizonytalaníthatja a látogatót. Sem a dicséreteknek, sem pedig a szerénykedő kijelentéseknek nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani. Csupán udvariassági formákról van szó.

A kínaiak folyamatokban gondolkodnak. Elfogadják, hogy a körülöttük lévő világ állandóan mozog és szakadatlanul változik. Úgy gondolják, hogy nem kell ellenállni ezeknek a világot mozgásban tartó erőknek. Életünk során arra kell törekednünk, hogy a cselekedeteinket hozzáigazítsuk ehhez az áramláshoz. Ha ez sikerül, akkor harmóniában tudunk élni, életünk pedig erőfeszítésektől és erőszaktól mentessé, építő folyamattá válik.

A megbeszélések során talán körülményesnek tűnnek, de tisztában vannak az idő értékével. Az idő és a pontosság itt inkább európai, mint ázsiai mértékegység. Egy kínai nem késik, és ha körülményesen adja is elő a mondanivalóját, gyakran kér elnézést, ha igénybe veszi valakinek az idejét.

A kínai fél nem távozik addig, amíg a tárgyalás nem fejeződött be. A kínai alázat megköveteli, hogy a másik fél idejét értékesnek tekintsék, ugyanakkor a kínaiak elvárják, hogy a másik fél is bőséges időt fordítson a tárgyalás részleteire és a személyes kapcsolatok kialakítására.
  
A hallgatás nem a válaszképtelenség jele, hanem a társadalmi interakció szerves részét képezi. Amit nem mondanak ki, az is fontosnak számít, és a csend a beszélgetésben barátságosnak és helyénvalónak minősül. A csend azt jelenti, hogy az egyén figyel és tanul, a sok beszéd csupán az egyén tudását tükrözi, de jelenthet egoizmust és arroganciát is. A csend védelmezi az individualizmust és a magánszférát, ugyanakkor tiszteletet mutat mások individualizmusa iránt.

A nyugati kultúra rövidtávú időorientációjú: a gyors eredményben, a maximalizált profitban, az azonnali jutalomban, a szabadidő fontosságában hisznek A betöltött tisztség nem játszik igazán szerepet a személyes kapcsolatokban. Kína hosszú időorientációjú kultúra: itt hisznek a folytonosságban, a kitartásban, az állhatatosságban, a takarékosságban, a munka, az alkalmazkodóképesség és a kapcsolatok fontosságában, amelyet a státusz rangsorol. A tudományos érdeklődéshez szokott európai nehezen érti meg, hogy a kínai nyelvben a kérdés ugyanazt jelenti, mint a probléma. Aki kérdez, az problémás. Így ír erről az Interkulturális kézikönyv:

„A kínaiakkal való kapcsolattartásban nagyon fontos magunk és partnerünk 'arcának' megőrzése. Az 'arc' a méltóságot, megbecsültséget, pozitív megítélést jelenti, s a kínaiak számára az egyik legfőbb érték. Megőrzése érdekében általában uralkodnak az érzelmeiken, nem mutatnak heves haragot, bánatot, örömöt, a túlságos érzelemkifejezés ugyanis az arc elvesztését jelenti. Ez az oka annak, hogy a kínaiak jellemzően kellemetlen helyzetekben is mosolyognak – ezzel palástolják negatív érzelmeiket, és őrzik arcukat.”

A kínaiak mindennél fontosabbnak tartják, hogy a napi történések során ne szégyenüljenek meg. Rettegnek attól, hogy a nyilvánosság előtt kiderül, hogy nem mondtak igazat, megszegtek egy társadalmilag elfogadott szabályt, vagy közösségi elvárást.

A saját „arcvesztésük” mellett arra is vigyáznak, hogy a mások arcát is megőrizzék. Senkit sem fognak nyíltan figyelmeztetni ígérete betartására, kerülni fogják a felelősségre vonást és a kiabálást. A magas pozíciót betöltő emberek felé csak pozitív érzelmeket lehet kimutatni, a negatív érzelmek kifejezése csak az alacsony státuszú emberek felé történhet meg. A szégyen, a bűn és a félelem kifejezése korlátozott, a folytonosnak tűnő mosoly az ázsiai kultúrákban a felettesek megnyugtatására és a társadalmi kapcsolatok problémáinak az „elsimítására” szolgál. Ha valami nem tetszik a számukra, nem fognak egyértelműen nemet mondani, hanem virágnyelven hozzák a másik tudomására. Mindezeket a másik fél tekintélyének a megóvása miatt, és nem kétszínűségből teszik. Ez a kínai udvariasság egyik alapvetése. Az ő hagyományaikban ezekben az esetekben a teljes őszinteség lenne az elítélendő cselekedet.

Sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a közös kínai nyelv, amelyet a nyugati terminológiában mandarin kínai néven ismernek, alig több mint ötven éve biztosítja a megértést az ott élő emberek között (korábban csak az írás volt közös), és a non-verbális kommunikációnak még mindig nagy jelentősége van.

Kína mélységesen hisz a hierarchiában, és ebből a szempontból mindegy, hogy éppen milyen politikai berendezkedés uralkodik az országban: az már magában valamiféle rangot jelent, hogy ki milyen városban tud elhelyezkedni, az pedig még inkább, ha külföldi, lehetőleg amerikai egyetemen szerez diplomát. A kínai elit egyre inkább külföldön taníttatja a gyerekeit, akiket aztán arra buzdítanak, hogy a nyugati diplomával térjenek haza, és otthon dolgozzanak – és ezt, mivel hagyományosan kevéssé jellemző az individualizmus, rengetegen meg is teszik. Az így megszerzett tudás természetesen az eliten belül marad – viszont az ország mára képes kitermelni azt a kreatív közép- és felsővezetői réteget, amelyek pótlására korábban jellemzően külföldi szakértőket hívtak. Így ír erről Peter Andersen Kína-szakértő:

A kínai kultúra kollektivista kultúrának számít, az emberek közötti harmónia és a kollektív döntéshozatal jellemzi. A csoportharmónia és -hierarchia megőrzése érdekében érzelmeiket szabályozzák, kisebb intenzitással és rövidebb ideig fejezik ki azokat, mint más kultúrákban. A kollektivista kultúrában nevelkedett kínai gyermekek kevesebb arckifejezést használnak érzelmeik kifejezésére, mint individualista kultúrában nevelkedett kínai kortársaik.

Az elmúlt időszakban egyértelművé vált, hogy a kelet-közép-európai régió a gazdasági és kulturális híd szerepét töltheti be a Kelet és a Nyugat között. Különösen igaz ez a magyarokra, akiket a kínaiak az egyetlen európai rokon népként tartanak számon. Kultúránk ázsiai elemeket hordoz, amely nagy valószínűséggel már a korai időszakokban is individualista volt. Kultúránk és történelmi tapasztalataink segítséget nyújthatnak abban, hogy a kölcsönös tiszteleten alapuló kommunikáció eredményeként hozzásegítsük nyugati társainkat a kínai bel- és külpolitika történéseinek jobb megértéséhez.

Kína találja fel a posztkapitalista társadalmat?

A Teng Hsziao-ping irányításával kezdődő kínai gazdasági reform már több mint négy évtizede tart. Kínai Kommunista Párt szakított a tervgazdaság szovjet modelljével, és fokozatosan áttért egy sajátosan értelmezett szocialista piacgazdaságra, ahol egy kapitalista modernizáción keresztül próbálják modernizálni az államot. A dinamikus gazdasági fejlődésnek köszönhetően az évezredes tradíciókkal rendelkező ország közepesen fejlett állammá, vásárlóerő-paritáson számolva pedig a világ legnagyobb gazdaságává vált. Kína a szocializmus kezdeti szakaszában van, ezért használhatják a kapitalista módszereket, legalább is a Kínai Kommunista Párt ideológiája szerint. A kínai gazdasági reform Teng Hsziao-ping irányításával kezdődött 1979-ben, és négy évtizede tart.

„Nem érdekes, hogy a macska fekete vagy fehér, amíg megfogja az egeret” – Teng mondása jól érzékelteti a kínai modell lényegét. Politikai rendszerváltás nélkül keresték és keresik a kínaiak a gazdasági fejlődés leggyorsabb útjait. Állami irányítással és szabályozással magán és állami vállalatok egymás mellett élése a gazdasági fejlődés motorja. Minden bank állami bank továbbra is.

A kínai fejlesztő állami modell mutatja, hogy vegyes gazdaság is képes fejlődni, és nem igaz az a liberális nézet, hogy az állam minden körülmények között rossz gazda.

A központi irányítású nagyvállalatok mellett Kínában a kis– és középvállalatok között valódi verseny van. Az évi 8-10 százalékos kiugróan magas fejlődésnek csak részben az a magyarázata, hogy Kína alacsonyabb fejlettségi szintről indult, mint a rendszerváltó európai országok. A kiugró eredményeket a piaci verseny, a versenyt ideológiamentesen irányító, szervező és szabályozó állam, azaz a kínai fejlesztő állami modell együttesen hozzák létre.

A kínai egypártrendszer azért lehet működőképes, mert a Kínai Kommunista Párton belül valódi vitákban ütköznek az üzleti, a politikai, a katonai érdekcsoportokat képviselő politikusok.

A kínai gazdasági és társadalmi fejlődés bizonyítja, hogy a képviseleti demokráciának ez az Európában és Amerikában nem alkalmazható formája kínai körülmények között eredményesen működtethető.

A Kínai Kommunista Párt pragmatizmusa pedig abból a kínai felfogásból vezethető le, hogy a kínai ember számára semmi sem fekete vagy fehér, és még kevésbé örök. A KKP szerint a szocializmus építésének kezdeti szakaszában, ahol ma Kína tart, igenis lehet magán és állami vegyes tulajdonú piacgazdasággal és kapitalista eszközökkel a gazdasági és társadalmi fejlődést előmozdítani.

A kínai hadsereg a világ legnagyobb hadereje a maga 2,3 millió katonájával. A haderő korszerűsítésének eredményeként az alakulatok harcértéke a következő években el fogja érni az USA védelmi képességeit. A kínai vezetők szerint hazájuk sem a jelenben, sem pedig a jövőben nem törekszik semmiféle hegemóniára, és éppen ezért törekedtek a konfliktusforrások lehetőség szerinti kiiktatására, a problémák multilaterális kezelésére. Az elért sikerek következtében a regionális hatalom megkezdte elsajátítani azokat a módszereket és szerepeket, amelyekkel egy globális hatalomnak meg kell ismerkednie. Xi Jinping 2011-ben szakított „a figyelem kerülésén, és az idő kivárásán” (taoguang yanghui) alapuló szerény külpolitikai célokkal, és a Kínai Kommunsita Párt Központi Bizottságának ülésén nemzeti célként fogalmazta meg országuk „szocialista kulturális szuperhatalommá” válását. Miközben a világgazdaság országai egyre növekvő mértékben függnek Kína teljesítményétől, addig Kína fokozatosan építi le a saját függőségét mindenki mással szemben.

Az átfogó nemzeti erő (zonghe guoli), a nemzetközi rendhez való hozzájárulás (yousuo zuowei), a felelősségteljes nagyhatalom (fu zeren daguo), a fejlődő országok ipari fejlődéshez való jogának (liangli erxing) gondolata egyszerre formálja az „egy Kína” elvet, az „egy ország-két rendszer” elképzelést. A rugalmassá tett politikai és gazdasági rendszer lehetővé teszi, hogy a „fejlesztő állam” a „kínai álomnak nevezett ” irányított soft power módszereket alkalmazza az „Egy Övezet Egy Út” (Belt and Road Initiative, BRI) társult országainál. Miközben a nyugati társadalmak aggódva figyelik a az „Új Selyemút” terv sikereit, próbálják előre jelezni az önmagukat „új rómaiaknak gondoló” külpolitika következő lépéseit.

Ahogyan Kína mint nagyhatalom erősödött és megnövekedett a globális hatása, a nyugati demokráciák között megoszlottak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy ez a hatás merre fejlődjön tovább. Sokan egyre sürgetőbben követelik, hogy az ország arányosan vegye ki részét a nemzetközi ügyekből, míg mások a politikai rendszer miatt szeretnék, ha tartaná az eddigi távolságot a globális problémáktól.

A „global governace” csak az utóbbi időben jelent meg a kínai politikai elit szótárában. Először (csapdát sejtve) gyanakvással tekintettek a nagyobb nemzetközi szerepvállalást követelő országokra. Kína attól tartott, hogy miután lehetetlenné tette, hogy a modern gyarmatosítás módszereit országában alkalmazzák, a globális szerepvállalás sürgetése csak egy másik módszer arra, hogy erőforrásait ne a saját fejlődésére fordítsa. A kínaiak többsége (a korai USA-hoz hasonlóan) a lokális problémák megoldását tartja szem előtt, és nem látja át, miért lenne szükséges és fontos a nemzetközi problémák kezelésében való segédkezés.

Azt se felejtsük el, hogy a kínaiak szerint a jelenleg fennálló nemzetközi (kapitalista) rendszer igazságtalan, mindezekből előrevetíthető, hogy ez az ország nem lesz egyhamar meggyőződéses szövetségese a nemzetközi ügyeket ma irányító hatalmaknak.

A globális hatalom építgetése során Kína rádöbbent az országról kialakult kép fontosságára. Jelenleg nincs egységes vélemény arról, hogy milyen elemeket használjanak ennek kialakítására. Többen a tradicionális, ősi kínai kultúrában gyökerező és egyben univerzális értékek: béke és harmónia, moralitás, etikett, jóindulat felhasználását javasolják. Vannak, akik a kínai politikai rendszer cselekvőképessége és legitimitása mellett teszik le a voksukat. A harmadik irányzat Kína gazdasági felzárkózása köré szervezné a kulturális hatalom felépítését. Mindhárom irányzat egyetért abban, hogy ehhez a soft-power speciálisan kínai módszereit is alkalmazniuk kell.

Egy évvel az elnökké választása után, 2013-ban Xi Jinping bevezette a „kínai álom” kifejezést, amely a mai kínai „soft-power” szimbolikus kifejezésévé vált.

Az ország számos fontos célt tűzött ki a puha hatalom eszközeivel. Az elsődleges cél egy „imázs” megszerzése a nemzetközi közösségen belül, a nagyhatalomból fakadó tisztelet megszerzésével, a toleránsabb külső reakcióknak való megfelelés, valamint a számára fontos ügyek iránti támogatás és szimpátia elnyerése. Emellett gazdasági előnyök közvetett megszerzésére is törekszik, ami főleg az új piacok megnyitásakor mutatkozik meg.

Az kínai álom vonzza az embereket Afrikában, Latin-Amerikában, Kelet-Európában és Ázsia egyes részein is, ahol a Kínáról kialakított kép még kedvezően alakulhatott. A Nyugat általános felfogása azonban az, hogy Pekinget szívesen látják a nehéz pénzügyi időszakokban, de azonnal közölnek minden Kínával kapcsolatos rossz hírt. Ez a hozzáállás elnyom minden puha erejű üzenetet, amelyet Peking esetleg megpróbál küldeni, de be is korlátozza a nyugati politikusok gondolkodását, mert ha valamelyik hatalomra igaz, hogy nem elég csak ideologikus alapon kommunikálni a vele kapcsolatos híreket, az bizony Kína. A vezetők továbbra sem adták fel, hogy meggyőzzék a nyugati közvéleményt, és pozitív dolgokhoz kössék országukat.

Senkit se tévesszenek meg a jelen udvarias gesztusai és a mosoly stratégiája. Kína a reformok által nem vált egy „megszelídített szocializmussá”, ahol egy szép napon majd mindenki elfogadja a transzatlanti sajátosságokat. A kínai elit és a mindennapok embere következetesen dolgozik azért, hogy a saját erkölcsi és filozófiai meggyőződése szerinti irányba tereljék a világot, ha erre lehetőséget kapnak.

Jelenleg Kína térnyerésének legnagyobb problémája az egész probléma eredője: a gazdasági növekedés és annak mellékhatásai. A fejlődés ütemét a kínai kormány is túlzottnak tartja, mert a túlfűtött növekedés súlyos egyensúlyi, környezeti és egyéb problémákat okoz. A kínai gazdasági vezetés ezért erőfeszítéseket tesz – ebben most a járvány segítségére volt – a gazdasági fellendülés ütemének csillapítására. A rendkívül gyors gazdasági fejlődés fenntarthatóságát jelenleg négy tényező befolyásolhatja: a környezetkárosítás problémái, a társadalmi és regionális egyenlőtlenségek, az adósságállomány nem kívánatos mértéke, és a népesedési, elöregedési problémák. Jó esély van arra, hogy a kínai fejlesztő állam valamennyi kérdésre talál megoldást, mert felismerték a problémákat és dolgoznak azok kezelési megoldásain. Ezzel pedig valójában a kapitalizmus megreformálásának feladatát végzik el.

A kreditrendszer működésének tapasztalatai

Sok beszámoló szól azonban azokról is, akik szerint a kínai emberek közötti bizalmatlanságot, ami még az előző század történései és a kulturális forradalom után kiépült besúgórendszerek miatt alakult ki, enyhítheti egy ilyen nyilvános, átlátható szisztéma alkalmazása. Hszincsüan Vang, a UCL antropológiai kutatója 2018 és 2019 között folytatott az okostelefonok használatával kapcsolatos tanulmányokat Sanghajban, az Európai Unió Horizon 2020 kutatási programjának keretében. A helyiekkel folytatott beszélgetések alatt sokszor felvetődött a kreditrendszer témája, de a kutató beszámolója szerint sokan inkább pozitívumnak tartották a projektet, mivel az elmúlt időszakban több olyan, ételmérgezéssel vagy gyógyszerekkel való csalással kapcsolatos eset is történt, ami miatt elveszett a bizalmuk a cégek iránt.

Sőt, mint kiderült, a több száz meginterjúvolt ember egy része úgy gondolta, a Nyugat sokkal előrébb jár az ilyen rendszerek kiépítésében, és éppen ez járul hozzá a „civilizált" viselkedésükhöz.

Vagyis a véleményük szerint a kínai szisztéma nyugatiasabb irányba vinné az országot. Az Európában vagy Amerikában alkalmazott hitelképességet elbíráló folyamatok szerintük lehetővé teszik, hogy valaki érezze a súlyát a nem megfelelő viselkedésének, igaz, hogy ez a hitelképesség pénzügyi és nem morális vonatkozású. Míg Kínában, ha valakinek alacsonyak a pontjai, az egyfajta nyilvános szégyent is jelent.

2015-ben és 2016-ban a központi bank és a Fejlesztési és Reform Bizottság kiválasztott 43 várost, és kerületet, ahol nekikezdtek a program tesztelésének. Az ígért harmónia azonban nem igen tudott kialakulni, mivel ebben a próbaidőszakban nem világos, központosított szisztéma alapján ment a pontozás, hanem mindenhol a helyi hatóságokra bízták a kivitelezés részleteinek megalkotását. A cégek szintén nincsenek mindig tisztában azzal, hogy éppen milyen kategóriába helyezték őket törvénybe ütköző cselekedet után, pedig sokat számíthat nekik, hogy mennyi időt töltenek a feketelistán, amennyiben odakerülnek. Őket külön nehéz helyzetbe hozhatja az a rendelkezés, amely szerint nem csak a saját ügyeikért, hanem a kereskedelmi partnereik tetteiért is felelősek, vagyis alaposan utána kell járniuk, hogy kivel kötnek szerződést.

Az értékelések egyébként publikusak, léteznek központi adatbázisok is, mint például a Nemzeti Kredit Információs Megosztó Platform, a CreditChina, vagy a Nemzeti Vállalkozói Kredit Információs Publikációs Rendszer, ami a cégekre vonatkozó információkat tartalmazza. A lakosok számára általában a városban vagy körzetben érvényes, letölthető applikáción, vagy a WeChaten keresztül érkeznek meg a pontokról szóló értesítések.

A CreditChina oldalán 2018-ban 228 000 személy és 55 000 cég volt felsorolva, ki nem fizetett adósságok, adók vagy büntetések miatt. 2019 júniusi statisztikák szerint országszerte 27 millió ember került fel a bíróságok tiltólistáira, tőlük a repülővel való utazáshoz való jogot vonták meg, 6 millió személy pedig nem utazhatott gyorsvasúttal.

Az alacsony pontok miatti büntetések általában ilyen, nem életbevágóan fontos, de a hétköznapokat kényelmesebbé tévő szolgáltatások megvonásával járnak, ám a feketelistára kerülés következménye lehet az is, hogy az illető gyerekei nem iratkozhatnak be jobb iskolákba.

A kormány eredetileg 2020 végére ígérte a próbaidőszak végét és a teljesen kiépült rendszer bevezetését, de egyelőre még inkább a részleges, helyi struktúrák működnek. Ehhez hozzájárult a járvány is, hiszen a különleges helyzet miatt olyan, máskor pontlevonással járó cselekedetek, mint a törlesztési részletek befizetésének csúszása vagy késve érkező szállítmányok is megengedetté váltak, amennyiben bizonyíthatóan a járvány miatt történtek.

Közben Kína felépítette ennek a rendszernek a mintavárosát is. Terminus AI Cityben robotok lesik a lakók minden kívánságát, a helyiségek pedig arra is képesek, hogy az eseménynek megfelelően átrendezzék magukat. A világhírű Bjarke Ingels Group által tervezett város egy igazi, digitális utópia, persze csak azoknak, akik nem bánják, ha a mesterséges intelligencia minden egyes mozdulatukat nyomon követi.

Az építésziroda vezetője, Bjarke Ingels és a Terminus Group elnöke a Web Summit konferencián nyújtott betekintést abba, milyen lesz a jövő városa.

A mesterséges intelligenciával foglalkozó kínai technológiai vállalat felkérésére tervezett okosváros valójában nem is annyira város lesz, sokkal inkább egy városnegyed Csungking városában, aminek első üteme mindössze két épületet foglal magában. Ingels szerint a Cloud Valley névre keresztelt kampusz a prototípusa lesz a későbbiekben megépülő Terminus AI Citynek, amivel a tervezőknek az összes, manapság népszerű buzzwördöt sikerült kipipálniuk: big data, robotok, mesterséges intelligencia, IoT, sőt, AIoT (artifical intelligence of things), fenntarthatóság, megújuló energia.
Ingels szerint az AI City valóban érzékelni fogja a lakóit, így például a munkahelyre való belépéshez sem lesz szükség kártyára, hiszen az épület már azelőtt felismer, és kinyitja az ajtót, hogy odaérnénk. Victor Ai, a Terminus Group alapítója és vezérigazgatója ezt annyival egészíti ki, hogy az Ai City olyan lesz, „mint egy nagy okostelefon", ami folyamatosan gyűjti az adatokat a lakóiról, és az így kapott információk alapján az egész várost frissíteni lehet szoftveresen.
Maga a Cloud Valley, ami a Terminus Group új főhadiszállása lesz, két épületből áll, amelyek egymás inverzei: az egyik a hegyeket, a másik a völgyet jelképezi, utóbbi pedig a tervek szerint Kína legnagyobb zöld tetője lesz, amikor elkészül. Ahogy a terveken is látható, a projekt magán hordozza a Bjarke Ingels Group jellegzetes stílusjegyeit, a rengeteg zöld felületet, a külső és belső terek organikus összefonódását. A fenntarthatóság és a zöld megoldások fontos szerepet játszottak a tervezésnél, de a hangsúly mégis a technológiai megoldásokon van, amelyek egy tudományos fantasztikus regény utópiáját vetítik elénk.

A Terminus Group erről így ír a honlapján:

„Amint a harmatcseppek lehullanak, a napelemek finoman hozzáigazítják magukat, hogy a víz a csatornán keresztül elérhesse az alatta lévő növényeket. Amint a napfény eléri a házakat, a hálószoba ablakai átállítják a homályosságukat, hogy az álmos lakókat a természetes napfény ébressze fel. Az épületeket energiarendszerét tudományosan szabályozza és irányítja a Terminus Group okos épületmegoldása. Amint a fény betölti a helyiséget, egy Titán névre keresztelt virtuális házvezető kiválasztja a reggelit, az időjáráshoz illő öltözéket, és a Terminus Group intelligens közlekedési megoldása segítségével bemutatja a napirendet. Miután megreggeliztél, beszállsz az intelligens, teljesen önvezető járművedbe, a városok közötti ingázás közben pedig elolvashatod a globális gazdasági híreket, amelyeket természetesen egy algoritmus állít össze".

Az ausztrál ABC készített igencsak tanulságos (és kicsit ijesztő) online riportot arról, hogy hol tart most Kínában a kreditrendszer próbaverziója. Gyakorlatilag már olyan, mintha tényleg minden élesben működne: több városban az embereknek már most kiutalnak pontszámokat, amelyek akár valós időben is változhatnak aszerint, hogy valaki éppen jót tesz-e, vagy hibázik valamit.

Az olyan techóriások, mint az alibaba.com, amely a világ legnagyobb online viszonteladói oldala, vagy az Alipay mobilfizető app már be is épültek a rendszerbe.

A videóból kiderül, hogy van, aki a rendszernek nagyon is a jó oldalát látja csak, és van, aki annak ellenére húzta a rövidebbet, hogy semmi rosszat nem tett.

A kamerák nem csak értékelnek, bizonyos helyzetekben közbe is szólnak: piros lámpánál történő átkeléskor jelezik a gyalogos számára, hogy szabálysértést követ el, forduljon vissza. A rendszer fejlesztése folyamatos, mára már ezeken a funkciókon túl arcmegfigyeléssel, pillanatnyi tartózkodásihely-meghatározással, hangfelismeréssel is rendelkezik, amelyek az SCS egyik alapfeltételét alkotják.

A másik alapfeltétel megteremtéséhez olyan tech-nagyhatalmakat vontak be a fejlesztésbe, amelyek korábban nem kevés gyakorlatot szereztek nyilvántartó adatbázisok kezelésében. Ilyen nagyhatalom a Facebook/Messenger hiányában használt WeChat, amely a havi 980 millió felhasználójával a legkiterjedtebb szociális háló Kínában.

Az alkalmazás az utóbbi időben háttérbe szorította chat funkciói fejlesztését, helyette egyre komplexebb pénzügyi szolgáltatások megalkotására fókuszált.

Másik említést igénylő nagyhatalom pedig az Alibaba Group által létrehozott Alipay, a világ jelenlegi legnagyobb mobilfizető alkalmazása, melyet 2016-ban a kínai vásárlók 54%-a részesített előnyben, noha használatának kötelező ereje a szociális kreditrendszerrel együtt csak 2020-ban léphetett életbe.

A fentiekben vázolt felületek összefogására alkották meg a Sesame Credit nevű alkalmazást, amely a felhasználóit 800 pontig terjedő skálán értékeli, az alábbi öt tényező alapján:

Hiteltörténet: az időben befizetett számlák
Teljesítési szokások: pl. hitelkártya-tartozások
Személyes jellemzők: amennyiben a felhasználók megadják pl. lakcímüket és foglalkozásukat
Viselkedés és preferenciák: hányszor, mire és mennyit költöttek a felhasználók
Interperszonális kapcsolatok: barátok, ismerősök csatlakozása

A szociális kreditrendszerrel a kínai emberek egy része – illetve bárki, aki a jövőben használni kívánja – különösen nagy előnyhöz juthat, míg a társadalom kevésbé vagyonos rétegét akár hátrányok is érhetik. Ha valaki a rendszer számára nem kedvező árut vásárol, azt pontlevonással szankcionálják, ám ebbe a kategóriába nem csak olyan termékek tartozhatnak, mint például az alkohol, melynek rendszeres fogyasztása függőségre hajlamos magatartásnak minősül, hanem a kevésbé jó minőségű élelmiszerek is.

Felmerül a kérdés, hogy miért csatlakoztak hozzá önként tízmilliók már a bevezetése előtt?

A válasz a felkínált előnyök között keresendő, hiszen akinek pontszáma elérte a 600-at, az nagyjából 200 ezer forintnak megfelelő jüan kölcsönt kaphat a szintén Alibaba Grouphoz tartozó Alibabán történő vásárláshoz, 650 pontól egyszerűsödhet az autóbérlés, 750 ponttól pedig gyorsított eljárásban kérelmezhető schengeni vízum.

Mindezekkel szemben az a felhasználó, akinek pontszáma egy bizonyos szint alá süllyed, eleinte a minőségi utazáshoz való jogát veszti el, később pedig utazásaihoz egyáltalán nem vásárolhat majd jegyeket.

Jelenleg csak Sanghajban 9 millió ember került eltiltásra repülőjegy vásárlástól.

A Kínai Népköztársaság államformája népi demokratikus diktatúra, melynek alkotmánya az 1982-es ötödik Országos Népi Gyűlésen történt elfogadását követően legutóbb 2018-ban került módosításra. Az egyén személyes szabadságáról az Alkotmány második, Alapvető Jogokról és Kötelezettségekről szóló fejezete rendelkezik, mely alapján a kreditrendszer jelenlegi állapota nem sérti a hatályos törvényeket.

Hazai vonatkozásban az Alaptörvényünk Szabadság és Felelősség fejezetének IV. cikke tárgyalja a személyes szabadsághoz való jogot, melyből következően a kínai kreditrendszerhez hasonló, a személyi szabadság korlátozására épülő rendszer létrehozása Magyarországon nem valósulhat meg. Az Alaptörvény mellett a Büntető Törvénykönyvben is találunk erre vonatkozó szabályozást a 219. „Személyes adattal visszaélés” paragrafus erre vonatkozó rendelkezéseiben. Ennek első szakasza kettős garanciát biztosít: a hazai védelmen túl, a 2018. május 24-én hatályba lépett General Data Protection Regulation (GDPR) rendelet okán Európiai Unió szintű oltalmat is nyújt. A második szakasz kiemeli, hogy az első szakaszban rögzítetteken túl, az a szükséges tájékoztatásra vonatkozó kötelezettség elmulasztása vétség miatt szintén egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Sajnos az utóbbi időben azt tapasztaltuk, hogy a nyugati világban a jog „maszkírozásával” a korábban megdönthetetlennek tartott elvek is sérültek. Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen rendszer elterjedését a jog akadályozná meg, miközben a technológiai alapjai léteznek és a cégek nyíltan, vagy rejtett módon már alkalmazzák.

Trudeau Kína iránti tisztelete és az „érdekes” társadalomátalakító lehetőségei iránti rajongása azt mutatja, hogy a nyugati vezetők a kínaihoz hasonló rendszert akarnak bevezetni országaikban, mielőtt a kínaiak vezetnék be náluk.

Forrás: