Magyar idő

Feltöltve: 2018. aug. 5., do

VUKICS FERENC

Így reklámozunk mi

Hogyan érjük el az embereket? Ez kérdés nemcsak a Magyarok Országos Gyűlésének szervezése során foglalkoztatja a szervezőinket, hanem akkor is, amikor az adott településen előadássorozatot, helyi termékvásárt vagy hagyományőrző rendezvényt szervezünk. Ekkor néha felvetődik az a kérdés, hogy használjuk-e a magát nagyon naprakésznek tartó világ manipulatív beidegződésen alapuló módszereit, vagy valójában észre sem vettük és már mi képviseljük (kicsiny működő mintákban) a jövő megoldásait. Reklámozzuk a MOGY-ot a tévében, rádióban, bannereken, vagy használjuk azokat az általunk jól bevált módszereket, amelyekkel 2008 óta százezreket szólítottunk a pusztába órásplakátok, tv reklámok és online hirdetések nélkül. Ez vajon csak a pénztelenség kényszere, vagy ez a valóságosan működő és fenntartható világ fenntartható vágyainak eszközrendszere?

     A reklám szó latin eredetű és harsány kiabálást jelent. Mai rohanó, „tizenöt perces hírnév” világunk egyik jelképe is lehetne. A reklámok manipulatív hatásukat a figyelemfelkeltés, az emlékezetnövelés, a szükségletkeltés, a vágykeltés és a motiváció segítségével érik el. Ezek egy olyan világnak a módszerei, amely bár sokat beszél róla, de tudat alatt még mindig nem fogadja el, hogy az az életforma, amelyekre ezt az eszköz és módszerrendszert kidolgozta, nem fenntartható.  Feléli az élet testi, lelki és szellemi erőforrásait, és nem törődik sem a jövővel, sem pedig a múlt tapasztalataival. Harsányan kiabálva talán azt el lehet érni, hogy az emberek  teljesen felesleges és haszontalan dolgokat vegyenek, azokkal foglalkozzanak vagy azokról beszéljenek. A mai reklámok szeretnének egyre korszerűbbek lenni, de be kell látnunk, hogy a szemlélet, amellyel  megalkotják őket, eleve korszerűtlen. Az emberi társadalom fenntarthatóságához az emberi szokásoknak a fenntarthatóság leendő, „korszerű” korszakába kell lépnie. Ez nem lehetőség, hanem alapvető követelmény. A változás elindult. Mi magunk vagyunk a zászlóshajói.

      Csaba testvér néhány évvel ezelőtt a fenntartható fejlődés helyett a fenntartható vágyakra helyezte egyik beszédében a fő hangsúlyt.

      „A valóság az, hogy mi mindannyian tápláljuk, éltetjük a kapzsiság ördögét, mi hizlaljuk legyőzhetetlenné! Nem vállalsz gyermeket, így pénzedből nem földet, otthont veszel gyermekednek, jövődet nem fiadra bízod, hanem bankot keresel, olyan emberekre bízod pénzedet, kik a legnagyobb kamatot ígérik. Persze őket is viszi a bírvágy szelleme, és pénzeddel mint cápák vetik magukat bele a pénz világába. Nincs kegyelem, ha nem sikeres ragadozók, és te a pénzedet veszélyben érzed, hát te is könyörtelenül visszaveszed utolsó vasig, és más bankra bízod. Nincs megállás, a tőzsdék, a bankok, a pénzvilág modern kártyajátékai, és ha játszassz, munka nélkül is gazdag lehetsz..... de valóban az lehetsz? A fogyasztás, a birtoklás vágya, a gonosz lélek vadászkutyái űznek, hajtanak a vesztedbe… Jézus fenntartható vágyakat állított elénk, egy olyan életformát, mely elérhető, s mely boldoggá is tesz… …Van kiút, van válasz recsegő, ropogó világunk kérdéseire. Jézus, ha ma közénk jönne, ugyanazt tenné, mint kétezer évvel ezelőtt, szépen megélné a csendes, egyszerű názáreti életét szeretteivel. Dolgozna, alkotna mint ács vagy földműves, vagy tanár vagy orvos, becsületesen, szorgalmasan, ott a szép szülőföldjén, ahol született…

     …Fölösleges költekezéssel akarjuk bizonyítani kiválóságunkat, és balgán, magunkat és egész társadalmunkat belerántjuk az adósság szörnyű szakadékába. Egyke, végzős gyerekeink tanévzárójára vagyonokat költünk, csak a fényképésznek egy egyszerű ember kéthavi fizetését adjuk gálánsan, mert fontos a látszat. Bűn! Mi vetettünk ágyat a gonosznak, miért csodálkozunk, hogy nyakunkra költözik? Elmennek a fiataljaink? Miért vállalnák az általunk felhalmozott adóssághegyeket?...”

      Az elérendő javak utáni vágy következtében az emberek „vágyszolgákká”  váltak és egy olyan huszonkettes csapdájába kerültek, mint az a viccbeli vállalkozó, aki azért akart sok pénzt keresni, hogy a polinéz őslakossal együtt horgászhasson a tengerben.

A Magyarok Országos Gyűlése szervezőinek nem csak azon kellett elgondolkodniuk, hogy a reklámköltségek irgalmatlanul megdrágultak az elmúlt években, hanem azon is, hogy a televíziós, rádiós, online reklámok hatékonyságáról egyre jobban megoszlanak a vélemények. Ráadásul  az emberek szokásai pontosan a reklámok mögött megjelenő életforma hatására is olyan gyorsan változnak, hogy valójában a szakemberek nemhogy a jövőt nem tudják feltérképezni, de a jelenről sem tudnak biztos beszámolóval szolgálni. 

     A változás pont a piacot sokkolja leginkább. Két-három évvel ezelőtt a legtöbb forgalmazó kiterjedt e-mail-marketinget használt, de mivel ma már mindenki zömében olvasatlanul törli a hírleveleket,  így az egyik legnépszerűbb online marketingeszköz teljesen hatástalanná vált.

      A Debreceni Műszaki Közleményekben néhány éve  megjelent egy tanulmány a reklámok befolyásoló hatásáról. Ebben a szerzők (Márkus Mónika, Szűcs Edit, Takács Tímea, Matkó Andrea) arra a megállapításra jutottak, hogy a munkaidő megnövekedése, a foglalkozatottság bővülése következtében a 100 főből csupán 8 fő állítja, hogy napi 3 óránál több időt tölt a televízió előtt. Az általuk lefolytatott kutatás válaszadóinak 41%-a körülbelül naponta 2-3 órát tévézik, és a megkérdezettek 51%-a egy óránál is kevesebbet.  Mivel a megkérdezettek 51%-a napi szinten egy óránál is kevesebbet néz televíziót, felvetődik a kérdés, hogy ebben az egy órában vajon mennyi reklámblokk kerül a látókörükbe, továbbá, hogy azokat egyáltalán megnézik-e vagy inkább elkapcsolnak. Felmérésük szerint az emberek csupán 5 %-a szokott a TV előtt maradni és végignézni a reklámblokkot. 100 emberből 64-en, tehát az emberek többsége általában „indulattól vezérelve” dönt arról, hogy az adott pillanatban végignéz-e egy reklámot. A kérdőíves felmérésben résztvevők 31%-a vallotta magát reklámkerülőnek, ők azok, akik minden esetben elkapcsolnak, ha televíziós reklámblokkot látnak és így próbálják elkerülni a reklámokat. Ezek szerint mivel a megkérdezettek több mint a fele naponta kevesebb, mint egy órát néz televíziót, és 100 emberből csupán 5-en állítják, hogy mindig végignézik a reklámblokkot, akkor  igen kevés az esélye annak, hogy a nagy költséggel előállított és működtetett reklámüzenet a célzott vevőig eljut.

     A szerzők felméréseinek eredményei alapján az internetes hirdetésekkel (bannerekkel) szemben alkalmazott elutasító magatartás a televíziós reklámokénál is erősebb. 100 fő közül 77-en nyilatkoztak úgy, hogy ha tehetik, elkerülik a reklámot, mi több közülük 50-en egyenesen zavarónak tartják ezt a fajta reklámozást, és véleményük szerint jobb lenne, ha nem hirdetnének ilyen formában. Az internetes hirdetésre pozitívan reagálók a megkérdezetteknek csupán 4%-át tették ki.      A felmérések szerint a reklámok hitelessége alacsony, továbbá a megkérdezettek véleménye szerint kevés az érdekes reklám napjainkban. Csaknem minden válaszoló (98%) csak elvétve találkozik olyan reklámmal, amelynek üzenetét valóban hihetőnek tartja. A tanulmány összegzése szerint azok a reklámok fognak a jövőben versenyképesek maradni, amelyek a termékekről részletesebb, hitelesebb információkat képesek nyújtani.  Szinte hihetetlen változás előtt állunk. Minél közelebb fog állni a valósághoz az állítás, annál sikeresebb lesz. Ráadásul a  reklámkampány sikerének növelése érdekében olyan visszacsatolási lehetőséget kellene adni, amely révén a fogyasztók már nem csak passzív (elszenvedő) alanyai lennének a reklámkommunikációnak, hanem maguk is valamilyen módon részeivé válnának.

      A tanulmány végső megállapítása, hogy az emberek figyelmének eléréséhez egyre kreatívabb és interaktívabb gerilla marketingre és a helyi médiumok aktívabb használatára van szükség. Zene füleinknek. A személyközi kapcsolatokra építő, személyes vállalásokból kiinduló, aktív részvételre sarkaló eljárásaink a jövőről szólnak és hatékonyságuk már most felveszi a versenyt az ortodox reklámstratégiákkal. A jövő világában egyre inkább az ember lesz a legértékesebb erőforrás. A pénz és az anyagi javak mai brutális fölénye egyre inkább elvész. Az emberek így kezükbe vehetik saját sorsukat, ráadásul ebben a rendszerben úgy tudnak leginkább hatékonyak lenni, hogy közösségekbe szerveződnek, a közösségek pedig szövetségeket kötnek egymással. Molinóink a saját támogatóink autóin, baráti beszélgetéseink, az adott településen a saját eszközeinkkel létrehozott „ambient” médiánk és az évek óta működő gerilla eljárásaink az elején a tőkeszegénységből fakadtak,  a végén meg a legnagyobb versenyelőnyünk lesz.

      Tisztelt nemzet-, közösség- és családtagadó kortársaink. Nagyon modernnek gondolt egyszemélyes csoportkultúrátok és a hozzá legyártott ideológia már a múlté. Ezeket az alkatrészeket akárhogy is próbáljuk összerakni, a végén csak ugyanazt a „viccbeli tankot” tudjuk belőle összerakni: egy öntudatos, a saját értékével és érdekeivel tisztában lévő, az élet valóságos tapasztalataihoz és önnön erkölcséhez ragaszkodó, fenntartható nemzeti közösséget.

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu