Három - millió - királyok (Téglásy Imre adventi látomása)
Igen, lassacskán már indultak volna. Ütött-kopott, ócska járgányaikkal már-már föl is kerekedtek. Ajándékokkal készültek mindhárman a megjósolt időben születő Gyermekhez. De hiába pásztázták kamerákkal, távcsövekkel a csillagvilágok égboltozatának útvesztő ösvényeit. Csak nem tűnt fel sehonnét a fénycsóvát húzó, útirányt jelölő Hírnök. Némelyek afféle globális összeesküvésre gyanakodtak. (Nem alaptalanul.) Mások továbbra is vakon bíztak megrontott bölcselkedőikben, írástudóikban és főpapjaikban. Egyikük sem tudhatott a Planetáris Adatvédelmi Hivatal és a Világmédiaszolgáltató titkos megállapodásáról. Ez a legszigorúbb hivatali titoktartás jegyében arra kötelezte munkatársait, hogy a felfordulás elkerülése és a mindent fölülíró politikai stabilitás érdekében nem közölhetnek hírt az égbolton esetleg mégis bekövetkező fényjelenségről. Így persze arról sem szivárgott ki semmi, hogy a Mentális Pándémiák Megelőzését Szolgáló Pánegészségügyi Intézet már minden földrészen jó előre gondoskodott a közelgő Karácsonyhoz kapcsolódó prevenciós programokról. Ezek egyike akkor kezdődött, amikor az Eurábiai Egyesült Államok egyik kicsiny országában Mirjam, ez a tizenhárom éves, hajléktalan kismama és szakadt párja, a harminchárom esztendős Juszef felkereste az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Családvédelmi Szolgálatát. A kapu fölött szivárványszín zászló lengett. Benne kör alakban huszonnyolc csillag és ugyanennyi félhold kerülgette egymást. Az iroda ajtaja fölött egy Cziffra Pulya nevű alkalmazott nevét olvashatták. A fölötte húzódó felirat latin, görög, cirill, arab és kínai írásjelekkel hirdette:
AZ ABORTUSZ SZABADDÁ TESZ!
A védőnő előzékenyen hellyel kínálta Mirjamot. Majd – miután kéretlenül is egy doboz gumi óvszert nyomott szakadt partnere, Juszef kezébe – a férfit a folyosóra küldte. – Itt, uram, mi nővédelmi kérdésekről fogunk beszélgetni!
Aztán az ajtó becsukása után széles, kegyes mosollyal belekezdett a szólamaiba. A Pánplanetáris Birodalom érdekeire hivatkozva (és persze a magukat még nőnek tartók választási szabadságának mindenek fölöttiségét hangoztatva) lehetőségeket vázolt fel. A viselős kismama megszeppenve, némi szégyenkező érdeklődéssel hallgatta. Odakint, a folyosón a gondviselő, családfenntartó szereppel még most is nehezen barátkozó Juszef előbb bizalmatlanul, majd fokozódó irtózással vette sorra a falról rávicsorgó némberek fényképeit. Fölöttük a nagybetűs szlogen: Ne szaporodjatok és ne szaporodjatok, ne öljétek a Földet!” A fotókról föltöltött szájú, szilikonkeblű hősnők igazolták történeteikkel, hogy „ők a mi legjobbjaink”. Ők voltak azok, akik a férfiuralom elleni küzdelemben a legtöbb haditettel, vagyis a legtöbb terhesség-megszakítással büszkélkedtek. Az egyik ilyen harcos beszámolójának trófeái kapcsán Juszef ezt olvasta: „Húszig számoltam…”
Közben a védőnő-védőférfi-védőnemtelen belevágott, hogy felvilágosítsa a kismamát. Értésére adta, hogy a saját, jól felfogott érdekében jobban tenné, ha lemondana a szülésről. Egy ilyen, abortuszt választó, szabad és emelkedett lelkületről tanúskodó döntés esetén ugyanis számíthat a hatóságok jótékony segítségére. Megszabadulhat a szülési fájdalmaktól, nem kell összetarhálniuk a gyermek táplálásával, neveltetésével és iskoláztatásával járó kiadásokat sem. Gyermeke miatt nem lesz kiszolgáltatva egy két lábon járó, beszélő szerszám (ezzel Juszefre célzott) megalázó önkényének. Egy ilyen, méltányos eljárás keretében nem kellene fizetnie (ha már úgy sincs miből) a „méh tartalmának kiürítéséért” sem. Tán még ingyenes fogamzásgátló tablettákat is fölírna nekik arra az időre, amíg eldöntik, hogy hozzájárulnak-e a teherbe esésért felelős petevezeték vagy ondóvezeték (jobb, ha a kettős biztonságot választják) abortusszal egyidejű elkötéséhez. További nyereség, hogy a beavatkozás napján egyszeri alkalommal – étkezési jegyre – ingyen ebédet kap a megéhült terhes. Párja pedig négyféle, világmárkás, dobozos sör közül válogathat...
(...)
Részlet Gabriele Kuby: GENDER c. könyvének borítójáról
