1683 Parazita: élősködő. (Ingyenélő is lehet.) Nincs ok rá, hogy idegenül mondjuk ezt a tünetet.

A lélek szellemi, a szellem lelki működés, s hogy bennünk-e csupán, vagy rajtunk kívül is, alig ismerjük, mert vizsgálata szinte be van tiltva valamiért, s amúgy is viszolygással fogadjuk az eligazítást, hogy szellemi irányítást a lélek végez testünkön, azaz rajtunk, s általunk, ha a cselekvésünket nézzük, de gondolkozás eredménye is meglátszódhat a külvilágban. Aztán további titokzatosság, mint születik a gondolat, elmélet, van-e önálló léte és rátalálunk, vagy általunk

1682 Migráció, csak vándorlás, de ma bevándorlás lett... És a szó is – s amit jelöl – mérgezi az életet. Ha már így van és látjuk, hogy a világ mivé fajul, eme változásnak okát, mondd legalább magyarul!

Egy mindenki ellen, lehetetlenség, de olykor meg kell próbálni, ha másként nem tudjuk felhívni a figyelmet igazunkra, meggyőződésünkre, aminek mások még közelébe sem kerültek. Egy mindenki ellen, sokszor csupán hangzatosság, mert nincs is ellenállás a többségben, az nem tud róla, milyen kezdeményezéssel éltünk, és csak kevesen vannak, akik rájuk hivatkoznak. Egy mindenki ellen, ez nem is igaz néhanap, bár úgy látszik, hiszen csupán ellenvéleménnyel, ellenállással találkoz

1681 Anarchia? – Engem zavar! hiszen nem más, mint zűrzavar. Fejembe menni nem akar, szavad néha mért nem magyar?!

Passió, szenvedéstörténet virágvasárnap, nagypénteken, ha nem láttad még helyben, rokonok, falubeliek által előadva,[1] nem tudod, mi a művészi emelkedettség és megjelenítés, átélés, átváltozás, azzá, ami a legszentebbnek mondott, hitt, azaz tartott, nem hangoztatva egész évben, de most megvallva, hogy kicsik vagyunk ily nagy megváltó feladathoz. Csak a szerep is megtisztelő, felemelő, de aztán a hangzás és a cselekményt újra játszó elképzelés borzongtat, teljesen átszell

1680 Madárkórházban meggyógyult vadmadarakról van szó. Elbocsájtásuk, mint hallom, a „szép” repatriáció. Kell-e nekünk ez a csúnya s ritkán használt idegen szó? „Sima” szabadonbocsájtás talán-bizony, nem lenne jó?

Rejtett tartaléknak mondják, de valójában nincs elrejtve, titkos mondanivalónak, de ami nyilvánvaló, és mind köztudott is lehetne, ha jól működne köztünk a tudás közlekedése. Hiszen rengeteg ismeret ott van valakinek a fejében, még több talán a könyvekben, amit fel kellene tárni, de ha megtörténik, akkor sem jut el csak az emberek kis töredékéhez. Nem elrejtve van tehát, hanem elzárva, de még ez sem jó kifejezés arra, hogy szükségszerű a tudatlanság állapota a tudatlanok

1679 Opportunista – ha mondom! – rendszerint csak megalkuvó. Túlzott lenne azt mondani Rá, hogy köpönyegforgató.

Termékeny bizonytalanság[1] és feltöltő elmélkedés[2] két magyar életelv, inkább gyakorlat, munkamenet és lélektáplálás, megnyugvás megelégedés nélkül, bármennyire kifáradástól visszafordulni tudás. Ne hidd, hogy mindent tudsz már, ha eljutottál valameddig a kutatott tárgy megismerésében, vagy csak úgy a világ megítélésében, sőt vállald fel módszerként, hogy kétely illeti bizonyosság látszatát, tévedést így kizársz. Mert nem tévedhetsz akkor, ha csak feltevésként tekintes

1678 Előadóművész és nem interpretátor, ha magyarszó használatra lennél te bátor!

Az egy és a sok, a rész és az egész életünk meghatározó viszonyának látszik, egyéni, személyi befolyás viszont az összességre csak kivételes eset, felhatalmazás kérdése. Olyan, mintha mindenkinek megadatna számba vétele, belőle is származna a közösség és annak ereje, terméke létrehozása, nélkülözhetetlenséget látunk magunk iránt. De a valóságban szerepünk korlátozottabb, jellege inkább az ellenkezője, elszenvedjük, nem kezdeményezzük a kapcsolódást világunk ezernyi dolgáh

Minden délután iszom egy kávét Ugyanabban a csészében Ugyanannyit, ugyanannyi tejjel A hőfok is ugyanaz Én is majdnem ugyanaz vagyok A kávén nem változtatok A kávé sem rajtam Így telnek délutánjaim Legalábbis az a fél óra amíg az utolsó kortyot otthagyva felállok oldalamra felcsatolom a kardot az előszobában csizmát húzok a legény fejemre helyezi a csákót állam alatt becsatolom és kilépek a kapun Akkor hirtelen minden megváltozik A lőpor szag a vér illatával keveredik A tromb

1677 Koncepció: elképzelés, de néha csak fogalom. Saját szóval egyszerűen fogamzatnak mondhatom.

Hogyan ajánlatos az egyensúlyt gyakorolni, hogy milyen tényezőket kell kiegyenlítenünk, a legnagyobb kérdések egyike lehetne, ha nem lenne már egyoldalúan kisajátítva. Azaz a kérdést sem merjük feltenni viszolygás nélkül, visszariadva a nagyot hibázástól, legalábbis lelkiismeretfurdalásunk lesz, ha valóban őszintén állunk hozzá az ügyhöz. Hogy ne kerülgessem, mint macska a forró kását, arról van szó, hogy milyen irányban tekintsünk rá, merről merre történjen az életrendbe