Magyar őstörténet

Feltöltve 2018. márc. 25., do

CSER FERENC–DARAI LAJOS

Ember—Társadalom—Emberiség
Eszme—Hit—Vallás
Atya—Anya—Élet
Hozzászólás és ajánlott tanulmány a Merre tovább, nemzeti radikálisok? témához

I'm a paragraph. Click here to add your own text and edit me. It's easy.

Kezembe akadt a Demokrata cikke a nemzeti radikálisok találkozójáról. (Merre tovább, radikálisok?)A tudósítás szerint Dózsa László színész-rendező kárhoztatta az „intellektuálisabb koncepciót”; ez önmagában is fogalmi zavart mutat, mivel kb. ’fogalmibb fogalmat’ jelent magyarul. Valószínűleg azt akarta mondani, hogy a szóban forgó párt (a Jobbik) gyakorlati jellege (cselekvésre irányultsága) elméletivé kezdett változni (megfontolások kezdték befolyásolni). S mivel Gaudi-Nagy Tamás pedig sokat vár „a nemzeti radikalizmus szubkultúrájától”, szeretném tisztába tenni a következőket.

 

Amint a mellékelt hosszabb filozófiai tanulmányunk – melyet Cser Ferenccel a magyar őstörténetet elméleti alapra helyező tanulmányaink után írtunk – mutatja (azaz természet- és társadalomtudományos összefüggésekből levezeti), mára a nemzet lett az egyetemes kultúra hordozója is. Más szóval: az emberiséget egyelőre a nemzet képviseli. Leginkább a nagy nemzetek, ha legmagasabb, különösen tudományos-technikai színvonalról van szó, de emberi értékeket bőven hordoznak még nemzet alatti etnikai képződmények is. Így tehát nemhogy nem szubkultúra a nemzeti, hanem az emberiséget jelenti. Ehhez képest minden más, valamilyen elvre hivatkozó vélt emberiség-képviselet csak nem teljes, hiányos, netán félrevivő, veszélyes lehet – amint a liberalizmusnak a neokon meghamisítása, az újbal, azaz libsi eszmekör és a gyászos mai végeredmény mutatja a híres Nyugaton. Még radikálisnak sem nevezhető az, ami az emberiség legszélesebb egészét felölelően képviseli. Aki ezt nem látja, az valóban nehezen tudhat dönteni a küszöbön álló országos választáson. Ezért szeretnék segítséget nyújtani idevágó tanulmányunkkal mindazoknak, akik szívesen áldoznak időt s energiát a mélyebb összefüggések megértésére.

 

Darai Lajos

Bevezetés


A valóságot tudatos és nem tudatos képzeteink, elképzeléseink, azaz elméleteink alakítják ki, s a tudatos valóság világként jelenik meg számunkra. A mindennapok valóságától eltér a filozófia és a tudomány által felfedezett magánvaló valóság, amelyet az emberi agy érzékelésétől függetlenül létezetten csak hasonlítás alapján ragadhatunk meg. Akár a felnagyított fényalakzatokat, akár a részecskegyorsítók érzékelhető eredményeit, akár az egyéb mérőeszközök kijelzéseit tekintve, ezek világa csak a hasonlítások révén válik számunkra valóságossá, s ezek a metaforák teszik lehetővé, illetve alkotják a tudományos megközelítést. E két valóság tehát ugyanannak a világnak a tagja, s elvileg a világ végtelensége végtelen számú eltérő valóságnak adhat otthont.

      A szüntelen jelenné váló jövő s múlttá váló jelen természetét az ember hasonlóan dolgozza fel, mint az érzékelhetetlen magánvaló valóságot. Így jövendölés—emlékezet—képzelet hármas valósága egybemosódik, azonosnak látszik, amint a negyedik szereplővel, a világgal. Bár utóbbi, mint láttuk, ezen kívül még számtalan valósággal bírhat. A jóslási, a tudományos és az emlékezeti tudatosság valóság-eredményeiről rögzített beszámolók szintén könnyen összemosódtak az elmúlt korokban, különösen, ha sok idő elteltével elkallódtak, elfelejtődtek létrehívó eszközeik és gondolkodási eljárásaik. Így a mítoszok, mesék, mondák ezeknek a keveredett valóságoknak az felidézői, és ma már nehéz elválasztani bennük a különböző valóságtartalmakat.

  Ugyancsak eltérő valósági természetű a hipnotikus (vagy hipnotikusan megváltozott) tudattartalom, aminek világáról valószínűleg az egyes mesék, mondák és mítoszok szintén tudósítanak. Mindenesetre e többrétegű világ valóságtartalmai előhozhatók a jelen tudományos megközelítései révén, a múltbeli emlékezet feldolgozása által és a hipnózisból származó információk megfejtése segítségével. Az így kapott eredmény viszont azért nem
csupán a világ három arcát fogja mutatni, hanem elvileg sokkal többet, mert ha a részecskevilág, a róla alkotott képet, a mérőeszközök természetének megfelelő valósággal válaszolva, maga is elbizonytalanítja, azaz megsokszorozza, akkor ugyanez elmondható a mesék és mítoszok képviselte valóságokról és a hipnotikus valóságokról is. Mintha a részecskék, ill. a hipnotikusan felidézett események a tudatosság, a mérés, a képzelet számára adott valóságon felül máshol is érdekeltek lennének, a miénktől különböző téridőkben.

      Az eddigiek fényében remélhetően csak múló állapot, amit a ‘felvilágosodás’ félresiklása óta tapasztalhatunk, hogy a mitikus emlékezet és a hipnotikus álom beszámolóit kiiktatták a tudomány vizsgálandó tárgyai közül. Ugyanezt nem sikerült megtenni a magánvaló valóságot az érzékelhető jelenségvalóságtól egyértelműen elkülönítő kanti filozófiával, de azt mégis sikerült elérni, hogy a kantianizmus elméleti eredményei csupán a természettudományos gondolkodásba mentek át, a társadalomtudományiba nem, előbbit a 20. századi eredményekkel, különösen a részecskefizikával rég nem látott magas színvonalra emelve. Ugyanakkor a társadalomtudományok vészes hiányosságai és végzetes hibái, és egyáltalán a tudománynak a társadalom irányítása terén történt háttérbe szorítása a legjobban a kanti tanítás feldolgozásának leállításával magyarázható. Megfigyelhető tényei ugyanis nincsenek a társadalomtudományoknak sem, hanem csupán a társadalmi folyamat attitűdjei, vélekedések, hiedelmek léteznek. Ezért a társadalomtudományi tudás önelemzésen (introspekción) alapul és szubjektív jellegű. A társadalmi jelenségek összetettek, megfigyelésük nehéz, elemzésük elméletei kevésbé előremutatók.

     Az a tudás, amitől a társadalom élete függ, nagyrészt gyakorlati jellegű és nem koncentrálódhat egyetlen fejben, mert igen komplex, s mert ‘habitusokban’ és ‘diszpozíciókban’ ölt testet, s ilyenformán többnyire olyan tagolhatatlan szabályozások és szabályok irányítanak mindannyiunkat, amikről nincs tudomásunk.

Folytatás itt: 

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu