VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Suttog a szél.

Fűszálanként mást és mást,

s mégis jobbra-balra

egyszerre hajlik minden fűszál.

Suttog a szél,

halk hegedűk ciripelnek,

sehol senki, csak sürgöny-részecskék

sistergik át a végtelen

pusztán sütkérező porszemek

dübörgő vándorlásait.

Némán fut a hír;

gerinctelen minden fűszál.

Bakancstalp taposta könnyét,

s velőjéből facsart vér-nedv

öntözte örök útját a csúcsig.

Átöleltem a f...

Jelentés

Globál-mammon bölcsőből sírnak fel a gyerekek,

keresik bitek, bájtok között, ami elveszett:

Hős-halottat gyártó rég-regék álbirodalmát,

ákombákom mákgubó teák aranyalmáját.

Álom, ami volt, s talán, ami lesz…

Pirulák dimenzióin át a testbe költözött

féreg-vágy, önzés, vak cél, győztes kincs,

s elillant test-dzsinnként őrzött boldogság.

Valami, valami, valami végképp elveszet...

kipányvázva

sábeszdekli árnyékában

zsíros kenyért majszolva,

verandából lesve testem,

-mint jégcsapokból a vér-,

lassan elfogy minden álmom;

skalpolt Isten-otthonom

és félek, szememnek fénye

bennem vált vízeséssé,

és a könnyek özönvize

összetör minden bárkát.

Isten szórakozik, lelket lehel

pányvázott szívembe.

2020.07.15.

Midőn

Ibolyán túli halvány jel,

vélt aranykeretes múlt,

áttetsző vágyott-sejtelem

kukkerol üveghegyen túl,

örök, elfelejtett lépés,

mint szél dobál levelet,

szédítő vágy muzsikál, nekünk

harmonizál rozsdás-zöldes

erdő

csak bent, recsegve, robogva kiabált:

Tavasz-rügy, susogó napsugár,

humuszba morzsolt jövő,

csicsergő telihold úszott a csillagok között;

s gyáván ketyegett a szú.

2020.06.2...

Véletlen sorok

esetleges a rám terhelt idő

tetszőleges a kimerevített pillanat

s ha sikerül nyomokat hagynom –

véletlen hogy épp a Ti arcotokon

mert véletlenek talán e sorok is

miként az első fecskék esélye:

próbarepülés – próbaz

                                          u...

Szemlélő

Vágyni dzsumbuj-kert virágjait,

burjánzani föld-sóhajtással;

nőni, nőni, egyre csak nőni.

Határtalanul jusst habzsolva,

az égig érni, terpeszkedve.

Kíváncsiságon ereszkedve,

lassan, biztosan, mint érett nő,

kéjvágy égő parazsán lógva,

Sátánkeringőt dúdolgatva,

száz meg száz maraton-ölelést

szuszogva, hiány-hegy-akadály

előtt féltérden, kérve-kérni

az élettől egy boldog órát,

ami...

Szédülök

Álmodok, néha rólad álmélkodok;

az ég tetején néha megáll a nap,

éget, perzsel, simogat árnyéktalanul,

hunyorogva rajongok,

s táncolnak körülöttem napfoltok,

glóriát fonnak köréd,

talán csak sárkányok repültek át

a képzelt látószög-mezőn,

emberalakok

és belém ég a vágy:

Felhők fölött lebegni,

fürödni veled a fényben,

illatok párolognak, fátyol alól

áttetszik erdő, mező, bozót,

ot...

Fürkészdarazsak

őszinte pillantás pillanata

tükörből leselkedve

lerántja a leplet

és meztelen gondolatod

villámaitól sújtva

szégyen futkos sejtjeidben,

– hazudj, ha bírsz! –

mosolyogsz;

eltörött az egész,

tulajdonképpen semmit se érsz.

persze tudod, játék az egész,

mégis próbálsz hazudni;

gerinctelenül a fényben sütkérezni,

most, most, most még hunyorogva,

mélyen hallgatni,

nem lát senki,

n...